Dolgosan, de a kor szintjén jól éltek már a szocializmusban is. Megtalálták az esélyt a rendszerváltásban,
nevet és vagyont szereztek, már a második generációváltásnál járnak, és amit egyszer megcsináltak az Opellel, azt úgy tűnik, megismétlik a BYD-val. Az összetartó Schiller család, a zsidó tradíciók és az adott szó ereje.
Szegény anyámék nem érték ezt meg, azt nagyon sajnálom – sóhajt fel a cégalapító, és előhúzkod a zsebéből egy zsebkendőt. – És én se gondoltam volna, hogy idáig eljutok.”
Schiller Péter Opel-relikviákkal teli irodájában ül velem szemben, órákig tud anekdotázni kisipari múltról, kitartó és jó kezű cipészmester apjáról, fiatalon meghalt, „igazi üzletasszony” édesanyjáról, és persze arról, hogyan indult és nőtt nagyra családi cégük a 13. kerület apró gumijavító műhelyéből. De a párás tekintet nem is a felépített cégbirodalomnak szól, hanem hogy át tudta adni a fiának és az unokájának. „Ez a lényeg, ez a legnagyobb örömöm – mondja. – Hogy nem hiába dolgoztam.”
Nyolcvanhoz közeledve némi munkát imitál még ma is. A külső Váci út hatalmas – kilenchektáros – Schiller bázisának egyik szalonja (a Toyota) emeletén egymás mellett van Péter, Gábor és Márk irodája. A legtágasabb sarokiroda Gáboré – ő az elnök-vezérigazgató és a legnagyobb tulajdonos –, a legfunkcionálisabb pedig Márké, neki már az a természetes, hogy főnöki íróasztala sincs. „Nem is értem, hogy lehet így dolgozni” – méltatlankodik félig viccesen a nagyapja. Bevallása szerint már nem szól bele semmibe. Igaz, nem is igen kérik ki a véleményét. „Nem baj, jól csinálják. Márk jobban is, mint én csináltam.”
Az igazság valóságlenyomat. Apró részlet egy bizonyos szögből. Igazsága mindenkinek van, a valóság viszont olyan dolog, amit mindenki birtokolni akar, de senkié sem lehet. Az emberi történelem leírható a valóság kisajátítására tett törekvések sorozataként is. Azt hiszem, ilyen fajta birtoklási vágy sohasem volt bennem. A valóság rekonstruálása a történetmesélés, lehetetlen, de gyönyörű küldetés, ami otthonra lelt nyughatatlan természetemben. A legnagyobb értéke […]
Az igazság valóságlenyomat. Apró részlet egy bizonyos szögből. Igazsága mindenkinek van, a valóság viszont olyan dolog, amit mindenki birtokolni akar, de senkié sem lehet. Az emberi történelem leírható a valóság kisajátítására tett törekvések sorozataként is. Azt hiszem, ilyen fajta birtoklási vágy sohasem volt bennem. A valóság rekonstruálása a történetmesélés, lehetetlen, de gyönyörű küldetés, ami otthonra lelt nyughatatlan természetemben. A legnagyobb értéke az, ha használjuk, a legnagyobb eredménye pedig az, hogy közösségeket hoz létre. Ahogy az információegységek a kontextusukban nyerik el a jelentésüket, úgy az emberi törekvéseknek, teljesítményeknek egy közösség adhat valódi értelmet. Végig tekintek az úton, amit eddig bejártam, és csodálkozom egy kicsit még mindig: de hogyhogy én? Hogyan csináltam? Emberek jutnak eszembe, akik körbevettek, körbevesznek.
2013-ban kezdtem a Forbesnál, az alapítócsapat legfiatalabb tagjaként. Óva intettek. Nyomtatott lap? Normális vagy? Sokan azt hiszik, hátrány – én nagy előnynek és értéknek gondolom. Nem hagy elszakadni a valóságtól, attól a tudattól, hogy létezünk a fizikai térben, ahol a maguk valóságában történnek a dolgok. A valódi dolgok. Amiket számontartunk. Valahogy elfelejtjük ezt, amikor egy telefonnal és a hüvelykujjunk jobbra-balra húzogatásával akarjuk gyorsan megérteni, mi történik körülöttünk. Az eszünk és a szívünk helyét nem vehetik át algoritmusok és platformok, a gyártott valóságot nem fogadhatjuk el igazságnak. Nagy kihívás ez az ellentartás személyesen nekem is, de hiszek a valódi találkozások erejében és abban, hogy a közösségben való igazi létezést minél többen tanuljuk meg értékelni. Naivnak tűnik? Alulértékeljük az optimizmust.
A legnagyobb segítségünk ebben küldetésben a jól elmesélt történet. A Forbes viszi tovább ezt a missziót. Ma már nem csak egy újság vagyunk. Közösség lettünk, ami a valódi magyar teljesítményekről mesél. Fontos, hogy ezeket a történeteket közel vigyük azokhoz, akik nem hisznek még magukban, mint ahogy fontos az is, hogy megértsük, mi kell ahhoz, hogy még többen mondhassák el magukról, megcsinálták. A célba érés eufóriája sem feledtetheti velünk, hogy a rajtvonal korántsem egyenes. Egy jól működő közösség képes felemelni másokat és megsokszorozni a saját teljesítményét.
Mi a siker titka? A Forbes új főszerkesztőjének talán illene tudnia, nem igaz? Jorge Luis Borges szerint nem a titok a fontos, hanem az oda vezető út. Ezen az úton pedig mindenkinek végig kell mennie. Velem tartotok?
Vannak a bulvárdefiníciók és vannak a tudományosak, utóbbiak szerint egy generáció nem attól születik meg, hogy letelt újabb húsz év, hanem kifejlődik, mert ugyanazt a sorsformáló élményt élte át, és ettől egyformán változott meg az identitása. De miért nincs covidgeneráció? Szabó Andreának van válasza, és mellé rengeteg adata arról is, hogyan látja a világot a rendszerváltás generációja és a rendszerváltás válságának generációja.
Tárgyak, jelenségek, szokások, amiket már nagyapáink is ismertek, egyik-másikat szépapáink is.
De hogyan kerültek a mi életünkbe, és hogyan változtak meg azóta?
Mindennek van eleje, közepe, vége. Főszerkesztőségem elejét (2013. szeptember) nem volt nehéz észrevenni. A vége is látványos, pár napja már mint a magyar Forbes vezérigazgatója dolgozom. A közepén még csak nem is sejtettem, hogy ez most a közepe, csak csináltam, és úsztam a szerkesztőség színes világában.Örülök a váltásnak. A tapasztala6t, rutin kétélű fegyver. Magabiztosságot, stabilitást és jó minőséget jelent, de hozhat […]
Móra, Zegna, Babycare – az idén hetvenéves Janikovszky János legnagyobb üzletei. A 80-as években Németországban tanulta meg, milyen érzés szabadon, százezer dollárokkal boltolni, aztán hazajött,
hogy privatizálja a Móra könyvkiadót, és visszaszerezze a patinás mesekönyvek kiadási jogát. Azt mondja, amikor belevág valamibe, nem gondolja túl, tökölés helyett inkább cselekszik. Az intuícióját használja, okostelefont és appokat viszont nem.
