Amikor az ember meglátja, mit jelent Simon Rogannak a farm-to-table, akkor alaposan elgondolkozik, mennyire gondolja komolyan a többi étterem a témát. A festői angol Tóvidék (Lake District) talán legszebb kisvárosában, Cartmelben levő három Michelin-csillagos étterem ugyanis sokakkal ellentétben nem csak lózungok szintjén törekszik az önellátásra. Olyan farm tartozik hozzá a város szélén, hogy abból talán az egész falut el lehetne látni, ráadásul még egy kis egyszerű étterem is működik benne, ahol kifejezetten egyszerű stílusú, de meglepően kiváló ebédet készítenek, életem marhaoldalasán túl természetesen a kert terméseiből szinte kizárólag.

Aztán este belépek a 13. századi(!) kovácsműhelyből kialakított étterembe, kicsit még aggódom, hogy a gazdag ebéd miatt nem lesz étvágyam, de sorban jönnek a gyönyörűen megalkotott, ékszerszerű kis ételek. Cizelláltságuk ellenére is tökéletesen passzolnak esztétikailag a rusztikus környezetbe. A luxuséttermek „kötelező” alapanyagai, mint a kaviár, itt is szerephez jutnak, de messze nem az övék az igazi rivaldafény, hanem a rengeget zöldségé. Retek, lestyán, répa, medvehagyma, hajdina, futóbab kísérik a többségükben szintén a környéken nevelkedő prémium húsokat.

A séf gyönyörűen áthidalja az elegáns stílus és a vidéki életmód között feszülő ellentétet, a csirkezsír, a velős csont, a belsőségek tökéletesen illeszkednek a filozófiába és az ízharmóniába, a tizenhat fogás egy pillanatra sem hagyja ellankadni a vendég figyelmét. Változatos, izgalmas, a séf személyiségéhez és a hely szelleméhez méltó, nagy előadás ez, anélkül, hogy a legendás brit humorról és lazaságról le kellene mondani.