Nagy Elek, a 34. leggazdagabb magyar nem tartja cégcsoportját sem a rendszer kedvezményezettjének, sem mellőzöttjének. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara frissen megválasztott elnökét az Uber visszahozásának háttere mellett arról is kérdeztük, hogy holt tart cégcsoportjánál a generációváltás, illetve mennyire van eltérítve a magyar gazdaság.
Érdekes húzása volt 2024-ben, hogy a Főtaxival partnerségben visszahozta az Ubert Budapestre. Miért rántottak magukra egy második versenytársat? Hadd kezdjem onnan, hogy a Főtaxi már száztíz éves, és van egy másik ilyen hagyományos cégünk a portfólióban, a BÁV már több mint kétszázötven éves, Mária Terézia alapította – itt van az aláírt alapító okirata a páncélomban. Ha az ember ilyen cégeket tulajdonol, az büszkeség, de kötelesség is őket jól működtetni. Hiszen ha egy ilyen múltú cég képes hosszú ideig fennmaradni, az azt jelenti, hogy mindig tudott alkalmazkodni az adott korszak problémáihoz, változásaihoz. Tulajdonképpen az Uber visszajövetele, behozása is ezzel függ össze.
Budapesten van egy hagyományos taxis piac, amin megjelent a Bolt, egy már kizárólag digitális cég. Megvizsgáltuk az európai piacokat, fővárosokat, és általában az Uber a piacvezető, a Bolt is ott van, és van még legalább egy erős hazai szereplő. A kizárólag „digitális platform kontra hagyományos taxizás” versenyben nagy esélyünk lett volna alulmaradni, hallottuk viszont, hogy az Uber a visszatérésen gondolkodik.
Ők 19-ben nagyon komoly stratégiaváltáson mentek át, az addigi rendkívül agresszív, a szabályozásokkal kevésbé törődő terjeszkedést egy új, azokra kiemelten figyelő felfogás váltotta fel. Mi pedig láttuk, hogy rengeteget lehet tanulni ezektől a digitális óriáscégektől, szervezésben, marketingben, rendszerekben. Ezért döntöttünk úgy, hogy mi hozzuk vissza a piacra az új Ubert pár évvel azután, hogy elhagyták az országot.
Brutálisan rossz negyedéves GDP-adat ébresztette fel növekedési álmából a kormányt. 2025-ben abban bízhatnak, hogy a legújabb élénkítőcsomag és a jegybankelnöki székbe teleportált Varga Mihály majd segít. Ha a forint további romlása nem mutat fityiszt.
A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója.
Utoljára Navracsics Tiboron szórakoztunk ilyen jól, amikor hosszú ideig minden héten a következő hónapra ígérte a megegyezést az uniós pénzekről. Így kommentálta a harmadik negyedéves GDP-adat megjelenése után egy banki makroelemző, hogy Nagy Márton gazdasági miniszter is mindig jövőre várja a nagy fellendülést. Az október végén érkező nagyon gyenge növekedési adat épp azért keltett nagy visszhangot, mert nem sokkal előtte indította a kormány a kampányt az új gazdaságpörgető akciótervéről, és kezdett el a miniszterelnök is három–hat százalékos növekedést vizionálni már 2025-re.
Ez pedig kísértetiesen emlékeztet arra, amit Nagy Márton 2023 novemberében jövendölt a következő évre. „Az idei nulla százalék körüli gazdasági növekedést követően a kormány intézkedéseinek eredményeképp 2024-ben újra dinamikus pályára állhat a gazdasági növekedés – mondta akkor –, így visszatérhet a
korábbi években megszokott négyszázalékos, illetve afeletti növekedési ütem.” A második negyedéves GDP-adat alapján azonban ismét drasztikusan lefelé kellett módosítani a várakozásokat, jó, ha összejön a négy helyett 0,5 százalék. Július és szeptember között 0,7 százalékkal ment össze a magyar gazdaság, ezzel újra technikai recesszióba süllyedt, mivel az előző negyedév/negyedév adat is negatív előjelű volt. Arra, hogy az előző kilenc negyedévből hatot csökkenő GDP-vel abszolválja a magyar gazdaság, a pesszimistább elemzők se számítottak még 2022-ben.
A vártnál sokkal gyengébb teljesítményért a miniszter általában a német gazdaság szenvedését okolja, ez valójában csak egyetlen összetevő a sok közül. Tart az európai járműipar mélyrepülése, de az is igaz, hogy a komoly reálbérnövekedés ellenére továbbra se nagyon indul be a fogyasztás, illetve ahol némi fellendülés látszik, az a napi fogyasztási cikkek területe, miközben a tartósakra továbbra sincs kereslet – vagy csak forintban nincs, mert a Temuról rendelnek az emberek.
A szolgáltatások bővülése is szinte leállt, 0,1 százalékról szólt az adat, de ami előre nézve is talán a leglehangolóbb, az a beruházások 3,2 százalékos csökkenése. Arra utal, hogy a nagyon gyenge üzleti bizalom és kereslet mellett a versenyszférában a cégek nem éreznek komoly ingerenciát arra, hogy fejlesztésekre, bővítésekre fordítsanak forrást.
A pocsék GDP-adat beesése előtt az elemzői konszenzus még az volt, hogy a 2025-ös növekedést illetően a három–hat százalékos kormányzati várakozás alsó széle teljesen reális, bár decemberben már inkább 2,5 százalékot valószínűsítettek a független szakértők. Az érdemi bérdinamika valóban lendíthet valamit a fogyasztáson, az inflációkövető állampapírból várhatóan 2025 elején kiáramló százmilliárdok egy részét is elkölthetik a háztartások, és persze picit számíthatnak a kormányzati növekedésösztönző intézkedések is.
MÉG EL SE FOGADTÁK, MÁR BORUL A kormány novemberben 3,4 százalékos növekedésre alapozva, 3,7 százalékos hiánycéllal nyújtotta be a 2025-ös költségvetést a parlamentnek, tehát még el se fogadták, már borulni látszik. Emlékezetes, hogy a korábbi években érthetetlen módon már tavasszal megszavazták a büdzsét, hogy aztán módosítgassák – az eredeti 2024-esből se valósul meg gyakorlatilag semmi. Most az amerikai választásra hivatkozva tértek vissza a korábban és mindenhol megszokott őszi elfogadáshoz, de már belengették, hogy jövőre újra a tavaszt veszik célba – mert csak.
A következő költségvetésért már Nagy Márton felel majd, miután hivatalossá vált, hogy Varga Mihály pénzügyminiszterből márciusban, Matolcsy György mandátumának lejárta után jegybankelnök lesz. Az önálló Pénzügyminisztérium ismét megszűnik, beolvad a Nemzetgazdasági Minisztériumba, Varga pedig olyan kulcsembereket visz magával az MNB-be, mint a költségvetésért felelős államtitkár Banai Péter Benő, illetve az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezetője, Kurali Zoltán.
Az időzítés egyáltalán nem szerencsés, az ÁKK nagy szakmai feladat előtt áll, tavasszal úgy kell lemenedzselnie az inflációkövető állampapírból induló sok százmilliárdos kiáramlást, hogy nem zuhan be túlzott mértékben a lakossági finanszírozás aránya, de a kamatkiadások se maradnak magasan.
A negyedév során az MNB leállt a kamatcsökkentésekkel, újra csak kivívva Nagy Márton haragját. Év végére az lett a konszenzusos várakozás, hogy Matolcsy regnálása alatt már nem is nyúlnak a kamatokhoz. Az infláció ugyan az év vége felé a vártnak megfelelően felfelé mozdult, de a maginflációval nincs probléma, a gyenge gazdasági alapfolyamatok indokolhatnának lazább monetáris politikát. Csakhogy a forint bejelzett: az előző negyedévben még megfogta a 400-as szint, novemberben viszont vígan elnyargalt 415-ig.
A magyar pénz alulteljesítése látványos a régióban, uniós pénz továbbra sincs, ebből az év végén biztosan és végleg elbukott az ország több százmilliárd forintot. A jegybank nem kockáztathatja a forintgyengülés begyorsulását, ami nemcsak meglökné az inflációt, de annak a veszélyét is növeli, hogy a lakosság egyre nagyobb összeget vált devizára, és visz ki az országból.
Decemberben két hitelminősítő ellentétes irányba módosított az ország hitelbesorolásának kilátásán, az új évben pedig az lesz a legnagyobb kérdés, hogy az eddiginél jobban belazul-e a jegybank abban a pillanatban, amikor Varga Mihály mosolyogva besétál a bejárati ajtón.
Törékeny helyzetben jön a váltás. Vargával szemben kimondva-kimondatlanul az a kormányzati elvárás, hogy az akadékoskodó és – szerintük – a túl magas kamattal a növekedést gátoló Matolcsy után jobban lebegjen a szeme előtt a választásokhoz közeledve egyre erősebb GDP-pörgetési kényszer. Izgalmas lesz látni, hogy vajon mekkora forintgyengülést tolerál majd a Varga-féle jegybank, illetve bizalmat szavaz-e a piac az MNB-nek a váltás után is.
Átvették a vezetést a népszerűségi listán az abszolút hozamú alapok, és biztos komoly pénzbeáramlásra számíthatnak az állampapírból átcsoportosítás idején is. Hogyan működnek, és csinálnak pénzt a legjobb magyar portfóliómenedzserek? Bemutatjuk az elmúlt időszak sztáralapjait és kezelőiket.
Kiváló frissítőt kortyolgatva ülsz a forró vízben, egyik irányba fordulva, közvetlenül feletted havas erdős hegyoldalt bámulsz, a másikba a fjord túloldalán nagy kopasz hegyvonulatot, oldalában mint pici pöttyök csúsznak lefelé a síelők a lefekvéshez készülődő nap fényében. Csodás, „életem végéig itt maradnék” érzés, aztán pár órával később már azt nem hiszed el, hogy majdnem pont feletted táncol az északi fény. […]
Az a lényeg, hogy hasson a krém, mindegy, mi van ráírva. Soós Adrienn szerint a vásárlóknak ez a legfontosabb. Ezért mindegy is, hisz-e valaki a Schüssler-féle ásványisó-terápiában, vagy sem. Erre épített több mint tíz éve kozmetikai márkát.
