Kiváló frissítőt kortyolgatva ülsz a forró vízben, egyik irányba fordulva, közvetlenül feletted havas erdős hegyoldalt bámulsz, a másikba a fjord túloldalán nagy kopasz hegyvonulatot, oldalában mint pici pöttyök csúsznak lefelé a síelők a lefekvéshez készülődő nap fényében. Csodás, „életem végéig itt maradnék” érzés, aztán pár órával később már azt nem hiszed el, hogy majdnem pont feletted táncol az északi fény. […]
Kiváló frissítőt kortyolgatva ülsz a forró vízben, egyik irányba fordulva, közvetlenül feletted havas erdős hegyoldalt bámulsz, a másikba a fjord túloldalán nagy kopasz hegyvonulatot, oldalában mint pici pöttyök csúsznak lefelé a síelők a lefekvéshez készülődő nap fényében. Csodás, „életem végéig itt maradnék” érzés, aztán pár órával később már azt nem hiszed el, hogy majdnem pont feletted táncol az északi fény. Kell egy kis szerencse hozzá, de ahol van ilyen: Forest Lagoon, Akureyri, március elején.
Izland negyedik legnagyobb városában kevesebb mint húszezer ember él, és a turisták többsége épp csak megáll itt vásárolni, miközben az 1-es főúton körbeautózza a szigetet. Szinte mindenki nyáron jön, főidényen túl az se biztos, hogy a körbeautózás flottul működik: októbertől februárig beütnek olyan időjárási körülmények, hogy az 1-es körút valamelyik hegyi szakasza járhatatlanná válik. Akár több napra, kerülőút pedig nincs. Ami kifejezetten kellemetlen, különösen, ha a hazafelé induló gépünkhöz sietnénk.
Izland nagy nemzetközi reptere a délnyugati csücsökben, Keflavíkban van, a turisták 99,9 százaléka itt száll le. Innen indulva klasszikus négy-öt napos program a Reykjavík környéki látnivalók felfűzése. Öt–nyolc napra nem is érdemes jönni, mert aki nekivág az 1-es útnak, akkor jár jól, ha körbemegy, az viszont alsó hangon tíz nap, ha a legtöbb szépet és jót meg akarja nézni. Aki egyenesen Akureyriben landol, azonnal a csodák közepébe pottyan. Az izlandi időjárási viszonyokat ismerve persze kell némi mázli, hogy már a repülőből lássuk, milyen gyönyörű hegyek fölött navigál a pilóta. Ha délről fordul a siklópályára a gép, emberi létnek semmi nyoma, olyan, mintha valahol a sarkvidéken készülnénk leszállásra a semmi közepén, de az északról ráfordulás is csak annyiban más, hogy az utolsó percekben kibukkanunk az óceán fölé, és a kisváros felett ereszkedve érünk földet.
Aki valaha járt már a debreceni MODEM-ben, az tudja, hogy az intézmény jóval több mint múzeum – egy olyan interdiszciplináris műhely, ahol a kreativitás és a technológia párbeszédet folytat. Kísérletező, a művészet klasszikus kereteit feszegető kulturális műhely ez, az egyik oldalon helyi gyökerekkel és értékekkel, a másik oldalon globális horizonttal és trendekkel. A MODEM a […]
Aki valaha járt már a debreceni MODEM-ben, az tudja, hogy az intézmény jóval több mint múzeum – egy olyan interdiszciplináris műhely, ahol a kreativitás és a technológia párbeszédet folytat. Kísérletező, a művészet klasszikus kereteit feszegető kulturális műhely ez, az egyik oldalon helyi gyökerekkel és értékekkel, a másik oldalon globális horizonttal és trendekkel. A MODEM a legjobb bizonyíték arra, hogyan képes egy regionális kulturális tér világszínvonalú innovációt teremteni, miközben élő kapcsolatot tart fenn helyi közösségekkel és oktatási intézményekkel. Az elmúlt 18 év alatt a vidéki intézmény példátlan utat járt be és nemzetközi művészeti központtá nőtte ki magát, 2023-ban pedig hivatalosan is múzeumi rangra emelkedett.
Eljutni a közönséghez
„A MODEM azért tudott és tud progresszív lenni, mert nagyon erős fókusz van a kortárs műfajokon” – magyarázza Vizi Katalin, a múzeum igazgatója. „Alapvetően nem lokális, hanem globális témákat dolgozunk fel, miközben hangsúlyosan megjelenik a helyi értékek képviselete.”
Az intézmény víziója, hogy formabontó módon újraértelmezze a múzeum szerepét a 21. században. A Falakon túl koncepciója megmutatkozik az egyetemi oktatástól kezdve a pop-up kiállításokon át a virtuális térben való jelenlétükig.
2024-ben már nem működik az a gyakorlat, hogy a közönség csak akkor ismeri meg a tartalmainkat, ha belép az ajtónkon. Nekünk is meg kell mozdulnunk, és elmennünk a közönségünkhöz.”
Vizi Katalin
Süli-Zakar Szabolcs művészeti vezető és Vizi Katalin, a MODEM igazgatója // Fotózási helyszín: Rampart – Millenium Gardens Kantin
Nemzetközi projektek
A MODEM nyitottsága Süli-Zakar Szabolcs művészeti vezető szerint a nemzetközi kapcsolatok építésében is megmutatkozik: „Országhatárok mellett vagyunk, egy regionális centrumban, amit igyekszünk kihasználni. Hisszük, hogy Debrecen gazdasági és társadalmi dinamikus változásának sikeres integrációját a kortárs kultúra, így többek között a MODEM intézménye segítheti igazán. A jelenünkkel, a művészet nyelvén, szimbolikusan foglalkozó kortárs alkotások, kiállítások és ehhez kapcsolódó programok, összekötő kapcsok lehetnek a változó közösségek, de az egyének és a cégek tekintetében is. Az aktuális kiállításunk, a „Tanulni a természettől? – Botanika” című tárlat hazai és nemzetközi művészei például a Debreceni Nemzetközi Művésztelepen, egy intenzív, tíznapos ittlét során debreceni intézmények és a helyi természeti értékek kincseit felkutatva reflektálnak a tágabb értelemben vett régió, sőt globális kérdésekre is. A kiállítás a természet és a művészet határterületein mozog, új perspektívákat kínálva a természettel való kapcsolatunk mélyebb megértéséhez” – meséli a művészeti vezető.
A nemzetközi jelenlét másik kiemelkedő példája volt a nyáron megrendezett Refik Anadol kiállítás. A török származású, Los Angelesben élő művész, aki az egyik kortárs csúcsintézményben, a New York-i MoMA-ban mutatta be egy művét sok százezer néző előtt a debreceni bemutatkozást megelőzően, az adatvizualizáció területén számít nemzetközi szupersztárnak. A tárlat nemcsak szakmai sikert hozott a MODEM-nek, de két jelentős szponzor, a Yapí Merkezi és a Synergy támogatását is elnyerte az intézmény számára.
A kortárs művészet támogatása nemcsak kulturális misszió, hanem üzleti szempontból is releváns befektetés egy progresszív, jövőbe tekintő brand építésébe.”
Vizi Katalin
A múzeum a technológiai innovációban is úttörő szerepet vállal. A Sonart projekt a művészet és technológia találkozásának egyik példája: a gyűjtemény műtárgyainak hangképét alakítja ki, új dimenzióba helyezve a vizuális alkotásokat. Emellett rendszeresen szerveznek konferenciákat a művészet és technológia kapcsolatáról, ahol olyan témákat járnak körül, mint az NFT-k, a generatív művészet vagy a transzhumanizmus.
Bíró Szabolcs vegyészmérnök az olajiparból nyergelt át a vitaminkészítésre, és néhány év alatt milliárdos céget épített fel étrendkiegészítő-gyártásból. Pedig azt mondja, elsősorban játszik, amikor a Wise Tree Naturals termékeket fejleszti, és csak mellesleg keres pénzt a szenvedélyével. Így az sem zavarja, ha többet kell fizetnie egy-egy összetevőért, ha az jobb minőségű. Vitaminipar című könyvében éppen arra mutat rá, hogy ezt nem minden piaci szereplő tartja fontosnak. Sőt.
Egy évvel ezelőtt nagyjából úgy zártad az évet, hogy – idézem egy Insta-posztod – „kemény év volt, annyira, hogy voltak pillanatok, amikor bizonytalan voltam, hogy egyáltalán túl fogom-e élni”.Egyetértek magammal. De a gondolatmenet vége az volt, hogy „lassan rendeződik az életem, megtaláltam az utam”. Rendeződött?Igen. Amikor otthagytam a papi szolgálatot, mindent újra kellett gondolnom, és el kellett […]
Brutálisan rossz negyedéves GDP-adat ébresztette fel növekedési álmából a kormányt. 2025-ben abban bízhatnak, hogy a legújabb élénkítőcsomag és a jegybankelnöki székbe teleportált Varga Mihály majd segít. Ha a forint további romlása nem mutat fityiszt.
A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója.
