Négyzetméter helyett funkciók. Ez volt az egyik alapelv, amivel Botos Bálint és Németh Péter meghonosította a prémium diákszállások modelljét Budapesten, de már jóval tovább is nyújtózkodnak. Rendszeresen járok a Tűzoltó utcai SPAR mellett haza. Sejtettem, hogy a bolt és az árkádok fölötti épület valamilyen kollégium-hotel hibrid lehet. Azt is gyanítottam, hogy német diákok a célközönség – nyugati dizájn, közel […]
Négyzetméter helyett funkciók. Ez volt az egyik alapelv, amivel Botos Bálint és Németh Péter meghonosította a prémium diákszállások modelljét Budapesten, de már jóval tovább is nyújtózkodnak.
Rendszeresen járok a Tűzoltó utcai SPAR mellett haza. Sejtettem, hogy a bolt és az árkádok fölötti épület valamilyen kollégium-hotel hibrid lehet. Azt is gyanítottam, hogy német diákok a célközönség – nyugati dizájn, közel a Semmelweis Egyetem, meg hát németül beszélnek –, de azt nem tudtam, hogy a projekt mögött egy több mint tíz évvel ezelőtt induló sztori áll, amit az akkor még huszonéves Botos Bálint és Németh Péter indítottak el barátaik kezdőtőkéjéből és az osztrák Raiffeisen Bank hiteléből.
A Dean’s Home Budapest kollégiuma ma már a Forestay Alapkezelő alá tartozik, ahogyan sok más hasonló ingatlan is, de a történet kezdetén, a 2008-as ingatlanválság utáni években még sem a diákszállás, sem a Forestay nem létezett. Csak egy kis befektetői közösség, Bálint az ingatlanos-közgazdász diplomájával és CFA (Chartered Financial Analyst, okleveles pénzügyi elemző) vizsgájával, és egy nagyságrendileg háromszázmillió forintos befektetési alap volt. Utóbbi befektetői körökben szuperpicinek számít (a piaci sztenderdnek számító kétszázalékos díj mellett egy közgazdász fizetését is épp kitermeli), ezt még zrt. formában működtette Bálint és néhány barátja.
Napi szinten gyártod a digitális tartalmat, most viszont könyvet írtál Ez nem atomfizika – Útmutató egy jobb élethez címmel. Terápiás folyamat volt leülni és belefogni?Abszolút. Nagyon mélyek voltak bennem az édesanyámmal folytatott belső monológok, miközben írtam a könyvet. Felszínre kerültek vele kapcsolatban olyan témák és emlékek, amikről utoljára évekkel korábban beszéltem a pszichológusommal. Nagyon örültem, hogy az […]
Napi szinten gyártod a digitális tartalmat, most viszont könyvet írtál Ez nem atomfizika – Útmutató egy jobb élethez címmel. Terápiás folyamat volt leülni és belefogni? Abszolút. Nagyon mélyek voltak bennem az édesanyámmal folytatott belső monológok, miközben írtam a könyvet. Felszínre kerültek vele kapcsolatban olyan témák és emlékek, amikről utoljára évekkel korábban beszéltem a pszichológusommal. Nagyon örültem, hogy az írás ilyen reteszeket és elakadásokat nyitott meg bennem. Teljesen más rálátást kaptam most ezekre a személyiségemet formáló emlékekre, mint mondjuk öt–nyolc évvel ezelőtt, amikor még kezdő anya voltam.
Mennyire éled most meg, a könyv megjelenése után mindazt, amit írtál? Baromira. Például az imposztorszindrómát, amiről szó esik, erősen előhozza ez az élethelyzet. Hogy van-e nekem egyáltalán jogom tanácsot adni? És hogyan jövök ahhoz, hogy könyvet írjak? Ebben a helyzetben bizony nemcsak a tüneti kérdésekkel, a szindrómával kell újra és újra szembenéznem, hanem a mélyen bennem gyökerező elégedetlenséggel, amivel a mai napig küzdök – és szerintem nagyon sokan küzdünk.
És így naponta megerősödik bennem most is: a pozitív stressz is stressz. Az, hogy történik valami jó, nem azt jelenti, hogy az ember attól borzasztóan boldog. Persze az, de nem csak a boldogságot érzi. Azok a normatív krízisek, amikről a könyvben is szó esik, éppen úgy megjelennek az írásban, mint az anyaságban, a munkában, a karrierváltásban – bármelyikünk mindennapjaiban.
Más volt megnyílni a könyvedben a személyes érzéseidről és pszichés nehézségeidről, mint annak idején egy lényegében fikciós anyaszerepet eljátszani a kamera előtt? Nagyon más. A könyv személyes részeit feltárni igazi próbatétel volt. De pontosan tudtam, és kifejezetten azért is írtam ennyire személyesre, mert segítő szakember lévén tudom, hogy a saját élményeinken keresztül tudunk a legjobban kapcsolódni egymáshoz.
Ez erős hitelesítő tényező is. Persze, és segíti a befogadást. Még ha egyirányú kommunikáció is, mert én írom a könyvet az olvasónak, és az olvasó nem fog visszaszólni, vagy nem közvetlenül fog. De amikor eldöntöttem, biztos voltam benne, hogy mélyebb kapcsolódás jöhet létre azzal, ha a magam megéléseit osztom meg, mint ha a klienseimét mesélném el, anonimizálva.
Mindenről, ami üzlet – az EBITDA-tól az önismeretig. Elindult a Forbes Deal podcast, a mikrofonnál Zsiborás Gergő. Első adásainkból szemezünk. „Az nincs, hogy ülsz a Deák téren, és egyszer csak ott terem melletted egy bőrönd egy jó üzleti tervvel, kész cash flow-val, kidolgozott tematikával, és mellé ott van egy tíz–tizenötmilliós tőke. Ez a szerencse. Az, amikor napi tizenkét–tizenhat órát […]
Ha valaki jobbat ígérne a bel-budapesti konfekció rámeneknél, azért önmagában felkerekednénk. Ha mellé vagány tapaszokat is, azokért pláne. És hogy erről a szokatlan pakkról még azt is le lehessen írni 2025-ben, hogy határozottan megéri? Idén részemről kurtára sikerült a nyaralás nyárra eső része, de nem irigykedem azokra, akik álló nyáron át a magyar tavaknál kergetik az őshonos (irónia!) nápolyi […]
Hewlett Packard Enterprise
2025 Augusztus Támogatói tartalom Hewlett Packard Enterprise
Az MBH Bank és a HPE közös projektje Az elmúlt években az MBH Bank az univerzális nagybanki szerepének további erősítése érdekében nagyszabású digitális fejlesztésekbe kezdett, ami a core banki rendszerek egységesítését és az infrastruktúra korszerűsítését is magában foglalja. Ez utóbbi kapcsán a HPE-vel léptek szövetségre, GreenLake megoldásuk pedig a bank belső működési hatékonyságát javítja a […]
