Sok gazdag ember szórja el a vagyonát a politikai karrierjére. De egyetlen amerikai sem csinált annyi magánvagyont a politikából, mint Donald J. Trump. Mivel már tömegek hajlandók megvenni tőle bármit, részvényt is, kerül, amibe kerül, politikai híre-neve milliárdokká változott.
Írta: Dan Alexander / Fordította: Zsadon Béla
A Donald Trump márka mindenestül arra épül, hogy Trump nyerő típus. Bár 2021. január 20-án semmi esetre sem látszott nyertesnek, sőt. Elvesztette a választást, aztán másodszor is alkotmányos vádeljárás indult ellene a Capitolium általa szított ostroma miatt, így tért vissza Floridába, búskomor Palm Beach-i birodalmába. Kereskedelmi ingatlanai jobbára üresen kongtak, a hotelbizniszből tízmilliók csorogtak el, licencvállalatai leálltak.
Egy héttel később Trump magánklubjában fogadta Wes Mosst és Andy Litinskyt. Az Apprentice egykori „gyakornokai” pitchelni jöttek, és valami olyasmit tálaltak fel a hamburger és a fagylalt mellé, ami felpiszkálta a mester érdeklődését. Egy Trump márkájú technológiai és médiacéget Twitter-szerű közösségimédia-alkalmazással, Disney+-szerű streamingszolgáltatóval és Amazon-szerű webhosting platformmal. A javaslatban az volt a legcsábítóbb, hogy Trump megkapná a részvények kilencven százalékát – az egyik résztvevő szerint úgy, hogy semmit sem kellene előre befektetnie.
A palotanegyedbéli Fiktív nagyon is valóságos: magabiztos, szerzői és újrainduló-formálódó állapotában is határozottan ajánlható. Most kell menni.
A Fiktív helyén, azonos néven régóta étterem áll a Krúdy utca sarkán, én is jártam korábbi változatában. A környék eddig sem volt elveszve, de mostanra, hogy a kerület körúton túli része is stabilan visszacsatlakozik a civilizációba, még erőteljesebben magára talált. Szombat este középoktóberben is elevenek a teraszok – egy kerület olyanoknak, akik hétköznap is budapestiek, miután a Ryanair elrepül.
A néhai Fiktívnek viszont lényegében csak a neve és a lokációja maradt meg: bisztrós dizájnnal, hangsúlyos bárpulttal és szerdától szombatig kapható degusztációs menüvel indították újra szeptember elején, a konyhán a jó nevű magyar konyhákban edződött Tatai Mártonnal. Ha jól követem, itt hagyták először elszabadulni, és vacsora közben nagyon hamar kiderül, hogy jó ötlet volt.
A ház kenyerét adó őskovászt számos forrásból éltetik, meséli Kovács Orsolya sommelier – Orsolya egész este jó ütemben adagolja a történeteket. A vajat belül sült hagymakrém, kívül fermentált zöldborsópor dobja fel, máris egy sztorival és ennyivel beljebb vagyunk. A következő üdvözlő falatban sziszifuszi módon kicsontozott, füstös kacsanyelv ül tócsnira halmozott tárkonyos, petrezselymes almakockákra, aztán paradicsom- és kápiavíz körít egy magában kicsit pasztellhatású, de a vibráló lét szépen ellenpontozó kecskejoghurtmousse-t a tényleges első fogásban.
A gombaesszenciát kis citromlé és némi fermentáció emeli el az egyneműségtől, a betétet meg a történet: egész éjszakára a hűlő grillen felejtett, magukban is esszenciává váló gombák adták hozzá az ötletet. Mindehhez egy tokaji szamorodni, tehát édes bor a meglepő, de működő pár. A töltöttkáposzta-parafrázisban tofu és aprókáposzta a töltelék a fermentált levélben, a leve írós, és földes felhangokat húz be némi mogyorókrém – nem az első és nem az utolsó fogás, ahol jól működnek az ellenpontok. Ehhez meg egy elzászi rizling járul. „Összekóstoltuk, és működött” – világítja meg Orsolya a filozófiát. Aztán frissítésnek édesköményhab és gyömbérsorbet jön egy kis tarte-ban. „Hideg lesz és csípni fog” – hangzik el róla a lényeglátó felkonferálás.
Eddigre engem nagyjából kenyérre lehetne kenni, úgyhogy az is belefér, hogy a tulajdonképpeni főétel nem telitalálat. Mintaszerűen irdalt és bőrére pirított pontyfilé következik – kacuobusi-, azaz tonhalpehely módjára pontypehelyalapra helyezett – éjsötét lében: ez a kombó működik. Jön még hozzá egy kapros tejfölhab, amiben puha csuszatészták és ropogós haltepertőkockák váltakoznak. Ez állagában némiképp magában is talányos, én a lepirított csusza, sűrű tejföl iskolájától nehezen vonatkoztatok el, de főleg a levessel nem egyértelmű mindezt összegondolni. Borpárja egy, a kapor mentén belőtt szűretlen, naturális kékfrankos (Bott Frigyes), itt azért kapkodni fogják a fejüket az egyik bevallott célcsoportot képező külföldiek, gondolom magamban. Később ezt a séffel is megbeszéljük. Pillanatnyi kizökkenés nélkül mondja, hogy ha másnap is van mire emlékezni, akkor célt ér – nyomot hagy – a konyha.
Fermentált bodzavirág, jeges sóska és sóskaramella-krém vezetik fel a lezárást: savanyú, hideg, vicces, az alapanyagokra nézve a nyár utolsó érintése. Az utolsó fogás mellé meg egy koktél szegődik, ami papíron nekem intő jelnek számítana, de itt ez is simán befelé pattan. A gin sour házi őszibarackléből, nádcukorszirupból és a mixer habaneroolajából (!) áll össze, ez egy gyömbéres-borókás, feketelimehéjjal megszórt, galagonyamézes, kalácsmorzsás barackchutney-t kísér el. Amilyen bonyolult ezt leírni, annyira vigyorogva lehet enni és inni, külön rá is kérdezek, van-e külön desszertséf, akit rendesen beoltottak a gejl ellen, vagy a séf keze ennyire biztos (utóbbi).
Meglepetésekkel teli, egyedi, könnyed, közben agyas, magabiztos és hangsúlyosan magyar a Fiktív, ahol egyedül voltam, és egy másodpercem nem volt unatkozni. Jó, hogy nevével ellentétben valós – lehetne ebben a városban mindenünk ilyen.
Fiktív Budapest VIII., Horánszky utca 27. A teszt időpontja: 2024. október 19.
Ezt ettem: Hétfogásos menü: 28 900 Egy kávé: 900 Szűrt víz: 500 Két pohár bor: 8000 Egy koktél: 4900 Szervizdíj: 4320 Összesen: 47 520 forint
Igazi magyar teljesítmények. Körülöttük forgott szeptemberben a második Afterwork eseményünk is. Legközelebb ünnepi köntösben folytatjuk, az időpont december 3., természetesen megint meló után!
Írta: Orbán Krisztián Tökéletes vihar közeledik a magyar vállalati szektor felé. A csökkenő európai és hazai kereslet, a magyar realitástól fenntarthatatlanul elrugaszkodó bérek és az egyre kiszámíthatatlanabb gazdaságpolitika csak a rövid távú problémák. Ennél is fontosabb, hogy közben úgy alakul át a világgazdaság, hogy a magyar cégeknek alapesetben még az eddigieknél is kevesebb lapot osztanak majd benne. Elméletileg persze lehetne élni […]
A Fekete pont című film megrázóan mutatja be a magyar iskolák sok generációnak ismerősen nyomasztó hangulatát. Egy jelenet különösen megmaradt bennem. Juci néni, a lelkes és kreatív fiatal tanár modern módszerekkel próbálja megszerettetni a gyerekekkel az irodalmat. Aztán jön az agresszív apa, aki a semmiből, fogadóóra előtt tör be az osztályterembe, és követeli, hogy Juci néni csak a kötelező verseket, […]
A péntek, ami évről évre egyre hosszabb és egyre feketébb. Mit tett az infláció a vásárlás ünnepével, egyáltalán van-e mit ünnepelni rajta 2024-ben, az internetes csalók korában?
Megszállottan követem az amerikai elnökválasztást, leginkább a New York Times online kiadásán és a podcastjain, kiegyensúlyozva némi Fox News-zal. Nem tudom levenni a szemem a telefonomról, ahogy a gigantikus választási gépezetek minden negyedik évben rekordokat döntő összegekből dübörögnek, hogy a végén pár emberi gesztus vagy botlás, egy-két mondat elbillentse jobbra vagy balra a választást. A tétet és izgalmakat fokozza, ha egy választás […]