Írta: Richard Nieva / Fordította: Zsadon Béla

Jonathan Ross februárban, Oslóban, egy sereg norvég parlamenti képviselőnek és tech cégvezetőnek tartott találkozón érezte először, hogy valami nincs rendben. A Groq nevű MI-csip-startup negyvenkétéves CEO-ja azt remélte, hogy bemutatója, aminek éppen derekán járt, felpezsdülést hozhat lankadó cégébe. Egy MI-csetrobotról beszélt, ami szinte azonnal válaszol egy-egy kérdésre, gyorsabban, mint azt emberi lény elolvasni képes. Csak hát némi lemaradásban voltak. Ez aggasztotta Rosst. A bemutató egy, a szupergyors válaszokért felelős célcsipek teljesítményét demonstráló Groq-alapú európai adatközpontról szólt. „Folyton ellenőriztem a számokat – emlékszik vissza. – Nem értették, miért vagyok annyira zavarban.”
A bűnös a felhasználóözön volt. Egy nappal Ross oslói bemutatója előtt egy techcég-alapító „villámgyors válaszokra képes MI-motorról” tweetelt, a hír berobbant, és a rendszer online demóverzióján generált hatalmas forgalom lebénította a cég szervereit. Ez gond volt ugyan, de jófajta gond.

Ross cégét az Angyali üdvözlet című klasszikus Robert A. Heinlein sci-fiből vett grok (’megért, beleéli magát’) szó után nevezte el. Az angol köznyelvi szóvá lett grok Elon Musknak is bejött, így lett MI-chatbotjának neve Grok. „Stipi-stopi, mi vittük előbb” – mondja erre Ross.


Nyolc éve, amikor megalapították a Groqot, Ross kifejezetten az iparágban „inferencia” néven ismert funkcióra kívánt MI-csipeket tervezni, vagyis a mesterséges intelligenciának arra az elemére, ami már megtanultak új helyzetekben való alkalmazásával utánozza az emberi gondolkodást. Ettől képes az okostelefonunk megállapítani kutyánk addig sosem látott képéről, hogy corgi, ezzel tud egy képgenerátor Ferenc pápára Balenciaga kabátot adni. Ez nagyban különbözik az MI másik nagy számítástechnikai kínjától, a hatalmas modellek kezdeti betanításától.