Elkelt a magyar digitális piac és e-kereskedelem kulcsfigurája. Egy hatfős piackutató és tanácsadó cégről beszélünk, én is alig tudok úgy beszámolni a magyar e-kereskedelem mozgásairól, vagy akár a Temu hódításairól, hogy ne az ő részletes, hiteles méréseikre támaszkodjak.

„A háromlábú szék tipikus esete. Egy lábat kirúgsz, a szék felborul” – mondják magukról.


A GKID-re alig haraphatott volna rá nagyobb hal, mint a magyar PwC, a Big Four tanácsadó cégek egyike. Egy évig tartó folyamat után zárult a tranzakció, korábban kétszer pattant le a PwC a csapatról. A harmadik próbaharapásra mondott csak igent a GKID, és kezdtek el tárgyalni a részletekről.


A felvásárlás talán legérdekesebb aspektusa, hogy a három tulajdonos, pontosabban ez a három digitális koponya az, akire igazán le akartak csapni, és nem feltétlenül a márkanévre. A GKID azt a tudást, reputációt és kapcsolati hálót fémjelzi, amit a hármas sok év munkájával szerzett a digitális piacon. Azon az e-kereskedelmi piacon, amivel együtt fejlődtek, együtt nőttek fel. 
Cserjés-Kopándi Ildikó, Madar Norbert és Timár Szabolcs papíron új üzleti egységet kaptak a PwC-ben (digitális kereskedelem és piackutatás). Magas szinten, szenior menedzserekként léptek be, felülről – a partner és az igazgató alatt – a harmadik legmagasabb pozíció, amit kaphattak. „A PwC nem gyártósort vett – foglalja össze frappánsan Norbi. – Hanem unikális ismeretet. Csapatot. Nálunk van minden forrás, személyes kapcsolat, ami összegezve ki tudja adni a piacképet.”