Magyar, külföldi, egyetemista, középkorú, férfi, nő. Tízezrek róják hidegben, melegben, esőben, szélben a magyar utcákat, hogy nekünk ne kelljen kimozdulnunk, ha nem akarunk. Budapesten minden harmadik futár biciklizik, a futárok negyede egyetemista, mondja a Wolt. Ők ugyanúgy jó árakért és bónuszokért versenyeznek, de csak akkor indulnak el otthonról, amikor mindenki más már bezárkózik, és akkor dühösek, amikor időben érkeznek, de mi nem nyitunk rögtön ajtót, mert azt hittük, késnek.
Pihenés, kiegészítés, utolsó mentsvár. A futársztorik mögött ezer arc, ezer élet van, és valószínűleg marad is felfedezetlenül. Gyors konklúziónak levonni, hogy az állam helyett remek utolsó lehetőség a szociálisan nehéz helyzetben lévők problémáira, legalább akkora tévedés, mint a futárappok ellen lázongani. Ugyanannyira nem old meg semmit, legfeljebb elodáz. Megoldás? Nincs: ne a játékost utáld, hanem a játékot. A probléma az, hogy itt már mindenki csak játszik: a megrendelők, az éttermek, az appok, a flottacégek, a futárok, de a magyar állam is. És a játék pedig sokszor annyit tesz: életben maradni.
Egykori és aktív woltos, foodorás futárokkal beszélgettem. Négy történet az app túloldaláról, arc nélkül, őszintén.
Olívia (25)
2023 októbere és 2024 márciusa között futárkodott a Woltnál egyéni vállalkozóként. Előtte dolgozott vendéglátásban, kisállatokkal, de klasszikus gyári környezetben is lehúzott pár hónapot. Az albérlet, a mozgás szeretete és a szabadság: a három fő szempont, amiért a futárkodást választotta akkori munkahelye, a szitaüzem helyett. Általában napi négy órát volt kint, és mivel biciklizett, jellemzően Pesten dolgozott. Nagyon fontos volt, hogy ő döntse el, mikor hány órát bír, legyen az hattól tízig vagy tíztől hajnali kettőig. „De akármikor kicsekkolhattam” – mondja.
A Foodoránál idősávokra jelentkezhetnek a futárok. Ez ad egyfajta fizetési garanciát, de nem rugalmas opció, a választott időszakban mindig készen kell állni, és el kell vinni a rendszer által adott címeket. A Woltnál is van ilyen lehetőség, de az egyéni vállalkozó szabadon dönthet, mikor dolgozik, és milyen csomagot visz ki. Ezért címpénzt kap, az összege a futárok és megrendelések számától függően dinamikusan változik. Tehát ebben a konstrukcióban ugyanúgy fizethetnek nagyon sokat és nagyon keveset is, ebben rejlik a kockázat.
Műszakonként nagyjából harminc–negyven kilométert tekert a fixijén, óránként akár három címet is teljesített. Legnagyobb félelme, amiben kollégáinak zömével osztozott, hogy nem dob neki címet a rendszer, és mivel nem foglalt előre idősávokat, az ilyen órákért nem kap garantált minimumbért (ami nem összekeverendő a minimálbérrel). „Én akkor is bicikliztem, élveztem, próbáltam nem munkának felfogni” – mondja ritka, de annál fájdalmasabb estéiről.
A futárkodásról először gördeszkás ismerőseitől hallott. Egyszerű, szabad munka, jól lehet keresni. A fiatal lány végül csak egyetlen télen át húzta. Egyre fáradtabb lett, a tekeréstől, a lépcsőzéstől fájni kezdett a térde, napi négy óra munka után pedig havi százezer forintnál is többet kellett adóznia. Nem érezte úgy, hogy megéri, így aztán fél év után szüneteltette egyéni vállalkozását, és abbahagyta.
Március óta egyre sikeresebb DJ-projektjéből és masszírozásból él, a Woltnál töltött fél évét mégsem bánja. „Megtanultam türelmesnek és kedvesnek lenni mindenkivel, aki kinyitja előttem az ajtót. Felületes small talk, három szó, de fontos.” Azóta is visszaszökik a társasházakba, ahová rendeléskor megadták neki a kapukódot. Ilyenkor kimászik a tetőre, nézelődik, táncol.
Kornél (22)
Elsőéves közgázos hallgatóként kezdett el biciklis futárkodni, még a katás váltás előtt, 2021-ben. Volt, hogy egyetem mellett, de volt, hogy félévet passziváltatott, és kvázi főállásban heti húsz órát tekert. A legtöbb futár Kornélnál sokkal lazábban vette a munkát, ő leginkább a déli és esti csúcsban, rossz időben, esőben, hóban járt ki. „Kis idővel kiismertem a rendszert mindegyik appon. Rámentem a bónuszokra és azokra az időszakokra, amikor a legkevesebb futár mellett a legtöbb rendelés volt.”
2022 nyarán a kormány a „színlelt munkaviszony kizárása” érdekében megváltoztatta a katás adózás szabályait, azóta csak magánszemélyeknek állítható ki katás számla, cégeknek nem. A változás legnagyobb vesztesei a részmunkaidős futárok voltak, mert adójuk és az adminisztrációs terhük is megnőtt.
Az egyetemen is úgy vette fel az óráit, hogy a jól fizető időszakokban mindenképp ki tudjon menni. Ekkor a lehető legjobban meghúzta, óránként átlagban hét címet vitt ki Pesten, így havonta 320–360 ezer forint körül keresett. Ebből csak 25 ezer forintot adózott, egyetemista létére csekély belefeccölt munkával extra jó fizetése volt. Amíg a barátai többnyire még otthon laktak és zsebpénzből éltek, ő már elköltözött, és mindent magának fizetett. Menőnek érezte magát.
Kornél végül két és fél évig dolgozott a Woltnál és a Foodoránál, különböző intenzitással. Diploma után már nem tekert, bejöttek új munkák, új lehetőségek. „Sokat tanultam. Egyrészt a biciklim megszereléséről, azóta csomó mindent én szerelek meg, ha elromlik, másrészt az egyéni vállalkozásról, számlázásról, adózásról.”
Utánanézett a jogainak, lehetőségeinek, felelősségének, kockázatainak. Elérte, hogy a cégen keresztül valamelyest biztosítva legyen, vész esetén tudta, kihez forduljon, hogy ne maradjon fizetés nélkül hónapokig. A Woltot ebből a szempontból jobban szerette, kedvesebbek, segítőkészebbek voltak vele a diszpécserek, akkor is, ha vele, de akkor is, ha a biciklivel történt valami.
Ario (27)
Egy éve futárkodik a két nagy cégnél, legtöbbször biciklivel, néha robogóval és elektromos kerékpárral viszi házhoz az ételt. Két éve költözött Iránból Budapestre, germanisztikát tanult, mivel eredetileg Németországban tervezett letelepedni, de végül itt ragadt. Magyar baráti köre és barátnője lett, megszerette a várost. Azért választotta Magyarországot, mert itt kapott a legegyszerűbben diákvízumot, az egyetem után futárkodni is a vízumkényszer miatt kezdett el. Szabadidejét producerkedéssel, DJ-zéssel tölti, kedvenc bulihelyei a Soroksári úti technoszentély, az Arzenál, a csepeli D9 (Dark Nine) és a belvárosi Toldi.
Ario végzettségét tekintve szociológus, ezzel azonban nem egyszerű munkát találnia, bevándorló lévén főleg nem. Jó ideje Python- és Javascript-programozást tanul, IT-sként legszívesebben a kibervédelem területén helyezkedne el. A futárkodás neki nem munka, csupán biciklizés pénzért. „Ha többet keresel, az nem jelenti azt, hogy fejlődsz, hogy építesz magadon. Csak annyit, hogy gyorsabban és többet tekersz, ami valójában semmi. Ez nem karrier, nem munka. Nem lehet vele tervezni, nincs perspektíva, nincs fejlődés. Ugyanaz az ember vagyok, mint egy éve, és ez szörnyű.”
Szerinte a legtöbb futárnak nincs ilyen jellegű problémája, de ő szégyelli, hogy futárkodásból él, nem ezért jött Európába. Ezzel szorosan összefügg, hogy akiknek kiviszi a rendelést, egyszerűen átnéznek rajta. „Én csak egy tehetségtelen futár vagyok. Ennyire vittem” – gondolja ilyenkor magában. Szerinte a futárélet hosszú távon tönkre tudja tenni az önbecsülést.
Marci (41)
Gyerekeknek tart pszichodráma csoportokat, eleinte a nyári időszak bevételkiesését akarta futárkodással kompenzálni, akkor még autóval. Nem sokkal később stabil másodállás lett, merthogy Marciék internetes csalás áldozatai lettek, és minden pénzüket elveszítették. A hatékonyság és a kényelem oltárán feláldozták a kocsit, Marci azóta sokkal jobb fogyasztású, 125 köbcentis motorral szeli a várost. A benzinártól és a futárappok algoritmusán is múlik, milyen járművel éri meg nekivágni, a covid alatt például még nagyon megérte autózni, idén már annyira nem.
Nem minden út éri meg ugyanúgy. Sok időt lehet bukni a felvétel és átadás helyszínén, például ha fel kell menni a pláza harmadik emeletére, vagy ha sétálóutcán kell gyalog továbbmenni. A kiszállítás árában is néha nagy eltérések vannak, mivel a fizetéskor előre adott borravaló az árba egy az egyben beépül. Ez a módszer egyre gyakoribb, hiszen már pár száz forinttal is sokat gyorsítunk a kiszállításon. A másik oldalról is így működik: ha az étel késik, mert nem vállalta el egyetlen futár sem, az app fokozatosan emeli az árat, amíg le nem csap rá valaki.
Óránként öt–hét címet visz ki, fejében szakadatlanul számolja, a várható idő függvényében megéri-e adott díjért dolgozni. Hogy értékesen teljen a munka, vezetés közben podcastokat hallgat. A futárkodás ötlete teljesen magától jött, online nézett utána. Csak a csatlakozása után kezdett el jóban lenni szintén futár ismerőseivel, a válása miatt futárkodó építésvezetővel, a stresszes mindennapokat vezetéssel kipihenő orvossal. „A legjobb fejek a woltos egyéni vállalkozók. Ők azok, akiknek kell a szabadság, tehát van más dolguk, céljuk az életben, de emellett motiváltak, gyorsabbak, kedvesebbek is.”
Marci ebédidőben, esténként és hétvégenként is kimegy, amikor csak tud, bár pontos beosztása nagyban függ felesége és gyerekei ritmusától. „Szeretem pár órára kiszellőztetni a fejem.” Van, hogy egy nap alatt lenyom tíz órát, bőven száz kilométer fölött, és van, hogy egész héten nem megy ennyit. Ezért is woltozik, hisz nem tudna biztonsággal, lelkiismeretfurdalás nélkül, hetekre előre időpontot foglalni. „De amikor kimegyek, akkor nagyon nyomom.”
