Tárgyak, jelenségek, szokások, amiket már nagyapáink is ismertek, egyik-másikat szépapáink is.
De hogyan kerültek a mi életünkbe, és hogyan változtak meg azóta?
MÁV-szignál Mióta? 1972 Ki alkotta meg? Székely Tamás A legenda szerint Petrovics Emil zeneszerző, az Operaház egykori főigazgatója komponálta, és kezdetben minden lejátszásért tizenöt fillért kapott. A felesége, Galambos Erzsi színész egyszer el is kezdte kiszámolni, hányszor hangzik el a dallam, és annak alapján mennyi pénze lehet a férjének. A sztori hangzatos, az igazság azonban az, hogy egy olyan zeneszerző a szignál szerzője, akinek ez volt az egyetlen alkotása 1972-ben. Valószínűleg ma is ez a legtöbbet játszott dallam Magyarországon, egy korábbi felmérés szerint még a Dallas és az Esti mese főcímzenéjénél is ismertebb.
Kotyogó Mióta? 1930-as évek Ki találta fel? Alfonso Bialetti Az olasz vállalkozó 1919-ben alapította meg gépgyártó üzemét, de közben érdekelni kezdte a kávé világa. A 30-as évekre kifejlesztette a Moka Express márkanéven futó kotyogós kávéfőzőt. Eredetileg is homokóra formájú volt, nyolcszögű keresztmetszettel. Az első években összesen hetvenezret gyártottak belőle, még csak az olaszoknak, aztán a második világháborúban leállt a gyártás. Amikor a következő Bialetti generáció a háború után átvette a cégvezetést, a kotyogó exportcikké lépett elő. Alfonso fia, Renato Bialetti hamvait később kérésére egy ötvencsészés kotyogóban helyezték el az észak-olaszországi Casale Corte Cerro templomában.
Monopoly Mióta? 1933 Ki találta fel? Charles Darrow Egy pennsylvaniai munkanélküli mérnök, Charles Darrow szabadalmaztatta, de volt már korábban hasonló vagyongyűjtő játék Te is lehetsz háziúr! címmel, házilag eszkábált figurákkal. Ennek ötletgazdája, Elizabeth Magie azt akarta megmutatni a játékkal, hogyan zsákmányolják ki lelkiismeretlen urak a népet. A Monopoly végül épphogy a kapitalizmus egyik leghíresebb jelképévé vált, Fidel Castro be is tiltotta, Kubában, Kínában és Észak-Koreában ma is be van tiltva. A játékot gyártó Parker Brothersnek 1935-ben már új munkásokat kellett felvennie, hogy lépést tudjon tartani a heti húszezres megrendelésszámmal.
Nehéz ügy, mindegy, melyik korba születsz bele. Korábbi Forbes-címlaposainknak – két boomernek,
négy X-nek és három Z-nek – is kellett vagy kell majd hozzá hitel, szülői támogatás, néha szerencse.
Kilencen osztják meg történetüket a 70-es, 90-es, 2000-es és 2020-as évekből. Jól látszik egy kezdő vállalkozó tipikus dilemmája is: lakást vegyen, vagy céget indítson.
Jaksity György közgazdász, vállalkozó, alapító tulajdonos; Concorde Mikor? 26 évesen, 1993-ban „Viszonylag fiatalon, huszonhárom éves egyetemistaként lettem családalapító, és a feleségem 1+2 félszobás lakásában költöztünk össze. Nekem is volt lakásom, egy távolabbi rokonunkkal kötött járadékfizetési szerződés révén lett az enyém először tanácsi lakásként, majd a rendszerváltás után, a tanácsi lakások felajánlásakor megvettük a tulajdonjogot is. A rendszerváltás előtt a szocialista állam sokféle módon támogatta a fiatal családok lakáshoz jutását, ahogy sok más dolgot is, hiszen a fizetések alacsonyak voltak. De nem volt kétszintű bankrendszer, jelzáloghitelezés, sőt lényegében semmilyen hitelezés, ezt pótolta a tanácsi lakásrendszer.
A járadékfizetési konstrukciót én találtam ki egy ügyvéd ismerősömmel, és én is fizettem, mert az egyetem mellett már dolgoztam a tőzsde újraalapításán és befektetési cégeknél is, valamint tolmácsként és idegenvezetőként. Édesanyám az idős hölgy gondozását vállalta magára. A lakásra nekem nem volt szükségem, így miután megörököltük, és tulajdonjogot szereztünk, eladtuk, a húgom abból vette első lakását a szüleim segítségével, én meg a Concorde alapításába fektettem az egészet 1993-ban.”
Könnyebb vagy nehezebb ma lakáshoz jutni, mint neked volt? „Ma is ad a fiataloknak az állam sokféle kedvezményt: alacsony kamatozású lakáshitel, dotált megtakarítási formák (babakötvény), támogatások (CSOK), adókedvezmények révén. A lakáshoz jutás esélye azonban nemhogy nem javul, hanem romlik. Az egyik gond az, hogy a politikailag motivált, hullámokban érkező programok először mindig a keresletet és az árakat hajtják fel, csak utána alkalmazkodik az amúgy elég gyenge színvonalú kínálat, így azokkal szúrnak ki leginkább, akiknek kedvezni akarnak.
Ez történt a 2002-ben indított forintalapú kamattámogatott és az ezt felváltó devizahiteleknél, majd a 2010-es évek közepétől és ma is. Ezen a helyzeten az oligopolisztikus ingatlanfejlesztői és építőipari csoportok kaszálnak, az átlagpolgár pedig néz bele a semmibe. Ráadásul ezek az akciók nagyban hozzájárulnak az ország makrogazdasági egyensúlyának menetrendszerű felborulásához. Úgy tűnik, nem tanulunk a korábbi hibákból.”
Varga Eszter bankár, befektető, Cápa, társtulajdonos; Pannonhitel Zrt. Mikor? 26 évesen, 1998-ban „A szülői házból először Kecskemétre költöztem, itt egy évet laktam albérletben. Amikor továbbköltöztem Budapestre, akkor is albérletben laktam, a lakást egy kedves ismerős adta ki nekem kedvezményes áron. Két albérleti év után tudtam a 8. kerület még eléggé lepukkant részén venni egy hatvan négyzetméteres, felújítandó lakást, ezt az addigi megtakarításomból és kedvezményes vállalati kölcsönből tudtam kifizetni.
Huszonhat éves voltam, szülői segítségem nem volt, a diplomaszerzés és munkába állás után három évvel történt. A lakás ára 4,3 millió forint volt. Úgy újítottam fel az ingatlant lépésről lépésre, hogy közben benne laktam, ami például a parkettalakkozáskor izgalmas éjszakákat okozott. A vállalati kölcsönt néhány év alatt vissza tudtam fizetni a banki fizetésemből és a bónuszból.”
Segíted a gyerekeidet a lakásvásárlásban? „Igen, de ne a készbe érkezzenek. Az önerőben megtámogatom őket, a hitelt vállalják ők.” Könnyebb vagy nehezebb ma lakáshoz jutni, mint neked volt? „Sokkal nehezebb helyzetben vannak, szülői segítség nélkül szinte lehetetlen ingatlanhoz jutniuk.”
Virág Judit társtulajdonos; Virág Judit Galéria és Aukciósház Mikor? 19 évesen, 1972-ben „Nagyon szerencsés voltam, mert tizenkilenc éves koromban már önálló, úgynevezett tanácsi lakásom volt Budapesten, az Újlipótvárosban, abban az időben, amikor öröklakás csak elenyésző százalékban létezett. Hosszú éveket kellett várni a tanácsilakás-kiutalásokra. Én a nagymamám lakásába voltam bejelentve, egy leválasztott lakásba (amikor a nagyméretű, háromszobás, cselédszobás újlipótvárosi lakásokat kettéválasztották), és amikor meghalt, automatikusan én lettem a főbérlő.
Innen indult az életem, de ez egészen rendkívüli helyzet volt, gyakorlatilag az egész ismeretségi, baráti körben egyedül nekem volt saját lakásom. Miután megszületett az első két lányom, ezt a lakást cseréltük el egy nagy, háromszobás lakásra 1979-ben, emlékszem, 240 ezer forintos ráfizetéssel. Az IKV (Ingatlankezelő Vállalat) ki is utalta nekünk a lakást, mert már négytagú volt a családunk. Bizonyos szobaszámhoz és négyzetméterhez megfelelő számú ember kellett.”
Kapitány István elnök; Menedzserszövetség, a Shell volt globális alelnöke Mikor? 29 évesen, 1991-ben „Három évig albérletben laktunk a feleségemmel, utána vettünk egy hetven négyzetméteres, kétszobás lakást Zuglóban, egy új építésű társasházban. Akkoriban álomszerűnek tűnt nekünk, fiatal házasoknak. Nem emlékszem, mennyibe került (akkoriban egy ekkora új lakás Zuglóban kb. négymillió forint lehetett – a szerk.), jelentős hitelt vettünk fel rá. Az önrész az én addigi hatéves keresetem félretett részéből és családi támogatásból jött össze. Aztán egy percet sem laktunk benne.
1991 áprilisában állást kaptam a Shell londoni központjában, és 1996-ig külföldön voltunk, ezért kiadtuk, ez nagyjából fedezte a törlesztőrészletet. Hazatérésünk előtt, családunk megnövekedett méretére való tekintettel – egy gyermek plusz két németjuhász kutya – eladtuk, és 96 végén egy bérelt házba költöztünk.”
Kapitány István elnök; Menedzserszövetség, a Shell volt globális alelnöke Mikor? 29 évesen, 1991-ben „Három évig albérletben laktunk a feleségemmel, utána vettünk egy hetven négyzetméteres, kétszobás lakást Zuglóban, egy új építésű társasházban. Akkoriban álomszerűnek tűnt nekünk, fiatal házasoknak. Nem emlékszem, mennyibe került (akkoriban egy ekkora új lakás Zuglóban kb. négymillió forint lehetett – a szerk.), jelentős hitelt vettünk fel rá. Az önrész az én addigi hatéves keresetem félretett részéből és családi támogatásból jött össze. Aztán egy percet sem laktunk benne.
1991 áprilisában állást kaptam a Shell londoni központjában, és 1996-ig külföldön voltunk, ezért kiadtuk, ez nagyjából fedezte a törlesztőrészletet. Hazatérésünk előtt, családunk megnövekedett méretére való tekintettel – egy gyermek plusz két németjuhász kutya – eladtuk, és 96 végén egy bérelt házba költöztünk.”
Balogh Petya vezérigazgató, angyalbefektető, tulajdonos; STRT Holding Mikor? 25 évesen, 2002-ben „Az első önálló lakhatásom tizenkilenc évesen volt a Vásárcsarnok mellett, amit az első »befektetőm« bérelt nekem. Egy gumimatrac, asztal, szék, számítógép. Amikor nem programoztam, akkor aludtam. Az első saját pénzből bérelt lakásom pár évvel később Finnországban volt. A Nokia egyik legfiatalabb konzultánsaként jól kerestem a wifi technológiát fejlesztve egy kis magyar csapattal. Itt sokat tudtam félretenni, ami megalapozta a későbbieket. Hazaköltözve az volt a dilemmám, hogy vagy egy saját (hitelmentes) lakás, vagy egy vállalkozás indítása, vagy egy Jaguar sportkocsi jött volna ki a pénzből.
Végül ebből indult el a játékfejlesztő cégem, és sok hitellel az első lakásomat is megvettem tizenegymillió forintért. Pont ennyi pénzem volt, de ha abból veszem, akkor nem marad semmi, és nem tudok vállalkozni. Jaguárom azóta se lett. Pár évvel később nagy lépés volt, hogy mindent törlesztettem, azóta nincs hitelem. Az eddigi életem alatt vagy húsz helyen laktam, volt, ahol béreltem, volt, amit megvettem. A lakás, ház nekem nem befektetés, hanem az életszínvonal egyik tartozéka. Szeretem, ha valami otthonos, barátságos és tágas, de nem szeretem a rongyrázást. Minden bútoromat az IKEA-ban vettem, és magam szereltem össze.”
Segíted a gyerekeidet a lakásvásárlásban? „Tudunk nekik segíteni, a három lányomból egyik már saját lakásban él. Hálás vagyok, hogy legalább ezen nem kell majd stresszelniük. Szerencsére jól sikerültek, nincsenek elszállt igényeik, nem szeretik a luxust.”
Könnyebb vagy nehezebb ma lakáshoz jutni, mint neked volt? „Elnézve az árak változását, egyre nehezebb. Persze jó kérdés, hogy muszáj-e tulajdonolni az ingatlant, amiben lakunk.”
Zwecker Bence vállalkozó, társtulajdonos; Munch Mikor? Még nem „Nem vettem még lakást, a fizetésemből nem is lenne meg az önerőm a hitelhez. De még nem is feltétlenül szeretnék sajátot, mivel szülői segítséggel és sok hitellel is csak olyanra lenne pénzem, ami jelentős életszínvonal-csökkenéssel járna a barátnőmmel bérelt mostanihoz képest.”
Könnyebb vagy nehezebb ma lakáshoz jutni, mint a szüleidnek volt? „Sokkal nehezebb, legtöbbször szülői segítséggel is jelentős hitelre van szükség.”
Perepelica Kirill vállalkozó, társtulajdonos; Munch Mikor? Még nem „Albérletben élek Budapesten, a húszas éveim második fele az egzisztenciám építéséről és a tanulásról szól. A lakásra úgy tekintek, mint egy pénzügyi eszközosztály vagy potenciális befektetés, és most úgy látom, hogy a megtakarításom máshol jobb megtérülést hoz. Ugyan az ingatlanbefektetés egyre versenyképesebb az alternatívákhoz és az előző pár évhez képest, hiszen a kamatok csökkennek, a PMÁP-ból áramlik ki a pénz, és nincs igazi állampapír-alternatíva, tehát a kereslet nő. Ennek lehet árfelhajtó ereje, de még mindig nem gondolom, hogy évi öt százalék hozamnál többet el lehet így érni. Ennél sokkal izgalmasabb és kockázatosabb, a reálgazdaságban megtérülő eszközökbe szeretnék fektetni.
De eljön majd annak is az ideje, hogy igazi otthont szeretnék, csak még nem ez a fókuszom. Egyébként a családban van lakás, amit most más célra használunk, és őszintén nem is várom el a családomtól, hogy lakást tegyenek alám. Mindig az lebegett előttem, hogy mindent önerőből akarok megteremteni magamnak és a családomnak, erre is neveltek.”
Nyáry Krisztián Író, kreatív igazgató; Líra csoport Mikor? 28 évesen, 2000-ben „A Főpolgármesteri Hivatal sajtófőnöke voltam, és azért fogadtam el egy amerikai–magyar kommunikációs ügynökség állásajánlatát, mert így nagyobb eséllyel tudtam az új fizetésemre hitelt kapni. Feleségem és én is huszonnyolc évesek voltunk, amikor kiderült, hogy várandós első gyermekünkkel. Megtakarításunk nem volt, szüleink a kinézett Szondi utcai lakás árának – olyan tizenhárommillió forintos vételár rémlik – harmadát tudták kifizetni. (Anyám a révfülöpi nyaralónkat adta el, annak árából kaptunk pénzt.)
Még az ingatlanhitelboom előtt voltunk, kereskedelmi bankhitelt vettünk fel elég rossz feltételekkel. Mire a rossz állapotú, kétszobás, harmadik emeleti lakás vásárlását le tudtuk zongorázni, alig maradt időnk a felújításra. Egy héttel a lányunk születése előtt költöztünk be, így a baba rettenetes festékszagba érkezett meg. Karácsony volt, de mivel nem volt időnk és energiánk felkészülni, a gyereket tettük a fa alá.
Tizenhat hónap múlva megszületett a második lányunk is – igazán romantikus volt a két babahordozót cipelni a lift nélküli házban. Három évvel később egy nagyobb, sikerdíjas projektmunka után (egy év kb. alvás nélkül) ki tudtam váltani a hitelt, és fel tudtam venni egy nagyobb, euróalapú másikat, hogy továbblépjünk. Ezt aztán tíz év alatt fizettük vissza. (Pontosabban előtörlesztettem, mert időközben megözvegyültem, és emiatt kockázatos ügyféllé váltam. De ez már egy másik történet.)”
A gyerekeidnek könnyebb vagy nehezebb dolguk van, mint neked volt? „Ők rosszabb helyzetben vannak, egyszerűen nem néz ki nekik olyan munka, amiből kifizethetnének négy–ötszázezer forint havi törlesztőt. Azzal támogatom őket, hogy én repültem ki a családi fészekből, otthagytam nekik a négyszobás családi lakást, ahol ketten laknak, és fizetem a rezsijüket is. Én meg egy kisebb lakást bérelek a barátnőmmel. Ez a lakás a családi ingatlanvagyon, egyszer majd el kell adni, de most ez a legkedvezőbb megoldás.”
Wettstein Albert vállalkozó, társtulajdonos; Munch Mikor? 28 évesen, 2024-ben „Az inflációt és a hosszú távú vagyonépítést mérlegeltem. Körülbelül tíz éve takarékoskodom az önrészre (alapítóként itt is, és az előző cégemnél sem volt fizetésünk az első időszakban, és utána is jelentősen a piaci alatti), így végül tavaly augusztusban tizenhárom éves futamidejű hitelből vettem egy alagsori, kétszobás lakást Budán, ahol a tesókkal élek.
Az infláció miatt a hitel reálértéke csökken, és eddig a lakásértékek infláció felett nőttek. A havi törlesztőrészlet ugyanannyiba kerülne, mint egy luxusalbérlet, amire rámegy a jövedelmem nagy része. Úgy döntöttem, inkább hosszú távú vagyont építek, mivel az albérlet költségei elsüllyedt költségnek számítanak.
Az életszínvonalamat igyekszem alacsonyan tartani, így ha nő a jövedelmem, be tudom fektetni a különbözetet. És ha netán megszűnne a jövedelmem, még mindig el tudnám adni a lakást, és vissza tudnám fizetni a hitelt, így minimalizálom a kockázatot. A relatíve alacsony kamatú hitelnek köszönhetően ez fenntartható és logikus megoldás volt.”
Huszonöt év különbséggel alapítottak iskolát, de abban egyetértenek, hogy a kamaszoknak ma éppen olyan fontos egy patrónus vagy egy mentor, azaz egy mintát mutató felnőtt, mint a 90-es években volt. No, meg az is, hogy ne szorongásban teljenek a napjaik. Az viszont különbség a harmincöt éves AKG és a tízéves Budapest School között, hogy előbbi akaratlanul is elit iskolává vált, utóbbiban viszont szándékosan nem kérnek központi felvételit a gyerekektől. Mert szerintük ma egy iskolának le kell mondania a klasszikus tananyag egy részéről, hogy több ideje legyen a nevelésre és megtanítani a gyerekeket jól és felelősen élni. Interjú Horn Györggyel, az AKG pedagógiai vezetőjével és Halácsy Péterrel, a Budapest School társalapítójával kamasz elefántról, taníthatóságról, mackóbirkózásról és közhelyes mesterséges intelligenciáról.
Kun Anita menedzserasszisztensből lett kétkezi munkás, sajtkészítő. Vállalkozni a 90-es években tanult meg, a közösségi médiában – ahogy ő mondja – „magát produkálni” csak pár éve.
Mindennek van eleje, közepe, vége. Főszerkesztőségem elejét (2013. szeptember) nem volt nehéz észrevenni. A vége is látványos, pár napja már mint a magyar Forbes vezérigazgatója dolgozom. A közepén még csak nem is sejtettem, hogy ez most a közepe, csak csináltam, és úsztam a szerkesztőség színes világában.Örülök a váltásnak. A tapasztala6t, rutin kétélű fegyver. Magabiztosságot, stabilitást és jó minőséget jelent, de hozhat […]
Móra, Zegna, Babycare – az idén hetvenéves Janikovszky János legnagyobb üzletei. A 80-as években Németországban tanulta meg, milyen érzés szabadon, százezer dollárokkal boltolni, aztán hazajött,
hogy privatizálja a Móra könyvkiadót, és visszaszerezze a patinás mesekönyvek kiadási jogát. Azt mondja, amikor belevág valamibe, nem gondolja túl, tökölés helyett inkább cselekszik. Az intuícióját használja, okostelefont és appokat viszont nem.
