Ma is megvannak a sínpárok Bécs 16. kerületében a Julius Meinl Gasse 3–7. előtt. Annak idején idáig jött a vonat, hozta messzi földről a nyers kávébabot, be egyenesen első Julius Meinl üzemcsarnokába, hogy ott megpörköljék. Azzal a forradalmian új eljárással, amit ő talált ki, és ahogyan ma is pörkölik a kávét nagyjából mindenhol a világon. Kávérakománnyal teli vonatok már jó ideje nem pöfögnek végig a gyáriparosról (pontosabban fiáról, II. Juliusról) elnevezett macskaköves utcán, de a pörkölő és a cég bécsi központja ugyanúgy ott áll és üzemel. És a módszer sem változott. Ahogy az sem, hogy ma is a Meinl család tulajdonolja és igazgatja a vállalatot.

A dinasztiaalapító dédunokája, Thomas 88 éves. Ottjártunkkor két botjára támaszkodva épp besétált a földszinti Meinl Akadémia termébe, derűsen körbe kérdezett, kik vagyunk, és miért jöttünk (nemzetközi újságírócsapat voltunk), majd megdicsérte az egyik kollégáját, hogy nagyon jól sikerült a csomagolt kávék legújabb dizájnja, imádják a vásárlók, nagyon fogy a webshopban.
A szellemileg pengeéles Thomas bácsi amolyan jóságos nagypapa figura egy letűnt, békebeli időből, lánya is valami ilyesmit mond róla. Christina Meinl a negyvenes éveiben jár, emancipált, modern nő, határozott kézfogással, nagy felelősséggel és akkora kávérajongással, amit csak örökölni lehet. Bátyjával és egy profi menedzsmenttel vezeti a ma már Amerikától Kínáig aktív kávépörkölő és -kereskedő vállalatot.

Rengetegféle kávéfőzője van otthon, mindig azzal főz, amihez éppen kedve van. Eszpresszóval kezdi a napját, biokávéból, mostanában az egyik kedvence a jellegzetes ízű etiópiai. Beszélgetés közben nem feketéztünk, addigra bennem már túl sok koffein volt, de erre is megvan a családi praktika. Meinlék ilyenkor banánt esznek, az elvonja a koffeint.

Hány évesen ittál először kávét?
Nem emlékszem rá pontosan, de az apám mindig hozott haza, mindig megkóstoltuk, ez a családi életünk központi eleme volt. Lubickoltunk a kávéban, és ez most is így van, bárki hoz valahonnan kávébabot, megkóstoljuk, kipróbálunk rajta különböző pörkölési, főzési módszereket, hogy rájöjjünk, melyik az ideális.

És maga a cég, a gyár, a Meinl márka mennyire volt jelen a mindennapjaitokban?
Nagyon is. Egyszerre büszkeséggel és kötelességérzettel. Azzal a tudattal, hogy nagy előny, hogy sokat hoz nekünk, de azzal is, hogy nagyon sokat kell érte dolgozni, és hogy családok ezreiért vagyunk felelősek. Mindig benne volt a gondolkodásunkban, hogy bármi döntést hozunk, az nem egy-egy dolgozót, hanem egy-egy dolgozó egész családját érinti.

Emlékszel a pillanatra, amikor felismerted, hogy mekkora tradícióba születtél bele?
Inkább fordítva, arra emlékszem, hogy milyen volt, amikor ebből kicsit kikerültem. Ausztriában tényleg mindenki ismeri a nevünket, de amikor elmentem Skóciába, Edinburgh-be az orvosi egyetemre, ott ki se tudták ejteni a nevem. Emlékszem, hogy mennyire örültem.

Megkönnyebbülés volt?
Igen. Azért kedveltek, aki vagyok, és nem azért, ahogy hívnak. Sőt legtöbbször azt mondták, Mrs. McNeil. És akkor nagyon szabadnak éreztem magam.

Az imént belefutottunk az édesapádba. Még mindig dolgozik?
Mindennap bejön, szombaton és vasárnap is. A céget profi CEO és CFO vezeti, tehát már nem ő hozza meg a mindennapi üzleti döntéseket, de itt van. Nagyon szeretik a kollégák, mindenkivel beszélget, számon tartja, ha valaki szabadságra megy, utána megkérdezi, milyen volt stb. Olyan embert látnak benne, aki kiáll az értékei mellett, aki már sokat látott, sokat megélt, hiszen nyolcvannyolc éves, de nagyon szeretik azért is, mert mindig két lábbal a földön jár.

El tudta már engedni az irányítást?
Nem kell neki elengednie.

Kérsz tőle még tanácsot?
Abszolúte kérek. A bátyámmal együtt nagyon tiszteljük őt, egyébként azért is, mert ő is nagyon tisztel bennünket, ez teljesen kölcsönös, és sok mindennek a titka. Sok mindent megbeszélünk. Olyasmi nem történik a cégben, amit nagyon ellenez. De az sokszor előfordul, hogy azt mondja: „Nézzétek, ez egy generációs kérdés, csináljátok, ahogy jónak látjátok!” Ezt értem tisztelet alatt.

Mennyire volt természetes, hogy bekapcsolódsz a cég irányításába?
Egyáltalán nem volt az, orvos voltam, gyermekonkológus öt évig.

Miért döntöttél mégis így?
Mert rájöttem, hogy ha te az ötödik generáció tagja vagy, akkor ebbe bele kell tenned az energiádat, hogy a következő öt generációra is fennmaradjon a cég. Magától nem fog fennmaradni. Úgyhogy arra jutottam, megpróbálom. Persze szeretni is kell hozzá ezt a munkát, és én nagyon szeretem, egy percig nem bántam meg, hogy tizennégy évvel ezelőtt váltottam.

Hány kávét iszol egy nap?
Sokat.

Az mit jelent?
Kávéval kelek, kávéval fekszem.

Mint orvost kérdezlek, ez így egészséges?
Teljesen. Nyilván egyénfüggő, hogy kinek mennyi esik jól, de a kávé természetes ital nagyon sok egészséges összetevővel. Demencia ellen például kifejezetten jó, erre több tanulmány van.

Beszéljünk a piacról. 1900-ban nyitották meg az első budapesti Meinl üzletet. Teljesen más történelmi viszonyok voltak, nyilván fontos volt Magyarország. Ma mennyire az?
Mindig fontos, ma is fontos, mert Magyarországot nagyon közelinek érezzük magunkhoz. A kultúrája miatt, a történelme miatt, a Monarchia hagyományai vagy a süteményei miatt. De amit én különösen szeretek a magyarokban, az a büszkeségük. Olyan büszkeséggel tudnak a kultúrájukról vagy a származásukról beszélni, ami mindig nagyon megfog. Rengeteg érzelmet, pozitív érzelmet hallok ki a magyar emberekből, amit másokból nem.

Bő százhatvan év alatt, amióta a Meinl megalakult, nagyon sok minden megváltozott a kávéfogyasztásban is. Nagyon népszerűek a specialty kávék, lehet találkozni a funkcionális kávékkal (adaptogén gyógynövényekkel, kollagénnel, CBD olajjal dúsított kávék). Ti mit láttok a legerősebb trendnek? Merre megy a világ?
Az elmúlt pár évben a minőség iránti igény nagyon megnőtt, az emberek megkövetelik, hogy mindenhol csúcskávé legyen. A járvány alatt például sokan vettek maguknak otthonra jobb kávégépet, aztán meg az irodák, hogy ezzel is visszacsábítsák a dolgozókat.
A funkcionális kávé is izgalmas újdonság, de a legnagyobb trend a nagyon jó minőség és a fenntarthatóság. Minden e körül forog, és a fogyasztók is elvárják, hogy tehessenek valamit a klímaváltozás ellen és a kisebb ökológiai lábnyomért. A fiatalokra ez különösen áll. Ez jó, ez egy pozitív trend.

Hol növekednek leggyorsabban a piacaitok?
A legnagyobb Németország, ide nagyon koncentrálunk, de Amerikára és Kínára is, itt növekszünk a legdinamikusabban.

A nagy teaivó Kína érdekes.
Nagyon fontos piacunk, egyrészt mert Ázsia központja, és mert nagyon nagy teafogyasztók voltak, de eljött egy fordulat, és azóta egyre több kávét isznak.

(Részlet a Képes Krónika cikkéből, 1930.)
meinl gyula nagyvállalata
„…Aligha akad család, amelynek asztalára az egyik vagy a másik Meinl-cikk naponta ne kerülne, és majdnem minden háznak – legyen az városban vagy falun – mindennapi reggelije-uzsonnája a Meinl-kávé. Elképzelhetetlenül nagy mennyiségű kávét forgalmaz ez a cég. Millió és millió kg kávét pörköl évente, sok-sok millió kg nyersanyagot dolgoz fel üzemeiben kész áruvá. … Meinl pörkölő eljárása valóságos forradalmat idézett elő a budapesti háziasszonyok között és a háztartásokban. Ez az eljárás olyan változást vitt a háztartásba, amely a háziasszonyt kiadástól, időveszteségtől és csalódásoktól kíméli meg. Amit eddig a háziasszony kínos fáradsággal odahaza pörkölt, alig volt kávénak nevezhető, mert észszerűtlen pörkölés következtében a kávé arómája a negyedik emelettől egészen a kapualjig illatozott, és végeredményben csak félig vagy egészen elégetett babszem maradt meg, amiből sohasem lehetett igazi kávét készíteni. Meinl volt az első, aki lehetővé tette, hogy a háziasszony jó szemeskávéból elsőrangú italt készíthessen. Eltekintve a hygienikus kezeléstől, a tiszta, kívánatos csomagolástól és attól a kellemes körülménytől, hogy a Meinl-kávé főzés előtt semmiféle előkészületet nem igényel, az igazi titka a maga nemében páratlan arómában és erőteljes zamatában rejlik, ami csak művészi tökéletességre emelt kezeléssel érhető el…”

Szoktál a kávéföldekre utazni?
Erre van egy csapatunk, akik a zöld kávét felvásárolják, én ebben nem vagyok benne, de azért néha elmegyek velük. Tavaly Ugandában voltam, és imádtam. Teljesen lenyűgözött az ottani farmerek felkészültsége és az a diverzitás, ahogy dolgoznak. A kávécserjéket például banánnal együtt termesztik, mert a banánfa levelei árnyékot adnak a kávénak, aztán amikor lehullanak, nedvesen tartják a talajt.

És Ugandában nem mennek az emberek a szupermarketbe. Minden megterem nekik, van fenyőerdejük, mangó, mindenféle fűszernövény, vannak csirkéik, nagyon gazdag ország. Abban az értelemben, hogy önellátók, óriási harmóniában élnek a természettel, és tudatosan teszik. Van természetes trágyájuk és rovarirtószerük, utóbbihoz a nyulak ürülékét összekeverik chilivel, egészen elképesztő és szofisztikált módszereik vannak. Sokkal szofisztikáltabbak, mint sok helyen Európában. Nagyon megfogott.

Teával is a kezdettől, 1862 óta foglalkoztok, de sokkal kisebb az értékesítésben a súlya.
A tradícióink ugyanolyan mélyek ezen a téren is, csak mindig erősebben koncentráltunk a kávéra. Ha több életünk volna, vagy legalább kétszer annyi időnk, teából is ki lehetne hozni ennél sokkal többet. Mert az is gyönyörű.

Meinl-fogyasztás számokban
14 ezer
tonna kávét pörkölnek egy évben
20
leányvállalaton keresztül
70
országban árulják
50 000
hotel, kávéház és étterem szolgálja fel a világon
5 millió
ember issza naponta
213 millió
euró (globális) bevételük volt 2022-ben