Zsidó. Magyar. Nemzetközi. Szerethető. Házias. Legendás. Végtelen mennyiségű jelzőt leírtak már a Rosenstein Vendéglőről a nyitás óta eltelt csaknem három évtizedben, és persze mind stimmel is. Nekem mégis a valószerűtlen jut eszembe, útban a Keleti pályaudvar környékének kis mellékutcája felé. A környék ma már a pesti belváros többi részéhez konszolidálódott, de azzal azért nem lehet vádolni, hogy nagy turistamágnes lenne. Mégis, a vendégkönyv szerint legalább nyolc Oscar-díjas színész járt már a Mosonyi utcában, és nem azért, mert eltévedt. Aki a régi pesti ízeket keresi, régóta ide jön maceszgombócért, pacalért és libamájért. És ha más nem, az étterem vendégkönyve összeköti Zámbó Jimmyt és Al Di Meolát, Andy Vajnát és Faludy Györgyöt.
Aztán valószerűtlen ez az étterem azért is, mert alapítója olyan korszakban tanulta a szakmát, amikor a magyar gasztronómia hivatalosan világhírű volt, valójában meg tragikus. A virtusos nagyevési kultúra mellett olyan konyhai buheramegoldások jelentek meg, mint például az ismeretlen eredetű füvekből összeállított borspótló, a dió helyett alkalmazott dejó és a receptekhez grammra kimért paprika. Ebben a korszakban kiemelkedni, máshogyan csinálni, csak következetes szabálykerüléssel lehetett.
És végül azért valószerűtlen ez a hely, mert már az is csoda, hogy Rosenstein Tibor túlélte az első évét.
xxx
„Innen indult minden” – mutat körbe büszkén Rosenstein Tibor az R+-ban, a Rosenstein Vendéglő különtermében. Középen nagy asztal, végében egy Tibi bácsiról készített karikatúra neonba öntve, a falak a kéknek egy különösen szép árnyalatára festve. Itt működött az egykori Kürtős Ételbár, az első vállalkozás, ahol már nem volt főnök, üzlettárs, üzletvezető. Az a hely volt, ahová egyszerre járt bankigazgató és a virágárus néni az aluljáróból. Ma az ételbár helyén családi ünnepek és fontos tárgyalások zajlanak, a vendéglő pedig lassan harminc éve sikeres úgy, hogy mindig meg tudott újulni. És ebben már komoly szerepe van Tibi bácsi fiának, Róbertnek is, sőt az egész családnak.
