Dabiz Muñoz madridi étterme a minimalizmus
szöges ellentéte.
Újra és újra visszatérek Dabiz Muñoz három Michelin-csillagos, madridi éttermébe. Jelenleg „csak” a negyedik a világ ötven legjobb éttermének listáján, de tavaly már a dobogóra is feljutott, és nem teljesen értem, miért, de nagyon tetszik. Nem volt ez mindig így: az első alkalommal – miután annyi foodie-havertól végighallgattam, hogy a séf a világ legjobbja – inkább kicsit zavarba jöttem az élménytől. Nem tudtam hova tenni, hogy egy negyvenéves férfi miért nyújtogatja a nyelvét, miért van punk(os) frizurája, és miért kérdezi a kedélyes nagybácsi külsejű, egyébként kiváló sommelier, hogy „are you ready to rock?!”, miközben az étkezés mellé főleg Vivaldi szólt…
Aztán a következő látogatások során sikerült megszabadulnom a kezdeti elvárásoktól és felismertem, hogy sok minden a nagyon őrült múlt öröksége, de időközben sokat szelídült a koncepció. Ami állandó: a minőség és a szédítően bőséges választék, igazi terülj, terülj asztalkámnál érzi magát a vendég, pedig ebben a kategóriában egyre kevésbé kell már odafigyelnie a mennyiségekre, ha tartani szeretné a súlyát.
Itt viszont már az egyes fogások is gyakorlatilag több fogásból állnak, a minimalizmus szöges ellentéte zajlik: minden tányér tele színekkel, ízekkel, alapanyagokkal, minden asztalon sok-sok tányér, gyakran még az asztal mellé is jut egy-két kiegészítő fogás, mondjuk egy Salvador Dalít idéző gólyalábú elefánton… Mindez persze a közösségi médiában is nagyot megy, Dabiznak egymillió követője van csak Instagramon, és ezzel még alaposan el is törpül a szintén celeb tévés felesége mellett, aki ennek a háromszorosáig jutott.
Palocsay Gézának nem csak a CV-je izgalmas, pedig az Árukeresőtől a Jófogáson át a félresikerült pepitás kitérőig volna miből mazsolázni. Az egyik, ha nem a legtapasztaltabb magyar digitális szakember egy csomagküldő óriás csúcsstratégájaként talált újra alkotói teret.
Szeme mindig a pályán. Akár Fradi-meccset néz (bonyolult szerelem, mint sok fradistánál), akár őt nézték Fradi-színekben (mint amatőr triatlonista, NB I.-es futsaljátékos), akár a magyar online teret pásztázza. Linkedines bemutatkozója négy szóban összefoglal mindent, amit most négy oldalon próbálok összefoglalni. „Seasoned C-level executive”, avagy tapasztalt (edzett?) felsővezető. Erről kérdezem először. Szól, hogy azért túl sokat ne lássak bele, nem tett annyi energiát ebbe a négy szóba.
„Sokféleképpen el lehet tölteni húsz évet” – mondja. Ő például volt ez alatt az idő alatt a Sanoma online értékesítési főnöke, az Árukereső operatív vezetője és a Jófogás ügyvezetője is. Most a GLS Hungary kelet-európai stratégiai igazgatója, ezt a posztot közösen hozták létre a szervezetben. Palocsay Géza a digitális piac egyik legtöbbet látott embere, igazából együtt nőtt fel vele. Kemény vezetőnek tartják, de nem olyannak, aki követel. Veled húzza a szekeret, cserébe elvárja, hogy te is olyan lelkesedéssel csináld, mint ő. Így vagy úgy, de minden kollégáját le tudja nyűgözni ezzel a vezetői stílussal, például ma is dolgoznak olyanok az Árukeresőnél, akik visszasírják a Palocsay-érát.
A háttérben felkészítenek rá: őszinte, egyenes szakember, nem kertel, olyat nem fog kimondani, amit valójában nem is akar. Nem a felszínes sallangok vezérlik. Nem keresi a hírnevet, szeret háttérben maradni, indokolt esetekben, jó ügyért nyilvánul csak meg, öncélúan sosem. Fontos neki a munka objektív mérhetősége. Hogy üres szavak helyett valós teljesítmény alapján lehessen valakit megítélni.
„Régi vágású cégvezető – mondja róla Madar Norbert, a PwC Magyarország digitális kereskedelmi és kutatócsapatának vezető menedzsere. – Mindig állja a szavát, ha valamiben megállapodik, tartja magát hozzá. Csak a világ már nem így működik, és emiatt sokszor csalódik. Ha nem tartja az elveinek megfelelő partnernek, vezetőnek a szemben ülő felet, nem akar vele üzletelni. Ritka a magyar üzleti kultúrában, egy letűnt kor utolsó hírvivője.”
„Túlhasználjuk a jelzőket, elinflálódnak a szavak. Talán ha a magyar e-kereskedők is többet dolgoznának a tartalmon, és nem a formán, ellenállóbbak lennének a külső kihívásokkal szemben” – ezt már Géza mondja. Pólóban, sportmellényben vár, billentyűzettel felvértezett tablettel tűnik ki még jobban az ötödik kerületi újhullámos kávézó forgatagából. Sportos öltözete egyfajta védjegye, ahogy a két karját borító tetoválások is. Nincs üres asztal, felveti, hogy kérjük elvitelre, és üljünk ki a parkba. Jó ötlet, kétségtelen, de az utolsó pillanatban mégis lesz helyünk.
Én miért ne ülhetnék be? Sportiskolába járt, nem volt túl jó tanuló. „Cselgáncsoztam, és a versenysport rengeteg fogyasztással járt. Nagyon keveset tudtam tanulni, mert szinte egész évben éhes voltam.” A főiskolán jött rá, hogy az üzleti életbe kell, hogy vezessen az útja. A régi Sanománál lett gyakornok (a céget később a Central Médiacsoport vette meg). Évekkel később első főnöke bevallotta: eleinte azt se tudták, mit kezdjenek vele.
Végül csak találtak neki feladatot az első munkanapra, le kellett jelentenie egy nyereményjátékot az illetékes hivatalnak. Másfél óra alatt megjárta kocsival, nem kért költségtérítést, néztek is rá, hogy mi baja. Nem értette, miért akkora dolog ez, így volt gyorsabb, kényelmesebb. Később, már ügyvezetőként se derogált neki beülni egy napra a recepcióba, ha a kolléga lebetegedett. Inkább, mint pótlást keresni.
„Én miért ne ülhetnék be? Ímélt, telefont közben is tudok intézni. Komoly személyiségrombolást okoz, ha összekeverjük a professzionális perszónánkat azzal, akik egyébként a munkánkon kívül vagyunk. Egy ponton nem tudsz emberként viselkedni.” Ha kell, akár egész estéket végigpakol, végigcsomagol a raktárban. Inkognitóban, feltűnést se akar kelteni, és a dolgozók helyzetét is meg akarja érteni.
Annyit mégis a „seasoned” mögé tud magyarázni, hogy új munkahelyeire pont akkor sikerült betoppannia, amikor beköszöntött a változás szele. A Sanoma a 2000-es évek elején kezdte felépíteni az újmédiás divíziót, kellő erőforrás híján több osztály alá kellett dolgoznia, így különböző területekbe láthatott bele. Pont úgy dolgozott a salescsapatnak hideg hívásos listák készítésével és feldolgozásával, mint a Startlap marketingfeladatain, vagy akár felsővezetői megbeszélések memóin.
Utóbbi miatt már a húszas évei elején beleszagolt a döntéshozatali folyamatokba, a menedzsmentcsapatok működésébe. El is mesél néhány történetet, például amikor egy megbeszélésen felvetődött a Színes RTV jövője vagy a Startlap lap.hu-rendszerének felépítése. „Te még emlékszel, hogy létezett ilyen?” – a Startlapról kérdezi tőlem, nem a Színes RTV-ről. Jogos felvetés, amúgy még mindkettő létezik.
Itthon először – az ő ötletére és végrehajtásával – a Sanoma adott el internetes aukción hirdetési felületeket, majd amikor elkezdtek cégeket felvásárolni, külön üzletágat hoztak létre a hirdetések fizetett listázására. Több mint negyvenféle nyomtatott és online terméket, hirdetési bevételcsatornát, kiépült értékesítő és IT-csapatot, asszisztenst, irodát, cégautót hátrahagyva ment át 2010-ben a mínuszos Árukeresőhöz, az árösszehasonlító szájt akkor a lengyel Allegrón keresztül a dél-afrikai Naspers alá tartozott. Vonzotta a nemzetközi építkezés. Befolyást leginkább mint a norvég Adevinta (régebben Schibsted) magyarországi vezetője, a Jófogás és társoldalai – Használtautó.hu, Autónavigátor.hu – révén szerzett a magyar piacon, no, nem mintha a hatalom motiválta volna, amikor 2014-ben ismét váltott az Adevintával az online apróhirdetési piacra. Azt mondják róla, halála a bürokrácia, ha a diplomácia elveszi az időt az alkotástól. Báb végképp nem tudna lenni.
Palocsay Géza a digitális piac egyik legtöbbet látott embere. Egyenes, nem kertel, értékek vezérlik, és GLS-színekben sem fél kimondani, hogy mit gondol.
Valaki leadta a drótot a futárnak Sokan emlékezhetnek a Jófogás és az OLX közötti apróhirdetési háborúra a 2010-es évek közepén. „Valószínűleg nagyon sok rossz döntés született, és nagyon lemaradtak az OLX-től. Úgy mentem át a Jófogáshoz, hogy hat hónap van rá, hogy csináljunk valamit, és ha nem tudjuk csökkenteni a különbséget, befejezzük.”
A verseny végül úgy zárult, hogy a Jófogás tulajdonosa bekebelezte az OLX-et. „Ami szép és jó, csak ott álltunk, hogy vastagon veszteségesek vagyunk, és ezt kellene most valahogy monetizálni.” Háromszor is felajánlottak neki régiós vagy alelnöki pozíciót az Adevintánál, mindegyiket visszautasította. „Repültem volna oda-vissza board meetingekre. Csakhogy én dolgozni szeretek, benne lenni abban, amit csinálunk.”
Így töltött csaknem nyolc évet Jófogás-színekben, majd jött az újabb nagy váltás. Készültem rá, hogy ingoványos terep lesz a magyar Pepita témája, a korábbi Szallas.hu-alapítók újabb sztorija, Géza önéletrajzának legrövidebb fejezete. Erről is őszintén beszél, önreflektív, nincs takargatnivalója: nem ez lett élete főműve.
Amikor az online piactér vezérigazgatója lett, ő kérte az alapítókat, Dorcsinecz Józsefet és Varga Zoltánt, hogy nagy csinnadrattával jelentsék be, ezzel is támogatva a magyar e-ker ügyét a régiós és globális óriások árnyékában. A terv az volt, hogy ezt majd csendes munka követi, és végül a számuk magukért fognak beszélni.
A Pepita Békés megyei cég, Szeghalmon alapították – nem maradhat bennem, hogy én is ott nőttem fel. „Na, én ott láttam először gólyát repülni!” – nevet. Heti két-három napot töltött a helyi hotelben, imád elvonulni a világ elől, nyugiban dolgozni a célokon, legyen az Barcelona vagy Szeghalom.
Csakhogy hiába kezdtek magukért beszélni azok a bizonyos számok, a napi működésben nem tudták az alapítókkal az együttműködést úgy megvalósítani, ahogyan elképzelték. Ettől függetlenül kapcsolatuk megmaradt, Géza pont azért állt fel nyolc hónap után, hogy ne romoljon el a többéves jó viszony. „Menedzsmentet akartak építeni, mégsem tudtak kiszállni az operatív vezetésből. Így szerintem nincs értelme. Az elképzelések és a megtett lépések között sajnos nem voltak egyezések.”
2023-ban a Pepitát a GKID forgalmi listáján a harmadik legnagyobb magyar tulajdonú e-kereskedőnek becsülték, ma már a román, a szlovák, a lengyel, a német és az osztrák piacon is terjeszkedni próbálnak, 10,8 milliárd forintos árbevétel mellett viszont 987,2 millió forint volt a múlt évi veszteségük. Csak a személyi jellegű ráfordítások egymilliárd forint fölé szöktek. „A GLS-nél előbb tudták, hogy nem vagyok a Pepitánál, minthogy én szóltam nekik – mondja Géza. – Volt egy együttműködésünk, elmentem hozzájuk megmondani, hogy ezt még én csinálom, de tudjatok róla, hogy ki fogok lépni. Mondták, hogy már tudják.” Kisvároshoz illő módon bukott le. „Valaki leadta a drótot a futárnak, hogy hetek óta nem látnak a szállodában.” A Pepita esete is azt támasztja alá, hogy Gézának játékteret kell adni, fenn kell tartani a kíváncsiságát, az éhségét, az autonómiáját, így lehet hosszú távon maradásra bírni. Ezt vették észre a GLS-nél, Géza pedig, úgymond, hazatért.
Van ráhatásunk a régióra Az üzleti szférában ahhoz szoktunk, hogy amint egy globális márka logója kerül valakinek a névjegyére, már nem mer erősen fogalmazni. Még csak véleményt formálni sem, vagy szembemenni a piaci narratívával, sikerkommunikációval. Gézát nem így kötötték be. Pedig nem tartja magát konfrontatív embernek, szerinte inkább attól szoktunk el, hogy konstruktív, hasznosítható, semmiképpen sem személyeskedő kritikát, sőt akár dicséretet fogalmazzunk meg. „Kritikus vagyok magammal és másokkal is. Szerintem sokan attól tartanak, hogy egyszer olyat mondanak, amit aztán a végén rájuk sütnek, túl ilyenek vagy túl olyanok lesznek tőle, netán beskatulyázzák őket. Pedig ha mindig világosan, következetesen fogalmazol, tudod magadról alakítani a képet és korrigálni az esetleges hibákat.”
Ő például óvatosságot tanult a Pepitánál, a GLS-nél már nem akarta megégetni a kezét egy újabb látványos felhajtással. Többen le akartak rá csapni a szakmában, végül a csomagküldő cég, azon belül is a csoport kelet-európai régiós ügyvezetője, Farkas Gergely győzte meg. Pedig újból váltania kellett hozzá, az e-kereskedelemnek erre a szegletére eddig nem nagyon volt rálátása. „Korábban sosem kezdett el hevesebben verni a szívem, ha beléptem egy raktárba.” Nyitott volt rá a GLS, hogy először csak próbaüzemben nézzék meg, megy-e a közös munka, végül egy évvel később, 2024 januárjában ráztak kezet, és tanácsadóból stratégiai igazgatónak nevezték ki Gézát. A magyar csomagoló-árukezelő cég, az iLogistic idei felvásárlásának lezárásában már aktívan részt vett.
„Kevés cégnek van itthon régiós menedzsmentje” – ez volt Gézának az egyik legvonzóbb érv a GLS-hez, nemcsak a magyar, de a kelet-európai vezetőség is magyar kollégákból áll. „Van ráhatásunk, hogy régiós szinten mi történjen.”
„Olyan tudással rendelkezik, amire feltétlenül szükségünk volt – mondja Farkas Gergely. – Talán még fontosabb, hogy a személyisége, értékrendje is jól beillik a csapatba.” Ritka az olyan vezető, aki az e-kereskedelem szinte minden területére, kérdésére adatot tud hozni, vagy különféle magyarázatokat az adatokra. Aki nem feketén-fehéren látja a dolgokat, hanem annál bonyolultabbnak.
Az iparág trendjeiről, hogy szerinte mi a túlélés titka a hazai e-kereskedelemben, külön szakmai interjút készítettem vele a Forbes.hu-ra. Ízelítő: vigyázó szemünket már ne is feltétlen a Temura vessük, hanem a török Trendyolra. Arra, hogy három év múlva is lesz-e még magyar e-kereskedelem, viccesen ennyit mond: „Biztos, hogy lesz. Színes RTV is van.”
GLS General Logistics Systems Hungary Kft.
Alapítás: 1998 Tulajdonos: GLS Verwaltungs- und Service GmbH Létszám: 647 fő Árbevétel (milliárd forint) 2022 80,1 2023 79,7 Adózott eredmény (milliárd forint) 2022 21,7 2023 19,6 (Az üzleti év a tárgyévet követő év márciusával zárul.) Forrás: Credit Online
Nem mindegy, hogyan érkezel meg az év végébe, és onnan hogyan indulsz az új évbe. Forbes-arcokkal vetettünk számot 2024-ről és magunkról, jó volt veletek a Corinthia Budapestben felkészülni a folytatásra. Mert bizony innen folytatjuk.
Vagyonba született, orvos- és ügyvéddinasztia sarja. Vagyonba házasodott, Orbán Viktor miniszterelnök elsőszülött lányát vette feleségül. Üzleti imidzsét a luxusra építi, tárházában a NER másfél évtizedének tanulságai összpontosulnak. Ízlése kifogástalan, tehetséges vadász. Arról, hogy hogyan üzletel élesben, mégis kevesen tudnak. Tiborcz István portréja.
Gyurcsik Attila, Accorde Alapkezelő Gyurcsik Attila pályafutása alatt kétszer is úgy érezte, hogy nagyon bedobták a mélyvízbe, de „a vállalatnál az egész közeg annyira inspiráló, hogy van kedved megtanulni úszni”. Amikor mint pályakezdő a Concorde Értékpapírhoz került, azonnal több céget kellett elemeznie, öt év múlva már vezető elemző volt, újabb öt év múlva pedig azt érezte, hogy […]
Összeköti a kulturális és üzleti szereplőket, mert szerinte ideje megtanulni, hogyan lehet piaci alapon magasművészetet létrehozni. Art Is Business néven magazint, majd díjat alapított, és legújabban mentorálást gründolt a művészeknek. Balogh Máté András hetven-nyolcvan projektet futtat egyszerre.
