Lakatos Péter, a Videoton társvezérigazgatója tavasszal lett a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke, és nagy erővel küzd azért, hogy egymás hibáztatása helyett a munkáltatók, a munkavállalók és a kormány együtt tegyenek a hatékonyság javulásáért, és ezzel a növekvő kereseteken át a jólét erősítéséért. Külön ráhajt a multikra, mert náluk lehet nemzetközi tapasztalatot szerezni, és anélkül nincs sikeres cégépítés.
Épp mielőtt beszélgetni kezdtünk, jött a javaslat vagy inkább igény a kormány részéről, hogy a minimálbér jöjjön fel gyorsan az átlagbér ötven százalékára. Mire gondolsz ilyenkor? Minden attól függ, hogy nő-e a hatékonyság. Ha igen, akkor mindenkinek az az érdeke, hogy növekedjenek a bérek, ha nem, akkor a szociális megközelítés kell előtérbe lépjen. Átlagbér, átlagalapbér, átlagjövedelem, átlag-rendszeresbér – van rengeteg olyan technikainak tűnő részletkérdés, ami végül sose részletkérdés. De ebbe nem mennék bele, mert erre vannak a bértárgyalások, ott pedig kompetens szakemberek beszélnek róla.
A legfontosabb szerintem, hogy van az uniós ajánlás a minimálbérről, ez pedig alapjában egy szociális indíttatású dolog, és éppen ezért helyes, hogy van, és illik is meghallgatni. De ha például Magyarországon borzasztó alacsony a minimálbér, és azt megemeljük – direkt hülyeséget mondok – ötven százalékkal, akkor mindenki azt mondja majd, hogy ő is többet akar keresni ennyivel, hiszen pont annyival ér ő többet a minimálbéresnél, mint amennyivel tavaly többet ért.
Tehát szerintem éretten külön kell választani a szociális és a makrogazdasági dolgokat, és hosszabb távon ceteris paribus kijelenthető, hogy a reálbérek alakulását rendszerszinten a hatékonyság növekedéséhez kell kötni. Ez vonatkozik a magánszféra vállalataira, illetve vezetőikre, a közszférára mint munkáltatóra, az államháztartásra és magukra a munkavállalókra is. És a hatékonyság nem úgy értelmezendő, bornírt módon, hogy mindenkinek gyorsabban jár a keze, mint a motollának.
A szklerózis multiplexről először a betegség legsúlyosabb tüneteivel élők jutnak eszünkbe. Pedig sokkal többen vannak, akik a diagnózissal együtt is teljes életet élnek, kezelik a tüneteiket. Ahogy Horváth-Tanka Enikő is teszi tíz éve, és az általa létrehozott autoimmun-jógával másokat is ebben segít.
„Autoimmun-betegségnél a szervezet magának okoz problémát. Ez nemcsak rossz, hanem jó hír is: akkor a megoldás is bennem van. Nem hiszem, hogy bármi nagyobb segítséget kaphatok kívülről annál, mint amit én megtehetek magamért.” Horváth-Tanka Enikő ebben egy pillanatig nem kételkedett, amikor tíz évvel ezelőtt megkapta diagnózisát: végtagjai zsibbadását szklerózis multiplex (SM) okozza. Huszonkilenc éves volt, és köszönte szépen, nem kért az elé kirakott gyógyszerekből. Akart adni egy esélyt öngyógyító képességének.
A szklerózis multiplex autoimmun-betegség, a központi idegrendszert érinti. Károsodik az agy és a gerincvelő idegrostjait borító védőburok, a mielinhüvely, ami megzavarja az idegsejtek közötti kommunikációt. Változatos tüneteket okozhat, például látászavart, fáradtságot, a járás és az egyensúly nehézségeit, a karok és lábak zsibbadását, gyengeséget. A betegek egy része elveszítheti az önálló járás képességét is, míg mások hosszú ideig tartó, új tünetek nélküli remissziót tapasztalhatnak. Jelenleg nincs rá gyógyír, de a kezelés segíthet a tünetek kezelésében és a betegség lassításában. Világszerte több mint 1,8 millió embert érint, a fiatal felnőttek és a nők körében gyakoribb.
Enikő jogi szakvizsgájára készült, a stressz miatt koplalt és dohányzott is, ráadásul épp kisfiát szoktatta be az óvodába. Ekkor kezdtek el zsibbadni a végtagjai. Nem időszakosan, állandóan. Végigjárta a szokásos köröket, a mozgásszervi orvosokat, majd a neurológiát is. Először azt a választ kapta, hogy biztosan stresszes az élete, rossz a házassága (azt mondja, nem volt az), szedjen Xanaxot. Enikő a közhelyes megállapításokra és a gyógyszerre is nemet mondott, és ment tovább. A Honvéd Kórház neurológiai osztályán három nap alatt megkapta a diagnózist. Két hétig tartottak még az ellenőrző vizsgálatok, és megerősítették, valóban SM-ről van szó. Enikő még a vizsgálatok alatt megkérdezte az orvosát, mire számítson, mennyire lesz komoly a betegsége, folytassa-e a szakvizsgára készülést. „Abban a pillanatban, amikor jelezte, hogy nem lesz ez egy tarka tavasz, a stressz miatt inkább hagyjam abba, örömöt és megkönnyebbülést éreztem.” Tudta, hogy változtatni szeretne, mert magára erőltetett pályán halad. Otthagyta az ügyvédi irodát, és olvasni kezdte a hazai és a külföldi szakirodalmat.
Ezekben újra meg újra szembejött vele a jóga mint eszköz. „Sportos lány voltam, korábban jégkorong- és jéglabda-válogatottban is játszottam. Ha valaha jógázni hívtak, csak nevettem. Baromságnak tartottam, azt gondoltam, csak a gyengék jógáznak. Aztán a diagnózis után felhívtam a barátnőmet: ne kapj röhögőgörcsöt, de el kéne mennünk jógázni!”
Az első gerincjógaóráján, a Mandala Jógastúdióban összetört és újjáépült benne a jógáról alkotott kép, a következő hónapokban minden délelőttöt edzésekkel töltött. Két hónap alatt elmúltak a tünetei, fél év múlva pedig olyan fizikai állapotba került, mint válogatott sportoló korában sem. A két hónapos kontrollnál jók voltak az értékei, az egyensúlyérzéke is helyreállt. Az SM esetében kétféle protokoll létezik. Vagy az első sub – vagyis rohamszerű tünetegyüttes – után indítják a gyógyszeres kezelést, vagy megvárják, jön-e második, és akkor kezdik. Enikő az orvosa javaslatára a maga útját járhatta a következő subig, ami tíz éve nem jön. „Nem utasítom el a gyógyszert, nem is javaslom senkinek. Ha valakinek az tartozik bele a hitrendszerébe, mindenképpen megfelelően beállított gyógyszerrel kezdjen. A jógaterápia kiegészítőként is jól működik. Én is megbeszéltem a gyógyszerpárti férjemmel, hogy ha jönne a második sub, újratárgyaljuk a kérdést.”
Enikő rövidesen maga is jógaoktató lett. Mandala-franchise stúdiót nyitott, miközben tanítványai nagy része nem is sejtette a diagnózisát. Gerincjóga-alapú órákat tartott az ő állapotát javító és szinten tartó ászanákból. „Magamon gyakoroltam, megéreztem, mi van rám pozitív hatással mozgásszervi és idegrendszeri szinten. Gyakorlatilag egyszemélyes emberkísérlet volt, aztán kibővült a hozzám csatlakozó önkéntesekkel” – nevet. Épp horvátországi nyaralását szakította meg, hogy online beszélgessen velem. Pozitív személyisége még a több száz kilométer távolságon is átüt. Megértem, miért vonzódnak hozzá a tanítványai és sorstársai is.
Nem húzhatjuk rá mindenkire ugyanazt a sapkát Az általa kialakított autoimmun-jógában szerinte nincs semmi újdonság, ez is egy, a meglévő ászanákból felépülő, alkalmazott jógairányzat. Segédeszközöket, például piláteszlabdát, egyensúlypárnát is alkalmaz az egyensúlyzavarok kezelésére, a motorikus és koordinációs készségek fejlesztésére. Idővel egyre több jógázás torkollt órákon át tartó beszélgetésbe, és mind többen keresték fel egyéni órákon. Utóbbikon jógaterápiás alapon személyre és az egyén betegségére szabottan válogatja össze az ászanákat.
Enikő elvégzett egy nemzetközi coachképzést is, hogy rendszerszinten is tudja segíteni a hozzá fordulókat a jógaterápiás módszerekkel az életmódjuk és mentális hozzáállásuk javításában. „Az egyént kell nézni és hozzá kell szabni a lehetőséget. Mert ha a felkínált módszer nem passzol az illetőhöz, akár azt is érezheti, hogy hibás, mert rajta még ez a gyógymód sem működik. Nem húzhatjuk rá mindenkire ugyanazt a sapkát.” Ugyanakkor az elmúlt nyolc évben, amióta elkezdett maga is jógát oktatni, autoimmun-betegséggel diagnosztizáltak százaival foglalkozott órákon, táborokban, egyéni konzultációkon és terápiákon, meglátta a közös tulajdonságokat is.
„Észrevettem, hogy bár nagyon különböző családi állapotok, anyagi lehetőségek, életmódok jellemzik az autoimmun betegeket, mégis van, ami közös. Jellemző az önbizalomhiány, a tökéletességre való törekvés, az, hogy nem érezzük magunkat elég jónak” – mondja némi öniróniával. Ezért az egyik legfontosabb kiindulási pont az önszeretet és az önelfogadás. „Van ez a netes idézet, hogy senki másnál nem kell jobbnak lenned, csak minden egyes nap légy jobb a tegnapi önmagadnál. Minek?! Ez nincs így! Minden nap más, nem lehetsz kétszer ugyanaz az ember. És ez nem csak az autoimmun betegekre érvényes.”
Enikő abban szeretne segíteni a programját választóknak, hogy elfogadják: nem kell tenniük azért, hogy szerethetők legyenek. Ha szükséges, segít a következő szakember (pszichológus, pszichiáter) felé indulásban is.
Indikátorok: 1. típusos személyiségjegyek 2. stressz 3. rossz minőségű alvás 4. elégtelen mozgás 5. nem megfelelő táplálkozás
„A jóga eredeti célja hagyományos értelemben az elme lecsendesítése volt, a középkorban kezdett fontossá válni az egészségre gyakorolt hatása is – mondja Malik Tóth István meditáció- és jógaoktató, fordító. – A jóga tapasztalati út, megfigyelték és továbbadták, ami működött. Hatásait a tudomány is egyre inkább elismeri. A tisztító eljárásoktól a különböző ászanákon át a légzőgyakorlatokig a jóga mindegyik eszközének van élettani hatása. És az sem elhanyagolható szempont, hogy amint csendesedik az elme, a stresszszint is csökken. Azt meg tudjuk, hogy a stressz rengeteg betegség kialakulásában működik közre.” István szerint valahogy így működik az autoimmun-jóga is, visszaállítja a kibillent folyamatokat, ami segítheti a tünetek enyhítését és az egészség helyreállítását.
Enikő személyes és csoportos óráit a covid az online térbe helyezte, de a felület a későbbiekben is megmaradt. Kiderült, hogy óriási igény van erre azoknál az SM-mel és más autoimmun-betegséggel élőknél, akik nehezen hagyják el az otthonukat. Életmódrendszerét indikátorokra építette. „Ezek nyomják be a gombot a betegségeinken. Nem tehetünk arról, hogy beindul, de ezekre az indikátorokra figyelve tehetünk érte, hogy ne lobbanjon fel újra a tünetegyüttes.” Enikő szerint az autoimmun-betegséget tiszteletben kell tartani. „Akinél egyszer megjelentek tünetek, az egyszer az életében biztosan eltolta a cangát a falig. Ahányszor megteszed, annyiszor jelentkezik, mert még mindig nem tanultál belőle. Aztán a biciklidben egyre nagyobb lesz a károsodás. Eltolhatjuk megint a falig, mert nekünk mindig meg kell mutatnunk, hogy mi vagyunk az erősebbek, még a diagnózissal együtt is ki tudjuk hozni magunkból a legtöbbet. De mondhatjuk azt is, hogy képes vagyok bármire, csak a szabályok betartásával.”
Enikő ingatlanvállalkozó férjével és kisfiával egy éve Spanyolországba költözött, ahol az itthoni cégükhöz hasonlót hoznak létre. Addig rövid időre pihenteti az autoimmunjóga-coachingot, csak egyéni óráit tartja meg online. De amint lehet, folytatja a csoportos foglalkozásokat és az életmódprogramot.
„Az SM akármilyen fokozatú és kimenetelű verzióját is kapjuk, az egyértelműen látszik, hogy ha valaki tesz magáért, annak lesz eredménye. Ez vagy szinten tartást jelent, vagy annyit, hogy a rosszabbodás lassabban következik be. De olyan is van, hogy mindennek ellenére romlik az állapot. Ha ez nálam is bekövetkezne, el tudom fogadni. De csak ha megtettem mindent, amire lehetőségem volt. Hogy kipróbáltam, átéltem, változtattam és értékeltem.”
Vannak az életben olyan jó dolgok és jó dealek, amik nem titkosak, de nincsenek nagy dobra verve, így különösen kedvesek. Mondok két példát. A háznak, amiben lakunk, az utcáról is elérhető udvarán áll egy óriási fügefa. Minden nyáron várom az augusztust, mert tudom, hogy rajtam kívül alig szed valaki a fáról, én viszont imádom a fügét, és oda […]
Nagyjából ezer boltjuk van világszerte, mégis ragaszkodnak hozzá, hogy amit csak lehet, kézzel készítsenek. Azt mondják, így előbb kibuknak az esetleges gyártási hibák, és könnyebb innovatívnak lenni. Meg amúgy is a handmade jelző a brit Lush egyik szexepilje, a pucér samponokon, pezsgő fürdőbombákon és harsány parfümökön túl. A dél-angliai üzemcsarnokokban augusztusban már nekikezdtek a halloweeni és a karácsonyi portékáknak – miközben hangosan szólt a Kisstől
az I Was Made for Loving’ You Baby.
Amerikai elnökválasztás, Ukrajna még mindig háborúban, sőt már Izrael is, kényes budapesti és uniós erőviszonyok. Közben újra infláció, beragadt kamatok, elcsúszó deficit. Vannak kérdéseink.
Tomáš Čupr szerint életének fő műve a Rohlik. Nem is jár már boltba – jó, néha, ha Spanyolországból dolgozik. Tíz év alatt építette fel ötországos internetes bevásárlóbirodalmát tizenhétezer termékkel, és valami olyasmit is árul, amit a hagyományos üzletek nem igazán tudnak: időt.
Magyar webshopjuk, a Kifli.hu pár év alatt lett a legforgalmasabb online szupermarket Magyarországon, love brand lett a kiflis furgonokból és papírszatyrokból. A piacon bőven van tér a fejlődésre, cserébe komoly emberi áldozatokat követel a brutális terep.
A Rohlik kőkemény munkahely, a rendkívüli eredményekhez gigászi elvárások társulnak. Az alapító-ügyvezető szerint ha a cégnek annyi, mindenki szomorú marad a végén, ő pedig háborúsból békeidős főnökké szeretne válni. Az e-kereskedelem régiós fellegváráig, Prágáig mentem, hogy a bázisukon tegyem fel a harmincharmadik leggazdagabb cseh milliárdosnak a kemény kérdéseket is, legyen szó alkoholizmusról vagy toxikus munkakörnyezetről.
Kaáli Nagy Géza a magyar lombikkezelések atyja, harmincezer gyermek születhetett meg intézeteiben. Öt éve nagy ígéretekkel adta el intézményhálózatát az államnak, de ebből a távlatból úgy látja: nem került jó kezekbe a meddőségkezelés.
