Aki valaha járt már a debreceni MODEM-ben, az tudja, hogy az intézmény jóval több mint múzeum – egy olyan interdiszciplináris műhely, ahol a kreativitás és a technológia párbeszédet folytat. Kísérletező, a művészet klasszikus kereteit feszegető kulturális műhely ez, az egyik oldalon helyi gyökerekkel és értékekkel, a másik oldalon globális horizonttal és trendekkel. A MODEM a […]
Aki valaha járt már a debreceni MODEM-ben, az tudja, hogy az intézmény jóval több mint múzeum – egy olyan interdiszciplináris műhely, ahol a kreativitás és a technológia párbeszédet folytat. Kísérletező, a művészet klasszikus kereteit feszegető kulturális műhely ez, az egyik oldalon helyi gyökerekkel és értékekkel, a másik oldalon globális horizonttal és trendekkel. A MODEM a legjobb bizonyíték arra, hogyan képes egy regionális kulturális tér világszínvonalú innovációt teremteni, miközben élő kapcsolatot tart fenn helyi közösségekkel és oktatási intézményekkel. Az elmúlt 18 év alatt a vidéki intézmény példátlan utat járt be és nemzetközi művészeti központtá nőtte ki magát, 2023-ban pedig hivatalosan is múzeumi rangra emelkedett.
Eljutni a közönséghez
„A MODEM azért tudott és tud progresszív lenni, mert nagyon erős fókusz van a kortárs műfajokon” – magyarázza Vizi Katalin, a múzeum igazgatója. „Alapvetően nem lokális, hanem globális témákat dolgozunk fel, miközben hangsúlyosan megjelenik a helyi értékek képviselete.”
Dabiz Muñoz madridi étterme a minimalizmus
szöges ellentéte.
Újra és újra visszatérek Dabiz Muñoz három Michelin-csillagos, madridi éttermébe. Jelenleg „csak” a negyedik a világ ötven legjobb éttermének listáján, de tavaly már a dobogóra is feljutott, és nem teljesen értem, miért, de nagyon tetszik. Nem volt ez mindig így: az első alkalommal – miután annyi foodie-havertól végighallgattam, hogy a séf a világ legjobbja – inkább kicsit zavarba jöttem az élménytől. Nem tudtam hova tenni, hogy egy negyvenéves férfi miért nyújtogatja a nyelvét, miért van punk(os) frizurája, és miért kérdezi a kedélyes nagybácsi külsejű, egyébként kiváló sommelier, hogy „are you ready to rock?!”, miközben az étkezés mellé főleg Vivaldi szólt…
Aztán a következő látogatások során sikerült megszabadulnom a kezdeti elvárásoktól és felismertem, hogy sok minden a nagyon őrült múlt öröksége, de időközben sokat szelídült a koncepció. Ami állandó: a minőség és a szédítően bőséges választék, igazi terülj, terülj asztalkámnál érzi magát a vendég, pedig ebben a kategóriában egyre kevésbé kell már odafigyelnie a mennyiségekre, ha tartani szeretné a súlyát.
Itt viszont már az egyes fogások is gyakorlatilag több fogásból állnak, a minimalizmus szöges ellentéte zajlik: minden tányér tele színekkel, ízekkel, alapanyagokkal, minden asztalon sok-sok tányér, gyakran még az asztal mellé is jut egy-két kiegészítő fogás, mondjuk egy Salvador Dalít idéző gólyalábú elefánton… Mindez persze a közösségi médiában is nagyot megy, Dabiznak egymillió követője van csak Instagramon, és ezzel még alaposan el is törpül a szintén celeb tévés felesége mellett, aki ennek a háromszorosáig jutott.
Nade mit is lehet enni a repülő disznókkal, óriáshangyákkal és más bizarr lényekkel sűrűn dekorált étteremben? A kérdés inkább úgy lenne helyes, hogy mit nem? Egy-egy étkezés felér egy földrajzórával kombinált biológiaórával, amit helyettesítés miatt a hírhedten szürrealizmusrajongó rajztanár tart meg. Hedonista, avantgarde és punk egyszerre, amitől még Salvador Dalínak is égnek állna a bajsza. Olyan ételekkel, mint a Goában ébredő galíciai homár, serpenyő aljáról kikanalazott vaddisznóborda, al dentére főtt tengeri uborka, gyufaszálnyi bébiangolnák, sült kacsakagyló, tengeri sügérből Oreo, cevichéből ázsiai fagyi, tejberizs fehérborssal és szarvasgombával, cilinderekben liftező mocsigombócok.
Aki gasztronómiai enciklopédia nélkül megérti az alapanyagok, fűszerek, receptúrák jelentős részét, joggal lehet nagyon büszke magára, a többiek pedig csak élvezzék a rock’n’rollt…
Nem azért ragadt meg Budapesten, mert küzdős ember, Magyarországot más miatt szereti. Indulás a Kaukázusból, landolás egy csúnya őszi napon még éppen a rendszerváltás előtt, disznóbulik Ankarában és minőségi matracokra épített üzlet. Zaim Haluk huszonötéves biznisze és egy új bútormárka, amit már ikerlányai visznek.
Az a lényeg, hogy hasson a krém, mindegy, mi van ráírva. Soós Adrienn szerint a vásárlóknak ez a legfontosabb. Ezért mindegy is, hisz-e valaki a Schüssler-féle ásványisó-terápiában, vagy sem. Erre épített több mint tíz éve kozmetikai márkát.