„Autoimmun-betegségnél a szervezet magának okoz problémát. Ez nemcsak rossz, hanem jó hír is: akkor a megoldás is bennem van. Nem hiszem, hogy bármi nagyobb segítséget kaphatok kívülről annál, mint amit én megtehetek magamért.” Horváth-Tanka Enikő ebben egy pillanatig nem kételkedett, amikor tíz évvel ezelőtt megkapta diagnózisát: végtagjai zsibbadását szklerózis multiplex (SM) okozza. Huszonkilenc éves volt, és köszönte szépen, nem kért az elé kirakott gyógyszerekből. Akart adni egy esélyt öngyógyító képességének.

A szklerózis multiplex autoimmun-betegség, a központi idegrendszert érinti. Károsodik az agy és a gerincvelő idegrostjait borító védőburok, a mielin­hüvely, ami megzavarja az idegsejtek közötti kommunikációt. Változatos tüneteket okozhat, például látászavart, fáradtságot, a járás és az egyensúly nehézségeit, a karok és lábak zsibbadását, gyengeséget. A betegek egy része elveszítheti az önálló járás képességét is, míg mások hosszú ideig tartó, új tünetek nélküli remissziót tapasztalhatnak. Jelenleg nincs rá gyógyír, de a kezelés segíthet a tünetek kezelésében és a betegség lassításában. Világszerte több mint 1,8 millió embert érint, a fiatal felnőttek és a nők körében gyakoribb.

Enikő jogi szakvizsgájára készült, a stre­ssz miatt koplalt és dohányzott is, ráadásul épp kisfiát szoktatta be az óvodába. Ekkor kezdtek el zsibbadni a végtagjai. Nem időszakosan, állandóan. Végigjárta a szokásos köröket, a mozgásszervi orvosokat, majd a neurológiát is. Először azt a választ kapta, hogy biztosan stresszes az élete, rossz a házassága (azt mondja, nem volt az), szedjen Xanaxot. Enikő a közhelyes megállapításokra és a gyógyszerre is nemet mondott, és ment tovább. A Honvéd Kórház neurológiai osztályán három nap alatt megkapta a diagnózist. Két hétig tartottak még az ellenőrző vizsgálatok, és megerősítették, valóban SM-ről van szó.
Enikő még a vizsgálatok alatt megkérdezte az orvosát, mire számítson, mennyire lesz komoly a betegsége, folytassa-e a szakvizsgára készülést. „Abban a pillanatban, amikor jelezte, hogy nem lesz ez egy tarka tavasz, a stressz miatt inkább hagyjam abba, örömöt és megkönnyebbülést éreztem.” Tudta, hogy változtatni szeretne, mert magára erőltetett pályán halad. Otthagyta az ügyvédi irodát, és olvasni kezdte a hazai és a külföldi szakirodalmat.

Ezekben újra meg újra szembejött vele a jóga mint eszköz. „Sportos lány voltam, korábban jégkorong- és jéglabda-válogatottban is játszottam. Ha valaha jógázni hívtak, csak nevettem. Baromságnak tartottam, azt gondoltam, csak a gyengék jógáznak. Aztán a diagnózis után felhívtam a barátnőmet: ne kapj röhögőgörcsöt, de el kéne mennünk jógázni!”

Az első gerincjógaóráján, a Mandala Jóga­stúdióban összetört és újjáépült benne a jógáról alkotott kép, a következő hónapokban minden délelőttöt edzésekkel töltött. Két hónap alatt elmúltak a tünetei, fél év múlva pedig olyan fizikai állapotba került, mint válogatott sportoló korában sem. A két hónapos kontrollnál jók voltak az értékei, az egyensúlyérzéke is helyreállt.
Az SM esetében kétféle protokoll létezik. Vagy az első sub – vagyis rohamszerű tünetegyüttes – után indítják a gyógyszeres kezelést, vagy megvárják, jön-e második, és akkor kezdik. Enikő az orvosa javaslatára a maga útját járhatta a következő subig, ami tíz éve nem jön. „Nem utasítom el a gyógyszert, nem is javaslom senkinek. Ha valakinek az tartozik bele a hitrendszerébe, mindenképpen megfelelően beállított gyógyszerrel kezdjen. A jógaterápia kiegészítőként is jól működik. Én is megbeszéltem a gyógyszerpárti férjemmel, hogy ha jönne a második sub, újratárgyaljuk a kérdést.”

Enikő rövidesen maga is jógaoktató lett. Mandala-franchise stúdiót nyitott, miközben tanítványai nagy része nem is sejtette a diagnózisát. Gerincjóga-alapú órákat tartott az ő állapotát javító és szinten tartó ászanákból. „Magamon gyakoroltam, megéreztem, mi van rám pozitív hatással mozgásszervi és idegrendszeri szinten. Gyakorlatilag egyszemélyes emberkísérlet volt, aztán kibővült a hozzám csatlakozó önkéntesekkel” – nevet. Épp horvátországi nyaralását szakította meg, hogy online beszélgessen velem. Pozitív személyisége még a több száz kilométer távolságon is átüt. Megértem, miért vonzódnak hozzá a tanítványai és sorstársai is.

Nem húzhatjuk rá mindenkire ugyanazt a sapkát
Az általa kialakított autoimmun-jógában szerinte nincs semmi újdonság, ez is egy, a meglévő ászanákból felépülő, alkalmazott jógairányzat. Segédeszközöket, például piláteszlabdát, egyensúlypárnát is alkalmaz az egyensúlyzavarok kezelésére, a motorikus és koor­dinációs készségek fejlesztésére. Idővel egyre több jógázás torkollt órákon át tartó beszélgetésbe, és mind többen keresték fel egyéni órákon. Utóbbikon jógaterápiás alapon személyre és az egyén betegségére szabottan válogatja össze az ászanákat.

Enikő elvégzett egy nemzetközi coachképzést is, hogy rendszerszinten is tudja segíteni a hozzá fordulókat a jógaterápiás módszerekkel az életmódjuk és mentális hozzáállásuk javításában.
„Az egyént kell nézni és hozzá kell szabni a lehetőséget. Mert ha a felkínált módszer nem passzol az illetőhöz, akár azt is érezheti, hogy hibás, mert rajta még ez a gyógymód sem működik. Nem húzhatjuk rá mindenkire ugyanazt a sapkát.” Ugyanakkor az elmúlt nyolc évben, amióta elkezdett maga is jógát oktatni, autoimmun-betegséggel diagnosztizáltak százaival foglalkozott órákon, táborokban, egyéni konzultációkon és terápiákon, meglátta a közös tulajdonságokat is.

„Észrevettem, hogy bár nagyon különböző családi állapotok, anyagi lehetőségek, életmódok jellemzik az autoimmun betegeket, mégis van, ami közös. Jellemző az önbizalomhiány, a tökéletességre való törekvés, az, hogy nem érezzük magunkat elég jónak” – mondja némi öniróniával. Ezért az egyik legfontosabb kiindulási pont az önszeretet és az önelfogadás. „Van ez a netes idézet, hogy senki másnál nem kell jobbnak lenned, csak minden egyes nap légy jobb a tegnapi önmagadnál. Minek?! Ez nincs így! Minden nap más, nem lehetsz kétszer ugyanaz az ember. És ez nem csak az autoimmun betegekre érvényes.”

Enikő abban szeretne segíteni a programját választóknak, hogy elfogadják: nem kell tenniük azért, hogy szerethetők legyenek. Ha szükséges, segít a következő szakember (pszichológus, pszichiáter) felé indulásban is.

Indikátorok:
1. típusos személyi­ségjegyek
2. stressz
3. rossz minőségű alvás
4. elégtelen mozgás
5. nem megfelelő táplálkozás

„A jóga eredeti célja hagyományos értelemben az elme lecsendesítése volt, a középkorban kezdett fontossá válni az egészségre gyakorolt hatása is – mondja Malik Tóth István meditáció- és jógaoktató, fordító. – A jóga tapasztalati út, megfigyelték és továbbadták, ami működött. Hatásait a tudomány is egyre inkább elismeri. A tisztító eljárásoktól a különböző ászanákon át a légzőgyakorlatokig a jóga mindegyik eszközének van élettani hatása. És az sem elhanyagolható szempont, hogy amint csendesedik az elme, a stressz­szint is csökken. Azt meg tudjuk, hogy a stressz rengeteg betegség kialakulásában működik közre.” István szerint valahogy így működik az autoimmun-jóga is, visszaállítja a kibillent folyamatokat, ami segítheti a tünetek enyhítését és az egészség helyreállítását.

Enikő személyes és csoportos óráit a covid az online térbe helyezte, de a felület a későbbiekben is megmaradt. Kiderült, hogy óriási igény van erre azoknál az SM-mel és más autoimmun-betegséggel élőknél, akik nehezen hagyják el az otthonukat. Életmódrendszerét indikátorokra építette. „Ezek nyomják be a gombot a betegségeinken. Nem tehetünk arról, hogy beindul, de ezekre az indikátorokra figyelve tehetünk érte, hogy ne lobbanjon fel újra a tünetegyüttes.”
Enikő szerint az autoimmun-betegséget tiszteletben kell tartani. „Akinél egyszer megjelentek tünetek, az egyszer az életében biztosan eltolta a cangát a falig. Ahányszor megteszed, annyiszor jelentkezik, mert még mindig nem tanultál belőle. Aztán a biciklidben egyre nagyobb lesz a károsodás. Eltolhatjuk megint a falig, mert nekünk mindig meg kell mutatnunk, hogy mi vagyunk az erősebbek, még a diagnózissal együtt is ki tudjuk hozni magunkból a legtöbbet. De mondhatjuk azt is, hogy képes vagyok bármire, csak a szabályok betartásával.”

Enikő ingatlanvállalkozó férjével és kisfiával egy éve Spanyolországba költözött, ahol az itthoni cégükhöz hasonlót hoznak létre. Addig rövid időre pihenteti az autoimmunjóga-coachingot, csak egyéni óráit tartja meg online. De amint lehet, folytatja a csoportos foglalkozásokat és az életmódprogramot.

„Az SM akármilyen fokozatú és kimenetelű verzióját is kapjuk, az egyértelműen látszik, hogy ha valaki tesz magáért, annak lesz eredménye. Ez vagy szinten tartást jelent, vagy annyit, hogy a rosszabbodás lassabban következik be. De olyan is van, hogy mindennek ellenére romlik az állapot. Ha ez nálam is bekövetkezne, el tudom fogadni. De csak ha megtettem mindent, amire lehetőségem volt. Hogy kipróbáltam, átéltem, változtattam és értékeltem.”