Megszállottan követem az amerikai elnökválasztást, leginkább a New York Times online kiadásán és a podcastjain, kiegyensúlyozva némi Fox News-zal. Nem tudom levenni a szemem a telefonomról, ahogy a gigantikus választási gépezetek minden negyedik évben rekordokat döntő összegekből dübörögnek, hogy a végén pár emberi gesztus vagy botlás, egy-két mondat elbillentse jobbra vagy balra a választást.

A tétet és izgalmakat fokozza, ha egy választás tényleg történelminek látszik. Az például erős, hogy Trump volt kabinetfőnöke, az egykori tábornok John Kelly nevezi fasisztának a volt elnököt. Szimplán a jó ízlés és polgári kulturáltság elismerése miatt is jó lenne, ha nem egy mindenkire fittyet hányó agresszív nagydumás lenne az USA elnöke. Sőt, Közép-Európaiként azt se bánnám, ha az amerikai elnök jobb viszonyt ápolna a német kancellárral, mint az orosz elnökkel. Mindez egy héttel a magazin megjelenése után kiderül – ha nem lesz elhúzódó jogvita arról, hogy ki nyerte a választást.

Trump mindenesetre máris nyert. A nagy pénz abból jött össze, hogy bukott elnökként, aki azt sem fogadta el, hogy elvesztette a választásokat, tőzsdére vitte az egyáltalán nem nyereséges közösségimédia-cégét (Truth Social), és úton-útfélen márkázott terméket árul magáról, beleértve a mára talán legendássá vált Trump Bibliát is. Most írjam azt, hogy neki semmi se szent? Írtam.
Nekünk ilyenkor jól jön az amerikai szerkesztőségből érkező exkluzív Trump-sztori a szintén történelmi exelnöki meggazdagodás részleteiről, ahol félmosollyal olvasom, hogy kb. olyan nekik Trump, mint nekünk a Hell, pereskednek.

Gazsi Zoltán másban utazik. Ő inkább jóban akar lenni mindenkivel, vagy legalább figyelmet és szeretetet kapni tőlük. Ennek gyökerét most fejti fel éppen, és mivel extrém nyílt és extrovertált, erről be is számol egy rövid személyes találkozó vagy éppen egy magazincikk keretében.
Amit létrehozott, különleges: nem mint salátagyár-igazgató, hanem mint az egyik első magyar Linkedin-influenszer, aki pozitívabb, emberközpontúbb, optimistább hozzáállásra biztatja a magyar menedzsereket és csapataikat. Ilyen szempontból persze ő is amerikai, ahogy a mi márkánk is az.