Európa egyik legjobban besétálható városa és egy különleges vidék, a hegyek és az óceán találkozása, híres konyhával és hűvös eleganciával. Bilbaóban és Baszkföldön kalandoztunk – az Audi új elektromos autójával.
Csöpög a kávé a karos eszpresszógépből. Sorban jönnek az új vendégek, inkább helyiek, de külföldiek is szép számmal. A belső tér egészen káprázatos: a századfordulós hirdetések, a mázas csempék, a mozaikok, a keleties, faragott fabetétek, az utolsó öntöttvas oszlop tetejéig kitalált részletek. Szinte csoda, hogy ez a sokat látott enteriőr ilyen épségben fennmaradt, miközben az ország története bőven tartogatott viharokat.
Bilbaóban, a Café Iruña bárpultjánál állok, és miközben a szorgalmasan dolgozó, fekete-fehérbe öltözött bárosok munkáját figyelem, elmosolyodom, hogy 1903 óta ugyanez történik a mindenkori kávégéppel. Legfeljebb a vendégek öltözéke változott, nem is keveset. Kint épp esik, ami nyáron sem ritka errefelé. Spanyolországról az ember az állandó hőségre és a nyári szárazságra asszociál, de ez itt Baszkföld, és az időjárás kiszámíthatóan szeszélyes, az éghajlatot pedig az Atlanti-óceán közelsége határozza meg.
Bilbao óvárosát az El Camino zarándokai is érintik.
Bilbao általános hangulata a 90-es évek elején nem sokban különbözött egy gyárbezárás utáni kelet-magyarországi városétól. Persze az évszázados óvárosi falakat és a gasztronómiát akkor sem vehette el tőlük senki, de munkanélküliség, kilátástalanság és szeparatisták jellemezték az erősen ipari jellegű várost. Barcelona után ez az ország második legiparosodottabb régiója. Egy biztos, a cool és a turistamágnes kifejezések sokáig messziről elkerülték.
Szocioökológiai kísérlet zajlik Ferencvárosban: eltart-e az érdeklődő fiatal polgárság egy áramvonalasan működő, útkereső bisztrót. El kéne.
Közepesnél kisebb üzlethelyiség a Mester utcában, bent pár tucat hely meg még néhány további az inkább tálaló-, mint bárpultnál: ennél bőven vannak nagyobb alapterületű gíroszosok is látótávolságon belül. Alighanem a nyár elején nyílt És Margarita alapítói sem álmaik helyiségének látják, hanem olyannak, ami elérhető volt a környéken, és amiből megpróbálták a legtöbbet kihozni. Nagyobb a konyha, mint a vendégtér: ha valaki szélesebb mozdulatokkal eszik vagy sok tányért kell vinni, a pincér már oldalazva jár.
A kicsi konyháról egyrészt nappal menüztetnek, másrészt rövid és sűrűn változó étlappal visznek a környéken fel nem lelhető, egyéni bisztrókonyhát: egy leves, négy, megosztásra szánt méretű (annál egyébként nagyobb) főétel, két desszert, jó estét.
Az irány egyrészt határozottan és biztos kézzel franciás – szerintem ez a legerősebb pont, akár sokkal vállaltabban lehetne rá támaszkodni, pláne, mert egy sarokra van a fennállása alatt általunk is méltatott, nagypolgáribb, a törölközőt nemrég bedobó Petrustól. (Ki gondolná, hogy a franciás szív Budapesten nem Bel-Budán, hanem Közép-Ferencvárosban akar a leghevesebben dobogni.) Másrészt szerzői keverék: magyar ízemlékek, keleti reflexiók.
Mi hideg, tejszínes póréhagymalevest eszünk, borecet teszi jótékonyan többdimenzióssá, meg az üdvözlőfalatnál, a marinált dinnyénél is előkerülő fekete szezámmag. Aztán kérünk a hely slágerételéből, a töltött paprikából, és szomorúan lemondunk az előző napi étlapon még szereplő ongletsteakről. Helyette thai padlizsánt és provence-i bárányragut rendelünk.
A paprikát körítő lé lecsóalapú, de paradicsomosabb, érdemben savasabbra is hagyják, mint az otthoni töltött paprika paradicsomszószát szokták. A paprikába darabos pürévé dolgozott lencse kerül, ami tök jó ötlet, mellette néhány pirult fél krumpli – ez nem annyira triviálisan éttermi étel, mint amennyire gátlástalanul enném otthonra rendelve, dobozból, de hústalanul is simán finom, és ezáltal van egy térítő faktora.
A padlizsán ízének egy részét általában minden konyha el akarja tüntetni, az És Margaritában még ki is emelik a derekas lepirítással és a rajta hagyott héjjal. A kesernyésség megosztónak bizonyul, de a za’atar fűszerkeverékes fetakrém nem. A hozzá adott jókora kovászos kenyérszeletet kicsit tanácstalanul méregetjük, aztán kapóra jön az este legjobb ételéhez, a zöldfűszeres, zamatos bárányraguhoz, amit szabálytalan méretű fehérbabok körítenek, és egy szép darab füstölt hús is mélyít. Desszertünk pohárban jön, az édeskésre sütött savanyú joghurt hiánypótló, rajta a narancslekvár megint nem középutas megoldás, és megoszt, a pirított morzsa helyénvaló.
Thai padlizsán, fetakrém, za’atar
Töltött paprika, lecsócoulis
Provence-i bárány
Sült joghurt
A hely identitásának ez csak az egyik fele, de a másik, a natúrboros irányultság egyáltalán nem átütő. Ha mi nem nézünk utána, a kínálatot nem kötik az orrunkra, nem tukmálják, ami nem baj, de egy határozottabb kalauzolás nem állna rosszul a vállalásnak. Ilyen szerkezetű étlappal és viszonylag kevés székkel lehetne szelíd eréllyel gondolkodni a vakmerő vendégek helyett, és jelezni, hogy három főétel egyszerre nem fog az asztalra és belénk férni, találjunk ki egy sorrendet. Erre késve jövünk rá, és addigra már mindegy, mellettünk ugyanezt ismétlik meg hárman, négy étellel.
Úgy általában a hely még belakásra vár, amit én azzal kezdenék, hogy kb. harmadára tompítom a fényeket — vacsora után egy közeli borbárban folytatjuk, és az első gondolatunk az, hogy az ottani atmoszférában mennyivel jobban elidőznénk az És Margarita ételei fölött. Szóval ez egyelőre inkább vagy, mint és: az És Margaritában még nem állt össze minden, de nagyon az elején vagyunk még. Én szorítok nekik, mert minden kerületbe (megyeszékhelyre) kéne két ilyen, amit az érdeklődő polgárság tart el. A mostani, nagyon baráti áraik mellett pedig az is simán oké, ha egyelőre nem egy valamelyest már sztenderdizált estéért megy az ember, hanem csak kíváncsian vacsorázni egyet.
És Margarita Budapest IX., Mester u. 46. A teszt időpontja: 2024. augusztus 1. Ezt ettük: Vichyssoise: 1850 Thai padlizsán, fetakrém, za’atar: 3350 Töltött paprika, lecsócoulis: 3950 Provence-i bárány: 5150 Sült joghurt: 2050 Gyümölcsfröccs: 850 Mentes víz: 700 Két pohár bor: 3300 Borravaló (önként!): 2300 Összesen: 23 500 forint
Lakatos Péter, a Videoton társvezérigazgatója tavasszal lett a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke, és nagy erővel küzd azért, hogy egymás hibáztatása helyett a munkáltatók, a munkavállalók és a kormány együtt tegyenek a hatékonyság javulásáért, és ezzel a növekvő kereseteken át a jólét erősítéséért. Külön ráhajt a multikra, mert náluk lehet nemzetközi tapasztalatot szerezni, és anélkül nincs sikeres cégépítés.
Tomáš Čupr szerint életének fő műve a Rohlik. Nem is jár már boltba – jó, néha, ha Spanyolországból dolgozik. Tíz év alatt építette fel ötországos internetes bevásárlóbirodalmát tizenhétezer termékkel, és valami olyasmit is árul, amit a hagyományos üzletek nem igazán tudnak: időt.
Magyar webshopjuk, a Kifli.hu pár év alatt lett a legforgalmasabb online szupermarket Magyarországon, love brand lett a kiflis furgonokból és papírszatyrokból. A piacon bőven van tér a fejlődésre, cserébe komoly emberi áldozatokat követel a brutális terep.
A Rohlik kőkemény munkahely, a rendkívüli eredményekhez gigászi elvárások társulnak. Az alapító-ügyvezető szerint ha a cégnek annyi, mindenki szomorú marad a végén, ő pedig háborúsból békeidős főnökké szeretne válni. Az e-kereskedelem régiós fellegváráig, Prágáig mentem, hogy a bázisukon tegyem fel a harmincharmadik leggazdagabb cseh milliárdosnak a kemény kérdéseket is, legyen szó alkoholizmusról vagy toxikus munkakörnyezetről.
Thummerer Pincészet
2024 Szeptember Támogatói tartalom Thummerer Pincészet
A Thummerer Pincészet legnagyobb sikere a díjnyertes borok mellett az, hogy máig a család kezében maradt és minden fontos pozícióban az alapító, Thummerer Vilmos leszármazottai dolgoznak. Így maradhatott meg az életfilozófia esszenciája: a német ősök munkaetikája és a tökéletes végeredményre való szinte megszállott törekvése. A perfekcionizmus eredménye pedig mintegy félezer érem, díj és kitüntetés, valamint […]
