Azonnal a csodák közepébe

Kiváló frissítőt kortyolgatva ülsz a forró vízben, egyik irányba fordulva, közvetlenül feletted havas erdős hegyoldalt bámulsz, a másikba a fjord túloldalán nagy kopasz hegyvonulatot, oldalában mint pici pöttyök csúsznak lefelé a síelők a lefekvéshez készülődő nap fényében. Csodás, „életem végéig itt maradnék” érzés, aztán pár órával később már azt nem hiszed el, hogy majdnem pont feletted táncol az északi fény. Kell egy kis szerencse hozzá, de ahol van ilyen: Forest Lagoon, Akureyri, március elején.


Izland negyedik legnagyobb városában kevesebb mint húszezer ember él, és a turisták többsége épp csak megáll itt vásárolni, miközben az 1-es főúton körbeautózza a szigetet. Szinte mindenki nyáron jön, főidényen túl az se biztos, hogy a körbeautózás flottul működik: októbertől februárig beütnek olyan időjárási körülmények, hogy az 1-es körút valamelyik hegyi szakasza járhatatlanná válik. Akár több napra, kerülőút pedig nincs. Ami kifejezetten kellemetlen, különösen, ha a hazafelé induló gépünkhöz sietnénk.


Izland nagy nemzetközi reptere a délnyugati csücsökben, Keflavíkban van, a turisták 99,9 százaléka itt száll le. Innen indulva klasszikus négy-öt napos program a Reykjavík környéki látnivalók felfűzése. Öt–nyolc napra nem is érdemes jönni, mert aki nekivág az 1-es útnak, akkor jár jól, ha körbemegy, az viszont alsó hangon tíz nap, ha a legtöbb szépet és jót meg akarja nézni.
Aki egyenesen Akureyriben landol, azonnal a csodák közepébe pottyan. Az izlandi időjárási viszonyokat ismerve persze kell némi mázli, hogy már a repülőből lássuk, milyen gyönyörű hegyek fölött navigál a pilóta. Ha délről fordul a siklópályára a gép, emberi létnek semmi nyoma, olyan, mintha valahol a sarkvidéken készülnénk leszállásra a semmi közepén, de az északról ráfordulás is csak annyiban más, hogy az utolsó percekben kibukkanunk az óceán fölé, és a kisváros felett ereszkedve érünk földet.