Írta: Árvai Eszter Élénken emlékszem arra az év végi vacsorára. Az újonnan kinevezett vezetőnk elegáns díszdobozt adott át nekünk. Örömmel, kíváncsian bontogattam. Meglepődtem: a dobozban büdzsén felüli ajándék lapult, a legújabb Airpods. Örülhettem volna is neki, de az azt követő mondata hidegzuhanyként ért. „Azért kapjátok, hogy mindig elérhetők legyetek. Always on!” – kacsintott. Azonnal belém hasított: de hát nem […]
Írta: Árvai Eszter
Élénken emlékszem arra az év végi vacsorára. Az újonnan kinevezett vezetőnk elegáns díszdobozt adott át nekünk. Örömmel, kíváncsian bontogattam. Meglepődtem: a dobozban büdzsén felüli ajándék lapult, a legújabb Airpods. Örülhettem volna is neki, de az azt követő mondata hidegzuhanyként ért. „Azért kapjátok, hogy mindig elérhetők legyetek. Always on!” – kacsintott. Azonnal belém hasított: de hát nem akarok always on lenni!
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Nagy Szabolcs tér vissza!
Utólag visszagondolva ez volt az első kristálytiszta felismerésem, hogy itt valami nagyon nem oké. Nem telt el sok idő, mire valóban szembe mertem nézni azzal a kérdéssel, hogy a sikeresnek nevezett felszín alatt kellő tudatossággal irányítom-e az életem? A siker mindenkinek mást jelent, én magamnak sajnos sohasem fogalmaztam meg kellő alapossággal. Dolgoztam keményen, ahogy azt tanultam, és még akkor sem ébredtem fel, amikor a hozzám legközelebb állóktól ilyesmit hallottam: „Eszter, tudsz te másról is beszélni, mint a munkád? Tanulj már meg lassítani picit!” Lehet, te is hallottál már hasonlót.
Dabiz Muñoz madridi étterme a minimalizmus
szöges ellentéte.
Újra és újra visszatérek Dabiz Muñoz három Michelin-csillagos, madridi éttermébe. Jelenleg „csak” a negyedik a világ ötven legjobb éttermének listáján, de tavaly már a dobogóra is feljutott, és nem teljesen értem, miért, de nagyon tetszik. Nem volt ez mindig így: az első alkalommal – miután annyi foodie-havertól végighallgattam, hogy a séf a világ legjobbja – inkább kicsit zavarba jöttem az élménytől. Nem tudtam hova tenni, hogy egy negyvenéves férfi miért nyújtogatja a nyelvét, miért van punk(os) frizurája, és miért kérdezi a kedélyes nagybácsi külsejű, egyébként kiváló sommelier, hogy „are you ready to rock?!”, miközben az étkezés mellé főleg Vivaldi szólt…
Aztán a következő látogatások során sikerült megszabadulnom a kezdeti elvárásoktól és felismertem, hogy sok minden a nagyon őrült múlt öröksége, de időközben sokat szelídült a koncepció. Ami állandó: a minőség és a szédítően bőséges választék, igazi terülj, terülj asztalkámnál érzi magát a vendég, pedig ebben a kategóriában egyre kevésbé kell már odafigyelnie a mennyiségekre, ha tartani szeretné a súlyát.
Itt viszont már az egyes fogások is gyakorlatilag több fogásból állnak, a minimalizmus szöges ellentéte zajlik: minden tányér tele színekkel, ízekkel, alapanyagokkal, minden asztalon sok-sok tányér, gyakran még az asztal mellé is jut egy-két kiegészítő fogás, mondjuk egy Salvador Dalít idéző gólyalábú elefánton… Mindez persze a közösségi médiában is nagyot megy, Dabiznak egymillió követője van csak Instagramon, és ezzel még alaposan el is törpül a szintén celeb tévés felesége mellett, aki ennek a háromszorosáig jutott.
Nade mit is lehet enni a repülő disznókkal, óriáshangyákkal és más bizarr lényekkel sűrűn dekorált étteremben? A kérdés inkább úgy lenne helyes, hogy mit nem? Egy-egy étkezés felér egy földrajzórával kombinált biológiaórával, amit helyettesítés miatt a hírhedten szürrealizmusrajongó rajztanár tart meg. Hedonista, avantgarde és punk egyszerre, amitől még Salvador Dalínak is égnek állna a bajsza. Olyan ételekkel, mint a Goában ébredő galíciai homár, serpenyő aljáról kikanalazott vaddisznóborda, al dentére főtt tengeri uborka, gyufaszálnyi bébiangolnák, sült kacsakagyló, tengeri sügérből Oreo, cevichéből ázsiai fagyi, tejberizs fehérborssal és szarvasgombával, cilinderekben liftező mocsigombócok.
Aki gasztronómiai enciklopédia nélkül megérti az alapanyagok, fűszerek, receptúrák jelentős részét, joggal lehet nagyon büszke magára, a többiek pedig csak élvezzék a rock’n’rollt…
Palocsay Gézának nem csak a CV-je izgalmas, pedig az Árukeresőtől a Jófogáson át a félresikerült pepitás kitérőig volna miből mazsolázni. Az egyik, ha nem a legtapasztaltabb magyar digitális szakember egy csomagküldő óriás csúcsstratégájaként talált újra alkotói teret.
Brutálisan rossz negyedéves GDP-adat ébresztette fel növekedési álmából a kormányt. 2025-ben abban bízhatnak, hogy a legújabb élénkítőcsomag és a jegybankelnöki székbe teleportált Varga Mihály majd segít. Ha a forint további romlása nem mutat fityiszt.
A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója.
Ha úgy vesszük, az utolsó oldalon lévő Hodász-interjú három mondatában minden benne is van ezzel a számmal kapcsolatban. Amíg pap volt, nem kellett az ügyfeleken annyit gondolkodnia, kapott egy templomot. Most, hogy tréner, meg kell küzdenie minden kliensért. Jövőre pedig? Reméli, növekedés lesz. Itt az első magyar billiomos a magyar gazdaglisták történetében. Mészáros Lőrincnek, ha minden […]
Szimler Bálint filmrendező, Szalai Tamás üzletember és három társuk független filmfinanszírozási rendszert indítanak. Bevonnák a nemzetközi filmes produkciókhoz kapcsolódó magyarországi szolgáltatókat, hogy az összedobott pénzből minden évben elkészüljön legalább egy nagyjátékfilm.