Nem azért ragadt meg Budapesten, mert küzdős ember, Magyarországot más miatt szereti. Indulás a Kaukázusból, landolás egy csúnya őszi napon még éppen a rendszerváltás előtt, disznóbulik Ankarában és minőségi matracokra épített üzlet. Zaim Haluk huszonötéves biznisze és egy új bútormárka, amit már ikerlányai visznek.
Úgy is eshetett volna, hogy a tizennyolc éves Zaim Haluk ki se mozdul Ferihegyről, elücsörög két-három napig a tranzitban, és a tengerentúlon kezd új életet. Esős, ködös nap volt 1989 szeptemberében, amikor leszállt az ankarai gép, minden passzolt egy Haluk elképzelte „kommunista országhoz”. Aztán csak bement a városba, adott egy esélyt Budapestnek, és reggelre a nap is kisütött. Ő meg valami olyasmit érzett legbelül, hogy jó helyen van. Nem repült tovább Kanadába, se Amerikába, helyette itt járta ki az egyetemet, és az elmúlt évtizedeket magyarországi cégépítéssel töltötte. Elégedett ember, élő antidepresszáns. „A világ legszebb helyére születtem, és a világ legszebb helyén élek” – mondja. Hangulata ragadós, két óra Halukkal, és kezded azt hinni, hogy Magyarország a legjobb hely.
Egy matracguru 5 + 1 jó tanácsa
1. Egy darab ötcentis szivacs nem úgy viselkedik, mint öt darab egycentis szivacs egymás tetején. 2. Nem igaz, hogy a legkeményebb a legjobb matrac. Ha így lenne, a földön kellene aludni. 3. A hibrid matracokban hiszek: rugók és különböző technológiai szivacsok ötvözetében. 4. Három dolog a legfontosabb egy matracnál: a cover, a core és a comfort, vagyis a borítás, a tartalom (mag) és a kényelem. 5. Az ortopédiai komfort csak egy dolog. A mai matracoknál már a termálkomfortra (hűvösség, melegség) és a higiéniai (például antiallergén) szempontokra is figyelni kell. +1: Jó alvás nélkül nincs jó élet.
Négy matrac, nyolc matrac, matrac jó ötlet! „A földet a tulajdonos lábnyomai trágyázzák a legjobban.” Zaim Haluk nagyapjának volt ez a kedvenc mondása. Kereskedő volt ő is, abban hitt, hogy nincs szombat és nincs vasárnap, menni kell, folyton úton lenni, járni az üzleteket, látogatni az ügyfeleket. Nagypapa a Fekete-tenger partján, egy Grúziához közeli faluban élt, mindenfélével kereskedtek („vettek-eladtak”). Haluk is arrafelé, Arhaviban született, természetvédelmi körzetben, kétezer méteres hegyek közelében, a külön nyelvet beszélő kisebbségi lázok közé. „Makacs, akaratos, céltudatos emberek lakta vidék. Én is küzdős vagyok – mondja –, de Magyarországot más okok miatt szeretem.”
Útnak indulni is azért indult – előbb Arhaviból Ankarába, aztán a nagyvilágba –, mert a nehézségeket szereti. Nem ismert senkit Magyarországon, egy kukkot sem beszélt magyarul, Budapestet két képeslapon látta azelőtt, aztán mégis itt ragadt. Az akkori Műegyetem építőmérnöki karán angolul folyt az oktatás a Vietnámból, Szíriából, baráti afrikai országokból jött diákoknak, multikulti közeg volt. Egy darabig kézzel-lábbal mutogattak, de végül csak felszedték a nyelvet az utcáról.
Szimler Bálint filmrendező, Szalai Tamás üzletember és három társuk független filmfinanszírozási rendszert indítanak. Bevonnák a nemzetközi filmes produkciókhoz kapcsolódó magyarországi szolgáltatókat, hogy az összedobott pénzből minden évben elkészüljön legalább egy nagyjátékfilm.
Írta: H. Tóth Judit
Szimler Bálint 2024 elején még javában dolgozott Fekete pont című filmjén, közben egyfolytában azon pörgött, hogyan lehetne azt a szakmai összefogást továbbvinni és fenntartható rendszerré formálni, aminek segítségével az ő filmje elkészülhetett. Az állami finanszírozás nélkül létrejött Fekete pont költségvetését tíz produkciós cég és tizenkilenc producer rakta össze, ami szinte példátlan gyakorlat az eddigi magyarországi filmkészítésben.
„Nappal forgattam – mondja –, vágtam a filmemet, éjszaka meg pofátlanul telefonálgattam, producereket fűztem, pénzt tarháltam. Már nem magamnak, nekem már megvolt a szükséges összeg, hanem annak a közös ügynek gyűjtöttem, hogy legyen független filmfinanszírozás Magyarországon.”
Ebben az eltökéltségben Bálint nem volt egyedül. Egy ötfős társaság akkor már régóta beszélgetett róla, hogy létrehoznak egy hosszú távon fenntartható nemzetközi színvonalú filmfesztivált, és lerakják az alapjait egy államtól független filmfinanszírozási programnak, valamint egy ehhez kapcsolódó pályázati rendszernek. Ebben a csapatban benne volt Bálint gyerekkori barátja, Horváth Kristóf zenész és kommunikációs szakember is. A 2019-ben, huszonöt év működés után, finanszírozási ok miatt megszűnt Titanic Nemzetközi Filmfesztivált az ő édesapja, Horváth György szervezte, ezért is volt Kristófban az elhivatottság. Csatlakozott hozzájuk még Rév Dániel kurátor, a hazai mozikban be nem mutatott kortárs filmeknek vetítéseket szervező Cinema Niche egyik gazdája is, mellesleg a Fekete pontban is dolgozó Rév Marcell operatőr öccse (Forbes, 2023/2).
Ő hozta össze társát, Donáth Péter filmforgalmazót Szalai Tamással. Tamás akkorra már beleunt a vállalati befektetési szektorban eltöltött évtizedekbe, és régóta keresett valami olyan kulturális missziót, amiben hasznosíthatja az üzleti életben megszerzett tudását. Nem mellesleg mindig aktív és értő filmnéző, fesztivállátogató volt.
„Elhatároztuk, hogy nem nyavalygunk tovább, teszünk azért, hogy megváltozzanak a dolgok” – mondja Bálint. Az ötletek stratégiává és cégbe rendezéséhez megalapították a Reel BIFF Kft.-t. Jól jött, hogy Tamás az elmúlt évtizedekben jelentős tapasztalatot szerzett cégek felépítésében és finanszírozásában.
A szervezők éppen arra a paradoxonra építik pénzügyi stratégiájukat, hogy miközben Magyarország filmes nagyhatalom – 2022-ben a nemzetközi produkciók majdnem háromszáz milliárd forintot költöttek el –, hazai forrás szinte kizárólag csak kurzusfilmekre jut a Nemzeti Filmintézettől. A stábokban és a kapcsolódó szolgáltatásokban viszont többezres hazai vállalkozási közösség dolgozik. Bálintéknak az a céljuk, hogy rávegyék ezt az iparágat, hogy minden évben állják legalább egy nagyjátékfilm elkészítésének költségét.
Egy drágább autó árából Azért, hogy ennek a kereteit megteremtsék, január második felében alapítványi formában finanszírozási programot indítanak, már el is kezdtek felsorakozni mögé a hazai filmes cégek. Az eddigi hat-nyolc támogatótól a pályázat kiírásáig várhatóan negyvenmillió forint gyűlik össze, amit meg tud fejelni a magyarországi filmgyártás harmincszázalékos adókedvezménye. Vagyis Szalai Tamás szerint jövőre „egy drágább autó árából” biztosan meg tudják finanszírozni egy független magyar minőségi film elkészültét. Van már hároméves támogatást ígérő cég is. Bálint már a Fekete pontnál is érezte, hogy a szakma felismerte, szolidaritás nélkül nem fognak független magyar filmek születni, ugyanakkor sok filmesnek, különösen a kezdőknek, nincs meg lehetséges finanszírozókhoz elvezető kapcsolatrendszerük. Az alapítvánnyal ezt szeretnék most formális keretek között megteremteni és hosszú távon fenntarthatóvá tenni.
Szalai Tamás a pénzügyi világból igazolt át.
Szalai Tamás a pénzügyi világból igazolt át.
A támogatók között ott van az egyik legnagyobb filmes szolgáltató cég, a Proton Cinema. Petrányi Viktória producer, a cég résztulajdonosa felelősséget érez a kezdeményezés támogatásában, mert az, mint mondja, nem pusztán egy filmnek ad lehetőséget, hanem az egész szakma szellemi túléléséhez és az ehhez szükséges összekapaszkodáshoz is szükség van rá.
Tamás és Bálint úgy látják, hogy most van lendület a független hazai filmek körül. Ősszel jött ki a Fekete pont mellett Herendi Gábor Futni mentem és Till Attila És mi van Tomival? című filmje, előbbi azonnal nézőszámrekordot döntött. Ezek megint csak ráirányították a figyelmet a független alkotók negligálására.
Bálinték ugyanakkor realistának is gondolják magukat. „Nem tudunk átfogó megoldást adni a filmfinanszírozás helyzetére, csak óriási tátongó lyukakat foltozunk.” A pályázatra csak első- vagy második filmes alkotók jelentkezhetnek, és csak producerrel együtt, ami garanciát ad a film elkészültére. „Négy év kiéheztetés után majdnem mindenkinek van egy forgatókönyve az asztalfiókban – mondja Bálint. – Ha ezekre forrás szerezhető, akkor azonnal el lehet kezdeni a munkát.”
A programba szeretnének közösségi finanszírozást is bevonni, valamint a cégektől nem pénzbeli segítséget is várnak. A filmforgatási kellékek és berendezési tárgyak bérletével foglalkozó Artikel Kft. már fel is ajánlotta a raktárkészletét a majdani nyertes filmnek, amellett hogy a finanszírozási programot pénzzel is támogatja.
A pályázók közül a nyertest egy bizottság fogja kiválasztani, ennek tagjai, a függetlenség és pártatlanság miatt, minden évben cserélődnek majd. Jövőre a grémium vezetője Enyedi Ildikó lesz, rajta kívül tagok Orsós László Jakab, a New York-i Brooklyn Public Library művészeti igazgatója, Berkes Juli producer, Pohárnok Gergely operatőr és Lichter Péter kísérletifilm-rendező.
Több legyen, mint filmnézés popcornnal A Reel BIFF Kft. a filmfinanszírozási program elindítása mellett folytatja a 2024 októberében bemutatkozó Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál (BIFF) szervezését is. Idén a világ különböző országaiból érkező huszonegy film majd egy hétig tartó vetítéseire öt és fél ezer néző ült be. Bálint szerint az is fontos volt, hogy a BIFF jóval több legyen, mint filmnézés popcornnal. „A nézők egy nap akár több filmet is megnéztek – mondja. – Ezek Indiától Mexikóig sokféle társadalomba engedtek betekintést, a fesztivál pedig teret adott arra is, hogy ezt az intenzív kulturális élményt együtt dolgozzák fel a kísérő rendezvényeken.” Utóbbira összességében ezer ember látogatott el.
Szimler Bálint rendező legutóbbi filmje
a Fekete pont volt.
Szimler Bálint rendező legutóbbi filmje
a Fekete pont volt.
Nem csak a nézők szerették a BIFF-et. Bálint óriási eredményének tartja azt is, hogy a rendezvénnyel sikerült a megfáradt, kiéheztetett filmes szakmai közeget is megmozgatni, és ezt a motivációt most bele tudják forgatni a támogatási programjukba.
Már a BIFF finanszírozása is nehéz feladat volt. A nemzetközi filmfesztiválok költségeinek tíz-húsz százalékát fedezi a jegyárbevétel, jórésze állami finanszírozás. Magyarországon a kulturális kezdeményezések nagy részére nem jut pénz, ezért ezzel nem is terveztek. Tudták, hogy az első évben csak néhányan és csak kevés pénzt fognak adni. Kéttucatnyi potenciális támogatót kalapoztak végig, végül egy magántámogató, három pénzügyi szponzor, filmes cégek tárgyi felajánlásai, a főszervezők és vagy ötven önkéntes munkájának eredménye lett, hogy megvalósult a rendezvény.
A BIFF-nek 2024-ben húszmillió forint árbevétele volt, 2025-ben ennek legalább a duplájára van szükség, „hogy kevesebb szívességet kelljen kérni”. Bizakodásra adhat okot, hogy látva a rendezvény sikerét, a szponzorok ígéretet tettek a fesztivál bővülő finanszírozására. A szervezők ebben sem gondolkodnak kicsiben: pár év alatt a nemzetközi fesztiválok sorában jegyzett rendezvényt szeretnének. Ehhez bőven százmillió forint feletti költségvetéssel kellene működniük. Filmfinanszírozási programjukat össze akarják kötni a fesztivállal is: a pályázatukon nyertes film bemutatóját minden évben a BIFF-re tervezik.
Mészáros Lőrinc egybillió forint fölött szárnyal. Tiborcz István duplázott, Gattyán György visszaesett. Jellinek Dániel bevásárolt, Jászai Gellért Elon Musknál járt. Wáberer György Cápa lett, Nagy Elek kamarai elnök. Egy új szereplő százmilliárddal debütál, van, aki négy év – pereskedéssel kikényszerített – kihagyás után tér vissza. Mozgalmas év után 8,5 billió forint vagyon összpontosul az ötven leggazdagabb magyar kezében.
Összeköti a kulturális és üzleti szereplőket, mert szerinte ideje megtanulni, hogyan lehet piaci alapon magasművészetet létrehozni. Art Is Business néven magazint, majd díjat alapított, és legújabban mentorálást gründolt a művészeknek. Balogh Máté András hetven-nyolcvan projektet futtat egyszerre.
Ha úgy vesszük, az utolsó oldalon lévő Hodász-interjú három mondatában minden benne is van ezzel a számmal kapcsolatban. Amíg pap volt, nem kellett az ügyfeleken annyit gondolkodnia, kapott egy templomot. Most, hogy tréner, meg kell küzdenie minden kliensért. Jövőre pedig? Reméli, növekedés lesz. Itt az első magyar billiomos a magyar gazdaglisták történetében. Mészáros Lőrincnek, ha minden […]
