Egy évvel ezelőtt nagyjából úgy zártad az évet, hogy – idézem egy Insta-posztod – „kemény év volt, annyira, hogy voltak pillanatok, amikor bizonytalan voltam, hogy egyáltalán túl fogom-e élni”.
Egyetértek magammal.

De a gondolatmenet vége az volt, hogy „lassan rendeződik az életem, megtaláltam az utam”. Rendeződött?
Igen. Amikor otthagytam a papi szolgálatot, mindent újra kellett gondolnom, és el kellett gyászolnom. Egy ilyen lépés után is van gyászév, nem kell, hogy pont 365 nap legyen, de nagyjából ennyi idő után lehet elkezdeni építkezni. Abban az évben befogadott a Dose Espresso kávézó, biztonságos közeget adott, amiért máig hálás vagyok, és közben elkezdtem felépíteni, amit most csinálok. 2025-re úgy fordulok rá, hogy tudom, mit akarok.

Most olyanba kezdtél, ami kívülről nézve akár üzleti vállalkozás.
Belülről is!

Pedig valaki azt mondta nekem rólad, hogy sokoldalú bölcsész­ember vagy, zéró üzleti érzékkel.
Szenvedek is, mint a kutya. Kiváltottam a vállalkozóimat, van egy csodálatos könyvelőm, megtanultam számlázni, adóbevallást írni, mindent, ami ezzel jár. Erre jön rá a trénerélet állandó izgalma. Lesz-e kliens, tudok-e elég csoportot indítani, kíváncsi-e bárki arra, amit csinálok?

Egy papnak ezzel sosem kell megküzdenie, ott beállsz a templomba, és aki jön, jön. Vagy amikor a mostani tréningek elődjét, a jegyeskurzusokat tartottam, ott is adott volt a klienskör, hisz az kötelező minden párnak, aki katolikus templomban házasodna. Ha most tartok egy ötalkalmas kurzust, azt hirdetni kell, posztokat kell csinálni róla, és izgulni, hogy jönnek-e.

Jönnek?
Jönnek. Januárban kezdtem el, akkor még csak óvatosan egy-egy szombati alkalmat, de szeptembertől már egyéniben is vállalok párokat, illetve elindult az első rendszeres csoport, akiknek havi egy este tartok workshopot. Mert arra van óriási igény, hogy legyen dedikáltan havi néhány óra, amikor gyerekek és munka nélkül csak együtt lehetnek, egymással foglalkozhatnak, és ehhez egy tréner témákat, feladatokat dob fel. Nagyon sok párnak hiányzik ez, és nagyon sok kapcsolat ezen megy szét. Hogy nem a fontosra szánjuk az időt, hanem a sürgősre.
És úgy tűnik, hogy tavasszal még egy csoportom indul spirituális sebek témában, ott az egyházzal vagy Istennel kapcsolatos traumákkal is foglalkozunk. Ezt egy mentálhigiénés szakemberrel tartom. Haladunk.

Biztos hallottad már azt, hogy nekem egy pap ne mondja meg, hogyan dolgozzak a házasságomon, hisz nincs is erről tapasztalata. Jó, te kiugrott pap vagy, van civil életed, de elég tapasztalatod?
Ezen mindig mosolygok, mert mondjuk a kardiológusnál sem kérdezünk rá, hogy látta-e már a szívét. Tudjuk, hogy nagyjából attól jó kardiológus, hogy már sok szívet látott életében, és tudja, hogyan működik a szív. Hasonlóan vagyok ezzel én is. Tanultam a szemináriumban, végeztem párkapcsolaticoach-képzést, és magam is voltam, most is vagyok párkapcsolatban. Papként ráadásul rengeteg házasságba láttam bele. Sokan jöttek hozzám nehézségekkel és örömökkel is. Ez olyan tapasztalat, ami viszont egy átlagembernek nincs meg.

Ha úgy kezdtük, hogy 2023 kemény volt, akkor 2024 milyen?
Az izgalmak és a felfedezések éve volt. 2025 pedig a növekedésé lesz.