Lakatos Péter, a Videoton társvezérigazgatója tavasszal lett a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke, és nagy erővel küzd azért, hogy egymás hibáztatása helyett a munkáltatók, a munkavállalók és a kormány együtt tegyenek a hatékonyság javulásáért, és ezzel a növekvő kereseteken át a jólét erősítéséért. Külön ráhajt a multikra, mert náluk lehet nemzetközi tapasztalatot szerezni, és anélkül nincs sikeres cégépítés.
Épp mielőtt beszélgetni kezdtünk, jött a javaslat vagy inkább igény a kormány részéről, hogy a minimálbér jöjjön fel gyorsan az átlagbér ötven százalékára. Mire gondolsz ilyenkor? Minden attól függ, hogy nő-e a hatékonyság. Ha igen, akkor mindenkinek az az érdeke, hogy növekedjenek a bérek, ha nem, akkor a szociális megközelítés kell előtérbe lépjen. Átlagbér, átlagalapbér, átlagjövedelem, átlag-rendszeresbér – van rengeteg olyan technikainak tűnő részletkérdés, ami végül sose részletkérdés. De ebbe nem mennék bele, mert erre vannak a bértárgyalások, ott pedig kompetens szakemberek beszélnek róla.
A legfontosabb szerintem, hogy van az uniós ajánlás a minimálbérről, ez pedig alapjában egy szociális indíttatású dolog, és éppen ezért helyes, hogy van, és illik is meghallgatni. De ha például Magyarországon borzasztó alacsony a minimálbér, és azt megemeljük – direkt hülyeséget mondok – ötven százalékkal, akkor mindenki azt mondja majd, hogy ő is többet akar keresni ennyivel, hiszen pont annyival ér ő többet a minimálbéresnél, mint amennyivel tavaly többet ért.
Tehát szerintem éretten külön kell választani a szociális és a makrogazdasági dolgokat, és hosszabb távon ceteris paribus kijelenthető, hogy a reálbérek alakulását rendszerszinten a hatékonyság növekedéséhez kell kötni. Ez vonatkozik a magánszféra vállalataira, illetve vezetőikre, a közszférára mint munkáltatóra, az államháztartásra és magukra a munkavállalókra is. És a hatékonyság nem úgy értelmezendő, bornírt módon, hogy mindenkinek gyorsabban jár a keze, mint a motollának.
Ki gondolná, hogy ennyien vannak, és már ekkorák? Persze nem mindegyik komplett kórház, sok a valamilyen speciális területtel foglalkozó, vagy csak járóbetegeket ellátó intézmény, de egyre több a magát klinikának valló vidéki szolgáltató is. Szaporodnak, mert tömeges igény van rájuk. Az ötven legnagyobb, és még öt trend a magánegészségügy piacán 2024-ben.
Módszertan Egy évvel ezelőtt harmincelemű listát készítettünk az ország legnagyobb magánegészségügyi szolgáltatóiról, ezt bővítettük most ötvenesre. Ennek oka, hogy ahol korábban nagyjából meghúztuk a listára kerülés alját (egymilliárd forint éves árbevétel), azt a méretet most már jóval többen túllépik, hat híján mindenki a legnagyobb ötvenből. Még úgy is, hogy a csak vagy dominánsan diagnosztikával, de gyógyítással nem foglalkozó társaságokat nem vettük fel a listára, így olyan nagy szereplőket is elhagytunk, mint a Synlab, a Corden, a Pozitron és még sorolhatnánk. Bevettük viszont a magánszemészeteket és magánfogászati klinikákat is. A cégadatokat a Dun & Bradstreet adatbázisából gyűjtöttük ki, háttérnek a Heal Partners 2024 júniusi magánegészségügyi szektorelemzését is felhasználtuk. Az azonos tulajdonosi körrel bíró cégeket egy cégcsoportnak tekintettük, adataikat így összeadva tüntetjük fel. Ahol nem álltak rendelkezésre 2023-as beszámolók, ott, ahol lehetett, cégközlésre támaszkodtunk.
1. Szétszakadt a mezőny Az első harmincba tavalyi listánkon (Forbes, 2023/7) legalább egymilliárd forintos éves forgalommal lehetett bekerülni, ma a 30. legnagyobbnak is kétmilliárdos forgalma van, a listavezető ötösfogat pedig rendesen elhúzott: mindegyikük tízmilliárd fölött jár. Mindezt úgy, hogy egyébként a piac némileg lassulni látszik.
Amiben nincs változás, az például az, hogy a „legéhesebb” továbbra is a Tritonlife, a „legstabilabb” a Kirschner család kezében lévő Swiss Clinic, a „legnagyobb pénznyelő” az éppen török befektetőket (Liv Hospital) kapó Duna Medical Center, és a „legjövedelmezőbb” a lézeres szemműtéteket kvázi futószalagon, de profin végző Sasszem Klinika. Ahogy egy éve címkéztük őket, ma is nagyjából megáll.
Némi megjegyzés és friss árnyalás azért kívánkozik különösen az első helyre ugró Tritonlife csoportnál: úgy nőttek kétszer akkorára, hogy 2023 nyarán megvettek huszonkét dialízisközpontot a korábbi tulajdonos német Fresenius Medical Care-től, majd idén tavasszal már el is adták őket az államnak. Ezek a központok együttesen sok száz embert foglalkoztatnak, egy–kétmilliárd forintos veszteséggel működnek, de tíz–tizenötmilliárdos forgalmat csinálnak. Elsősorban ez az ügylet húzta fel a 2023. végi adatok alapján készült rangsor első helyére az egyébként is picit átlag felett növekedő és régóta országosan terjeszkedő Tritonlife csoportot, miközben kissé lehúzta EBITDA-termelő képességét.
2. Kevés a zöldmezős beruházás Új, igazán komolyan vehető kórházépítés most csak a Budai Egészségközpont (BEK) beruházásában zajlik. A tervek nagyszabásúak: 2027 elejére 62 milliárd forintból komplex ellátással, állandó ügyelettel, húszágyas intenzív osztállyal működő „valódi” kórházat ígérnek a budai Alkotás utcára, ahol nemcsak magánban érkező betegeket, de államilag finanszírozott pácienseket is ellátnak majd, transzparensen kettéválasztva a két betegkört. „Balra állami, jobbra magán lesz” – mondták a BEK vezetői a tervek bemutatásakor.
Generalista kórház lesz, de külön fókuszálnak a tipikus magyar népbetegségekre – kardiovaszkuláris, gasztroenterológiai, ortopédiai problémákra. A projektet hatvan százalékban a tulajdonosi kör – Csányi Sándor OTP-vezér vagyonkezelő cége – finanszírozza, mellé 26 milliárd forintot az állam ad.
3. A magánegészségügy már nem csak Budapestről szól A legnagyobbak – Tritonlife, Medicover, Doktor24 – kiterjedt vidéki hálózattal dolgoznak, mellettük van még néhány kisebb, regionálisan fontos szereplő. Győr, Tatabánya, Veszprém, Pécs, Debrecen, Miskolc, Szeged, Paks, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, Kecskemét, Várpalota vagy Nyíregyháza így már egész jól lefedett pontok az országban, akár magánban végezhető műtétekkel is.
Egyes speciális szakterületeken – szemészet, urológia és főként fogászat – Nyugat-Dunántúl és Pécs is erős, különböző járóbeteg-szakrendelésekben pedig a Balaton északi partja is zárkózik fel. A legnagyobb önálló, vidéki magánszolgáltató a Vasas család által alapított győri Kardirex, intézményük – járóbeteg-ellátással, egynapos sebészettel, fogászattal, magánmentéssel – a top 20-ba is felfért.
4. Nagyra nőttek a magánfogászatok Különösen a nyugati határszélen régóta tudják, hogy a fogászat mekkora üzlet. Aki ráállt a fogászati turizmusra, az már rég kiheverte a covidot is, és többmilliárdos forgalom mellett növekvő nyereségességgel dolgozik. Sokat mond, hogy ötvenes toplistánkon tízen fogászati gigarendelők, természetesen van köztük győri és mosonmagyaróvári is.
5. Saját zsebből fizetjük Bár hosszú évek óta egyre nagyobb tömegek járnak a magánegészségügybe (egy EY-adat szerint az utóbbi két évben a magyarok 63 százaléka), minden statisztika azt mutatja, hogy a többség minden alkalommal még mindig saját zsebből (személyes megtakarításaiból, ad hoc) fedezi ennek költségét, holott két olcsóbb, de legalábbis kiszámíthatóbb megoldás is lenne ugyanerre. Az egyik az egészségpénztári tagság, amikor legalább a húszszázalékos éves adójóváírás miatt némi diszkonttal juthatunk ugyanazokhoz az ellátásokhoz, mint sima bankszámláról fizetve, a másik az egészségbiztosítás. Mindkettővel, kerekítve, egy-egy millió ember rendelkezik Magyarországon, ami a 4,8 milliónyi munkavállalóhoz és az európai arányokhoz képest még mindig nagyon alacsony szám.
Bár az is igaz, hogy van honnan feljönni: tíz évvel ezelőtt a magánbiztosítások aránya a teljes egészségügyi kiadásokon belül az egy százalékot sem érte el. (Hogy mennyibe kerülnek, és mit adnak az egészségbiztosítások, arról lásd cikkünket a 108. oldalon!)
Vannak az életben olyan jó dolgok és jó dealek, amik nem titkosak, de nincsenek nagy dobra verve, így különösen kedvesek. Mondok két példát. A háznak, amiben lakunk, az utcáról is elérhető udvarán áll egy óriási fügefa. Minden nyáron várom az augusztust, mert tudom, hogy rajtam kívül alig szed valaki a fáról, én viszont imádom a fügét, és oda […]
Kaáli Nagy Géza a magyar lombikkezelések atyja, harmincezer gyermek születhetett meg intézeteiben. Öt éve nagy ígéretekkel adta el intézményhálózatát az államnak, de ebből a távlatból úgy látja: nem került jó kezekbe a meddőségkezelés.
Suri Szilvi lovaglással töltötte gyerekkorában a nyarakat, később egy karrierváltás után lett lovasterapeuta. Megalapította a Zabszalma Lovasterápia-központot, ahol sokféle fejlődési zavart kezelnek eredményesen. Olyan gyerekeknek is segítenek, akiknek a szülei a foglalkozásokat
nem tudnák finanszírozni.
