Nagy Elek, a 34. leggazdagabb magyar nem tartja cégcsoportját sem a rendszer kedvezményezettjének, sem mellőzöttjének. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara frissen megválasztott elnökét az Uber visszahozásának háttere mellett arról is kérdeztük, hogy holt tart cégcsoportjánál a generációváltás, illetve mennyire van eltérítve a magyar gazdaság.
Érdekes húzása volt 2024-ben, hogy a Főtaxival partnerségben visszahozta az Ubert Budapestre. Miért rántottak magukra egy második versenytársat? Hadd kezdjem onnan, hogy a Főtaxi már száztíz éves, és van egy másik ilyen hagyományos cégünk a portfólióban, a BÁV már több mint kétszázötven éves, Mária Terézia alapította – itt van az aláírt alapító okirata a páncélomban. Ha az ember ilyen cégeket tulajdonol, az büszkeség, de kötelesség is őket jól működtetni. Hiszen ha egy ilyen múltú cég képes hosszú ideig fennmaradni, az azt jelenti, hogy mindig tudott alkalmazkodni az adott korszak problémáihoz, változásaihoz. Tulajdonképpen az Uber visszajövetele, behozása is ezzel függ össze.
Budapesten van egy hagyományos taxis piac, amin megjelent a Bolt, egy már kizárólag digitális cég. Megvizsgáltuk az európai piacokat, fővárosokat, és általában az Uber a piacvezető, a Bolt is ott van, és van még legalább egy erős hazai szereplő. A kizárólag „digitális platform kontra hagyományos taxizás” versenyben nagy esélyünk lett volna alulmaradni, hallottuk viszont, hogy az Uber a visszatérésen gondolkodik.
Ők 19-ben nagyon komoly stratégiaváltáson mentek át, az addigi rendkívül agresszív, a szabályozásokkal kevésbé törődő terjeszkedést egy új, azokra kiemelten figyelő felfogás váltotta fel. Mi pedig láttuk, hogy rengeteget lehet tanulni ezektől a digitális óriáscégektől, szervezésben, marketingben, rendszerekben. Ezért döntöttünk úgy, hogy mi hozzuk vissza a piacra az új Ubert pár évvel azután, hogy elhagyták az országot.
Amine Ghanemnek, a Dom Pérignon borászának a champagne sokkal több mint egy ital, egyszerre a precizitás és az érzelmek kifejeződése.
Egy olyan világban, amelyben a pezsgő határozottan trendi, hogyan látja a champagne szerepét? Mit képvisel a Dom Pérignon? Sokkal több, mint egy jól hangzó márkanév. A történetünk egy szerzetessel, az hautvillers-i apátság 1668-ban kinevezett pincemesterével, Pierre Pérignonnal kezdődött. Nem ő a pezsgő feltalálója, mert senki sem találta fel a pezsgőt, de ő a lelki atyja, minden ekkor kezdődött. A mi szerepünk a múlttal való kapcsolat fenntartása. Az a cél, hogy harmonikus, az érzelmekre ható pezsgőt alkossunk.
A borkészítésben, mint minden iparágban, fontosak az aktuális trendek. Hogy lehet ezt összeegyeztetni egy történelmi márkával? Hogyan egyensúlyoznak az örökség és az innováció között? Történetünk alapvetően egy nagy fordulattal, egy komoly felfedezéssel indult. Champagne régióban már korábban is termeltek bort, az atya egyik legnagyobb újítása az volt, hogy a vörös szőlőből kíméletes, több szakaszban végrehajtott préseléssel lényegében fehérbort állított elő. Ez a bátor kísérlet lett a modern pezsgőkészítés alapja.
A márka két alappillére ma is a hagyomány és az innováció, közöttük egyensúlyozunk. Az innovációhoz tartozik az is, hogy meghallgatjuk, és fontos tényezőként kezeljük fogyasztóink visszajelzéseit. Szeretnénk alkalmazkodni a gasztronómia, az ünnepek, az élet kiemelt pillanataihoz, de ugyanígy innovációra sarkall minket a klímaváltozás is.
Tud mondani példát olyan technológiára, amit ma már használnak, de tíz éve még nem? Kifejlesztettünk egy olyan mesterséges intelligenciát, ami képes fotók alapján osztályozni a szőlőt az érettségtől a színéig. Ez a válogatás nagyon jó minőségű nyersanyaghoz segíti a borászt. De említhetem az erjedés irányítását is, ami külön mesterség nálunk.
Fontos az „emberi” kóstolás, a tartályok megérintése, az aromák illatolása, de vannak az erjedés másodpercről másodpercre való követésére kifejlesztett szenzoraink is, így tudjuk beállítani az oxigén, a száraz élesztő vagy bármelyik tápanyag mennyiségét. Tehát ez van a kulisszák mögött, ez teszi lehetővé, hogy a legjobb szőlőt válogassuk ki a grand cru területekről.
A Dom Pérignon kizárólag vintázs évjáratokat dob piacra, ami sajátos márkastratégia. Hogyan szelektálnak? És hogyan néz ki a döntéshozatali folyamat? Igen, a Dom Pérignon letette a garast a vintázs mellett. Az adott évjárat mindig egyetlen szüretből származik, így valódi, megmásíthatatlan pillanatfelvétel készül. Különleges élmény a szemtanújává válni. Ez a koncepció.
Hogyan csináljuk? Öt esztétikai értékünk teszi lehetővé, hogy elérjük a harmóniát: intenzitás, precizitás, összetettség, ásványosság és tapinthatóság. Elkészítjük a borokat, majd elkezdjük a házasítást, és ha jól végezzük a dolgunkat, a pincemester azt mondja, oké, ez méltó módon mesél nekünk az évjáratról. Ha ezek közül az elemek, érzékszervi értékek közül valamelyik hiányzik, az évjáratot nem jelentik be.
Sokszor már a szüret előtt is érezhetjük, hogy az évjárat könnyű lesz, vagy nehézséget okoz majd. Szó van az éghajlatról, az érettségről, a szőlő egészségéről, a talajról. Az év minden napját figyeljük a szüretig, de végül a kóstoló dönt.
Ha jól értem, ez összetett csapatmunka, amit a technológia támogat, de a felelősség a chef de cave-é, a pincemesteré. Hárman vagyunk borászok. Én az operatív vezető vagyok, tehát minden innovatív projekt, minden minőségi projekt az érés során az én csapatomhoz tartozik. Jean-Baptiste Terlay a fejlesztési és innovációs koncepcióval foglalkozik.
Mindkét borász megadja a döntéshozatalt segítő elemeket, a stratégiai döntéseket, de van egy művészeti vezető, Vincent Chaperon, ő a chef de cave. Mint amikor egy szimfóniát játszanak a zenészek, a tempót a karmester diktálja.
Ha ránézünk Franciaország térképére, mekkora területről beszélhetünk? Egy kis területet kell elképzelnünk, de ugyanakkor nagyon változatos is. A Champagne borvidék harmincezer hektár, vagyis harmadakkora, mint Bordeaux. Ezen a területen van 800–900 hektárnyi dűlőnk, egy 70–80 kilométer átmérőjű körben.
Hányféle talaj van ezen a területen? Sokféle talajunk van. Van a krétás altalaj, vannak agyagos elemeink is. Változatos és sokrétű talajkombinációval rendelkezünk, és nemcsak a talajok, hanem a kitettség, a domborzat, szóval az egész kombináció csodálatos.
Nemrég Budapesten, a kétcsillagos Stand étteremben mutatták be hét champagne-ukat. Melyik volt a legritkább tétel? A 2000-es évjáratú P2. A P2 jelentése second plénitude (szó szerint: második teljesség – a szerk.), vagyis a második születés, a második érési fázis, amikor a bor mélyebb, összetettebb lesz, az aromák intenzívek és koncentráltak, a viszkozitás a szájban érezhető.
Hány palack maradt meg belőle? Erre nagyon nehéz volna válaszolni. Amikor bemutatunk egy vintázs évjáratot, a házasítás egy bizonyos százalékát megőrizzük a pincékben, a későbbi P2 és P3 számára. Szóval ezek nagyon ritka, tizenöt–húsz évig érlelt termékek. Amikor azt mondtam, hogy ritka, az azt jelenti, hogy a Dom Pérignon teljes termelésének egy-két százaléka lesz megtartva a P2 és P3 számára.
Nem nehéz olyan terméket készíteni, amit akár tizenöt–húsz év múlva fogyasztanak majd? Vagy nem változik ilyen sokat az ízlésünk? Mi nem azonnali termékgyártásban dolgozunk. Amikor joghurtot készítesz, azt mondod, oké, kevesebb cukrot teszek bele, több gyümölcsöt használok. De ha borról van szó, és különösen, ha legendás borról, gondoskodnunk kell róla, hogy az örökségünk a következő generációnak is vonzó maradjon. Tudatában vagyunk a változásnak, de nem félünk tőle.
Hogyan került a pezsgőkészítés világába? Bele lehet ebbe születni? A Közel-Keleten, Libanonban születtem, és eredeti végzettségem szerint mezőgazdasági mérnök vagyok. A kultúrán keresztül szerettem bele abba az elképesztő folyamatba, ahogy a szőlőt egy örökké létező kulturális termékké, vagyis borrá alakítjuk. Libanon az ókori Termékeny Félhold része volt, így sok nemzedéket előzött meg a borkészítésben. Nekem nagyon szentimentális és érzelmes élmény, amikor a borkészítésről és a bortermelésről gondolkodom.
És ezen belül hogy jött a champagne? Bort akartam készíteni, és véletlenül találtam rá a francia borakadémia Champagne Academy oldalára. Lenyűgözött az a sok technikai tudást és érzelmet magába foglaló folyamat. Jól passzol a személyiségemhez, mert mérnök vagyok, ugyanakkor zenész és művész is, szeretek mindent, ami az élet körforgását és az alkotást érinti, és aminek rögzített, nagyon pontos szabályai vannak. Szűkebb családunk nem volt érdekelt a borkészítésben, de a távoli őseim borokat készítettek, a champagne pedig illik mérnöki és alkotói megközelítésemhez.
Szimler Bálint filmrendező, Szalai Tamás üzletember és három társuk független filmfinanszírozási rendszert indítanak. Bevonnák a nemzetközi filmes produkciókhoz kapcsolódó magyarországi szolgáltatókat, hogy az összedobott pénzből minden évben elkészüljön legalább egy nagyjátékfilm.
Bíró Szabolcs vegyészmérnök az olajiparból nyergelt át a vitaminkészítésre, és néhány év alatt milliárdos céget épített fel étrendkiegészítő-gyártásból. Pedig azt mondja, elsősorban játszik, amikor a Wise Tree Naturals termékeket fejleszti, és csak mellesleg keres pénzt a szenvedélyével. Így az sem zavarja, ha többet kell fizetnie egy-egy összetevőért, ha az jobb minőségű. Vitaminipar című könyvében éppen arra mutat rá, hogy ezt nem minden piaci szereplő tartja fontosnak. Sőt.
