A legelején beszállt a Revolutba, aztán minden pénzét feltette a Freetrade-re, és ma már vezérigazgatja a brit online brókercégnek. Így lett milliárdos Nebehaj Viktor.

Nebehaj Viktor épp komolyabb munka nélkül rótta London utcáit, amikor a metrón meglátott egy hirdetést. Tíz évvel ezelőtt járunk, a Crowdcube reklámozta induló cégek közösségi finanszírozását kezelő online platformját, elkezdett hát nézelődni az oldalukon. Első befektetése egy brit neobank, a Monzo volt, majd jött a hasonló profilú Revolut, ide már kétezer fontot, a lehetséges lagnagyobb összeget fektette be. Mindkettő bejött.

A Revolutba tett pénzéből nagyjából negyvenezer font lett két-három év alatt, hússzoros megtérüléssel szállt ki belőle. Utólag rossz döntés volt akkor eladni a részesedését, most egymilliót is érhetne, de Viktor szerint ezen nem szabad rágódni. „Mázli mindig kell, de láttam bennük a potenciált, komoly emberek vezették mindkét céget.”

A harmadik befektetése már a Freetrade volt. Minden mozgatható vagyonát beletolta. „Itt nem volt felső korlát, nyomtam egy all-int, több tízezezer fontról beszélünk – mondja Viktor. – Úgy általában üzleti szempontból ez óriási hiba, mert egy kockázatos befektetésbe nem szabad mindent betenni.”
A Freetrade appja ekkor még nem is működött, csak egy szépen összerakott prezentáció volt, és maga az ötlet: jutalékmentes részvénykereskedés okostelefonon. Hasonló ekkor még nem létezett, nem lehetett egyszerűen mobilappon részvényeket adni-venni. Viktor kapcsolatba lépett az alapítóval, Adam Doddsszal, és egy évvel később, 2018-ban marketingvezető lett a cégnél. Mások a többszörösét fektették ugyanide, nem volt ő nagy hal, de azért észrevehető volt a részesedése.

„Adam látta a cv-met, tetszett neki, beszélgetett velem, és egy ponton megállapodtunk. Azt kérdezte, hogy mennyire kevés fizetés lenne elég. Megegyeztünk egy létminimum körüli összegben, és csatlakoztam hozzájuk.” A Freetrade azóta kidolgozta a jutalékmentes részvénykereskedés modelljét úgy, hogy profitot is termeljen. A brit piacon látványos sikerrel startolt el, és többször is elnyerte a British Bank Awards díjat a legjobb online kereskedőplatform kategóriában. Tavaly óta túl vannak egy exiten, és Nebehaj Viktor a cég vezérigazgatója.

Túl a reggeli edzésen
A cég budapesti, Király utcai bázisán találkozunk. Közösségi irodaház, hatalmas terek, sok növény, pingpongasztal, játékgépek, babzsákok. 2024 elején nyitották meg pesti irodájukat, maroknyian indultak, most negyvenen vannak, és hetvenre tervezik növelni a létszámot. Az itt ülők is a brit piacra dolgoznak, olcsóbb, ha innen teszik, mint Londonból. De nem csak ezért vált be a modell.

„Kétdiplomás, három nyelvet beszélő kollégák dolgoznak itt, ezt a brit piacon nem könnyű megtalálni” – magyarázza Viktor. Laza ruhában fogad, már túl van a reggeli edzésen, minden napját konditeremben kezdi. Hobbija a madármegfigyelés és a fotózás, erre is szakít időt, amikor hazalátogat.

Története 1979 decemberében indult Esztergomban. Apja mozdonyvezető, anyja háztartásbeli, ikertestvére ma San Franciscóban programozó egy mesterséges intelligenciával foglalkozó startupnál. Azt mondja, szegény körülmények között nőtt fel Komárom-Esztergom megyében, több helyen is laktak, a legtöbbet Táton. Általános és középiskolában minden tárgy érdekelte, és jól is ment neki, később inkább a humán irány és az idegen nyelvek vonzották.

Egy évig még oroszt is tanult, azóta is olvassa a cirill betűket, aztán jött a német és az angol, így amikor a 2000-es évek elején bejött az internet, angolul és németül levelezett idegenekkel. Az ELTE germanisztika szakára a „melyik a legkisebb költséggel és leggyorsabban kijárható” szempont terelte – három év alatt el lehetett végezni, és kollégium se kellett hozzá. Egy ideig Tátról járt be, mert úgy olcsóbb volt, igaz, hajnali 4-5 körül indult a busz, másfél óra volt az út.

Érdeklődése közben a technológia felé tolódott, a web szerelmese lett, beletanult a html-szerkesztésbe és a dizájnba, elkezdett oldalakat létrehozni. Mások utazási fotóit töltötte fel, rendszerezte, csak hogy legyen valami tartalom. Közben pénzt is kellett keresnie: az egyetem alatt volt segédmunkás kőműves és kertépítő mellett, később a GE service centerben szerzett munkát, német ügyfelekkel beszélt, ekkor már német és angol felsőfokkal – az angolt az internetről tanulta meg. Egy évvel az uniós csatlakozás előtt végzett, azt nagyon várta, készült is rá.

Egyből azt kereste, hová tudna kiköltözni. Az első években még csak Svédország, Írország és Nagy-Britannia kínált vízummentes munkavállalást az új csatlakozóknak. Írországra esett a választása, „egy kis tech céghez”, a Google­hoz ment 2005-ben. Még itthonról felvették, tíz telefonos interjú után. Tetszett nekik, hogy blogol, és html-t is látott már.

„Volt egy lila sporttáskám, nagyjából félig tudtam megtölteni a ruháimmal, személyes tárgyaimmal, ennyi volt az összvagyonom, amikor elindultam – idézi fel a húsz évvel ezelőtti körülményeit. – Annyira számított a pénz, hogy még aznap is dolgoztam, amikor indult a gépem Írországba.”

Dublin külvárosában bérelt lakást, onnan járt be a Google irodájába, egy óra volt tömegközlekedéssel. Weblapok minősítése volt az első munkaköre, végtelen számú oldalt kellett egyesével megnéznie, hogy „high vagy low quality”. Sok volt a kamu weboldal, értelmetlen szövegekkel, csak azért, hogy bevonzza a keresőforgalmat, és pénzt termeljen az üzemeltetőknek az oldalra kitett reklámokból.

Azt mondja, kiváló kollégái voltak, angolok, spanyolok, svédek, kelet-európaiak, munka után együtt jártak a pubokba, többekkel azóta is tartja a kapcsolatot. Nagy dolognak számított, hogy fél év után határozatlan idejű szerződést kapott, majd egy évre rá pár hónapra kiküldték Kaliforniába. Mountain View, a Google-központ hihetetlenül tetszett neki, ott is sok új ismeretséget kötött.

Hét évig maradt végül a cégnél, lépkedett felfelé a ranglétrán, Indiában is dolgozott néhány hónapig, Montain View-ba is visszamehetett párszor, középvezetői szintig jutott. És egy önállóan bérelt szép lakásig Dublin központjában, ahol közben megismert kínai–holland származású barátnőjével élt. Kora harmincas éveire mindene megvolt, mások erről álmodoznak. Neki nem volt elég.

Otthagyta Dublint és a Google-t, Hongkong és Szingapúr között vacilláltak barátnőjével, végül az előbbi nagyobb kalandnak tűnt. Az iProspect digitális ügynökségnél kapott munkát, a cég akkor szerezte meg a General Motorst ügyfélnek, ő lett a felelős az amerikai cég digitális hirdetéseiért és SEO-jáért a régióban.

Az amerikai autógyártó óriás elavult ázsiai webszájtjait optimalizálta, hogy jobban láthatók legyenek a keresőkben. Barátnője nem talált munkát, ezért úgy döntöttek, mindketten elvégeznek egy üzleti MBA-képzést, ehhez a legjobb opciónak a budapesti CEU-t gondolták. Nem is csalódtak. „Csak jókat tudok mondani róla ­– így Viktor, ­– pont elkaptuk a CEU utolsó éveit Budapesten.”

A nagy ötlet
Nagyjából ez volt az út, ami Adam Doddsot is megfogta. Amikor azután a bizonyos londoni metrózás után pár évvel Viktor beállt a Freetrade-hez, még javában zajlott a termékfejlesztés. Nem volt működő app, de volt várólista, mert első körben csak korlátozott számban akarták elérhetővé tenni a kereskedést. Ennek részben marketingokai voltak, részben az óvatosság: ha gond van, csak egy szűkebb kört érintsen.

Miközben kezelte a várólistákat, a cég hírleveleit is ő írta, de sokáig nem volt mit mondania, csak azt, hogy még mindig várunk. Próbálta feldobni a marketingkommunikációt, egyszer például az irodájukról közölt fotókkal. Egy felhasználójuk erre jelezte, hogy ő is abban az irodaházban van, igyanak meg egy kávét. A lelkes ügyfél, Ian Fuller akkor a Snapchatnél dolgozott, nem sokkal később CTO (Chief Technology Officer, műszaki igazgató) lett a Freetrade-nél. A későbbi fejlesztésekben már neki is bőven jutott szerep.

Az alapkoncepció az volt, hogy jutalék nélkül, nagyon jól kezelhető mobilalkalmazásban lehessen brit és amerikai részvényekkel, valamint ETF-ekkel (tőzsdén kereskedett befektetési alapokkal) kereskedni. A nagy kérdés az volt, hogyan lehet mindezt úgy csinálni, hogy profitot is termeljenek. Az amerikai részvényeknél ez nem volt akkora feladat, ott viszonylag kicsi a jutalék, de az európai piacon, így Nagy-Britanniában sokkal drágább a hagyományos kereskedés. „Az volt a nagy ötlet, hogy egybefűzzük az azonos tranzakciókat, de a kifejlesztése évekig tartott” ­– magyarázza Viktor.

Nebehaj Viktor 2024 májusától a Freetrade CEO-ja.

Eleinte egy-két napba is beletelt, mire egybefűztek akár sok ezer azonos – egy részvényre adott – megbízást, hogy egyszerre hajtsák végre őket, jelentősen csökkentve a tőzsdei kereskedés költségét (és közben változatlanul tartva az árfolyamot). A rendszert három évig csiszolgatták, végül 2018-ban indultak el a brit piacon, és ma már – a fejlesztéseknek és az ügyfélszám növekedésének köszönhetően – napon belül teljesülnek a megbízások 1,6 milliós ügyfélkörük durván 700 ezer aktív júzerénél.

„Erős középmezőny” – mondja a Freetrade-ről Nasli Ádám, a Brokerchooser elemzési vezetője. A magyar alapítású globális brókerértékelő és -összehasonlító szájt hatszáz adatpontot vizsgál egy-egy brókercégnél, eddig több mint száz társaságot értékeltek szerte a világon. A Freetrade pontozása gyengébb ugyan a leggazdagabb amerikai magyar, Péterffy Tamás Interactive Brokersénél, de jobb, mint a legnagyobb brit befektetési platformé, a Hargreaves Lansdowné.

Mivel tipikusan a díjak és a befektetővédelem a legfontosabb szempontok, a Freetrade nagy előnye a jutalékmentesség és az, hogy Nagy-Britanniában van bejegyezve, de a felhasználói élményben is kiemelkedő az értékelése. Egyszerű náluk számlát nyitni, a mobilplatform kiválóan kezelhető, fontos ismeretterjesztő cikkeik is vannak, és elérhetők az adókedvezményt nyújtó speciális brit megtakarítási számlák, sorolja Nasli Ádám.

A legnagyobb hátrányuk, hogy az olcsóbb alapcsomagban kevesebb funkció van, például a limitáras megbízás (amikor a vételi vagy eladási megbízás egy előre beállított áron teljesül) csak a drágább előfizetésekben érhető el. A másik a devizaváltás magas költsége. Ez akkor jelentkezik, ha az ügyfél a fontszámlájáról amerikai részvényt vásárol, és dollárban kell fizetnie. Az átváltási költség itt 0,99 százalék, több, mint a versenytársaknál.

1,9–38–230–160 millió font
A Freetrade közösségi finanszírozással startolt, 2016-ban 170 ezer fontot gyűjtött össze az induláshoz, benne volt Nebehaj Viktor teljes vagyona is. Ekkor 1,9 millió fontra értékelték a céget. Az első körös kockázatitőke-befektető 2019-ben szállt be, a Molten Ventures hatmillió fontot fektetett be 38 millió fontos cégértéken – szükség volt rájuk a növekedéshez, a bérekre és a marketingre.

„Eléggé berobbantunk, gyors ütemben növekedtünk, ebben több trend is segített. Angliában ekkor kezdett mainstream lenni az online lakossági részvénykereskedés, jó volt az időzítés” – mondja Viktor. Egyetlen konkurenciájuk volt, aki határidős ügyletekben és tőkeáttétes kereskedésben utazott, ők viszont direkt nem nyitottak ebbe az irányba, túl kockázatosnak tartják a kisbefektetőknek. A sikeres start ellenére a cég veszteséges volt az első években. Ekkor nagyjából húsz–harminc fővel működtek, de sorra vették fel az új embereket.

A covidlezárások alatt aztán sokan otthon ültek, és mind többen kezdtek online kereskedni, ez nagyon jól jött nekik 2020–21-ben. A második körös befektető a Left Lane Capital volt 2021-ben, ők 35 millió fontot tettek az akkor 230 millió fontra értékelt a cégbe. Később hatszázmilliós értékekről is lehetett elemzéseket olvasni.

Belevágtak hát a régóta tervezett nemzetközi terjeszkedésbe. Az európai piacra lépéshez Svédországot szemelték ki főhadiszállásnak, fejlett piac, sok potenciális ügyféllel. Két nagy versenytársuk volt, nem sikerült úgy növekedniük, ahogy szerettek volna, így egy idő után arra jutottak, hogy ugyanazt a pénzt a brit piacon hatékonyabban tudják elkölteni. Feladták a svéd irodát és ezzel az európai piacot, nemrég bezárták az ausztrál irodát is, egyelőre csak a brit piacra figyelnek.

Már csak azért is, mert 2022 februárja, az ukrajnai háború óta sokat romlott a helyzetük és a cég értékelése. Az Egyesült Államokban a technológiai részvények meredeken zuhantak, az infláció nőtt, és a központi bankok gyorsan emelték a kamatlábakat. Egyik napról a másikra megváltozott, hogy mit keresnek a befektetők, hogyan értékelnek egy növekvő startupot, és mit várnak el: többnyire profitot, ami nekik nem nagyon volt, és ami volt, azt is visszaforgatták. A növekedéshez viszont további pénz kellett, csakhogy az ügyfélszám bővülése már nem jelzett előre nagy kiugrást.

Viktor tavaly májusban vette át az alapítótól a Freetrade vezérigazgatói posztját, és az év utolsó negyedévében végre nyereséges lett a cég a sok költségcsökkentésnek és nem utolsósorban a budapesti irodának hála. Ugyan technikailag nem volt szükség az eladásra, de több vételi ajánlatot kaptak, közülük a 45 éve alapított brit pénzügyi társaság, az IG Group ajánlotta a legtöbbet. 160 millió fontért (durván 80 milliárd forint) vehette meg a Freetrade száz százalékát idén januárban.

Ez a pénz jóval kevesebb a 2021-es 230 millió fontos vagy a későbbi, hatszázmillió font körüli cégértéknél, de ez ilyen műfaj, belső és külső folyamatok függvényében szinte naponta változik, hogyan értékeli a céget a piac. Esetükben döntő volt, hogy sorra jelentek meg a hasonló szolgáltatású, tőkeerős szereplők a brit piacon, miközben egyre nagyobb kockázat volt a növekedési kilátásokban. A Freetrade-nél összesen 2,5 milliárd fontot tartanak az ügyfelek, miközben a piac régi, stabil brókercégeinél ennek a többszörösét. A piacvezető Hargreaves Lansdown által kezelt ügyfélvagyon például 161 milliárd font, ez több mint hatvanszoros különbség.

Az eladással új korszak nyílt. Független startupból egy nagy cég leányvállalatává váltak, sok támogatást kapnak az anyacégtől, több jut marketingre. Viktor úgy látja, bár nem mondaná, hogy korábban amatőrök voltak, de az új környezetben professzionálisabb üzleti folyamatokkal találkoztak. Ezek a Freetrade fejlesztéséhez is jól jönnek. Pár éven belül szerinte reális cél, hogy megerősítik pozíciójukat a brit piacon, elérik a kétmilliós ügyfélszámot, és sikeres európai terjeszkedésbe kezdhetnek. Egy kicsit most minden más: a lehetőségek, a siker, a vibe.