Rövidfilmek, egész estés sikermozik, animáció, standup, színház, egyetem. Osváth Gábor tíz éve mint tehetséges producer került látóterünkbe, aki egyszer még sokra viheti. Azóta a legkülönbözőbb projektek mögött tűnt fel, legyen az romantikus vígjáték, rendszer- és társadalomkritikus dráma vagy akár Cannes-ban díjazott animáció. Mikor került a listára?2015-ben.Mit írtunk róla?„Filmes tehetségekkel most sem állunk rosszul. Itt van például Osváth […]
Rövidfilmek, egész estés sikermozik, animáció, standup, színház, egyetem. Osváth Gábor tíz éve mint tehetséges producer került látóterünkbe, aki egyszer még sokra viheti. Azóta a legkülönbözőbb projektek mögött tűnt fel, legyen az romantikus vígjáték, rendszer- és társadalomkritikus dráma vagy akár Cannes-ban díjazott animáció.
Mikor került a listára? 2015-ben. Mit írtunk róla? „Filmes tehetségekkel most sem állunk rosszul. Itt van például Osváth Gábor, aki sok szakmabeli szerint ma az egyik legreménytelibb feltörekvő magyar filmproducer. Ő maga is csak néhány éve tudja, hogy producerkedéssel szeretne foglalkozni.” Mit mondott akkor? „Mindent a célért – ez Gábor egyik mottója. – A minőség mindennél előbbre való – ez meg a másik.”
Szakmailag kevés hiányérzetem lehet” – fogalmaz szerényen a 2021-es Nagykarácsony és a tavalyi Fekete pont egyik producere, Osváth Gábor. Mindkét film körülbelül 130-130 ezer nézőig jutott a magyar mozikban. A Nagykarácsony után azt gondolta, egy-két évente lesz csak hasonlóan nagyszabású lehetősége, de produceri működésének alig maradt szelete, amiben ne alkotott volna maradandót az utóbbi tíz évben. „Voltak előttünk és utánunk is független filmek, voltak ennél aktuálpolitikusabbak is, és az is igaz, hogy az oktatási rendszer tízmillió ember közös élményanyaga. De nem néznek meg minden iskolában játszódó filmet 130 ezren.”
Berczeli András nagy álmokkal vágott bele a cégalapításba, ma már sok ponton máshogy csinálná. És arra is rájött, nem biztos, hogy ez az útja. Vagy nyerek, vagy tanulok. Most egy ilyen tanulós időszakon vagyok túl” – vonja le a következtetést az utóbbi évekről Berczeli András a Sprintform irodájában. Nem először találkozunk, de most először merengőbb a szokottnál, és nem […]
Berczeli András nagy álmokkal vágott bele a cégalapításba, ma már sok ponton máshogy csinálná. És arra is rájött, nem biztos, hogy ez az útja.
Vagy nyerek, vagy tanulok. Most egy ilyen tanulós időszakon vagyok túl” – vonja le a következtetést az utóbbi évekről Berczeli András a Sprintform irodájában. Nem először találkozunk, de most először merengőbb a szokottnál, és nem csak a témánk miatt. Még mindig csak 34 éves, cégek digitális projektjeit segítő vállalkozása is csak hat, de az elmúlt évek sűrűk voltak. Hegymenet, lejtmenet, újrastrukturálás, más üzleti fókusz, a csapat egy részének lecserélése, menő külföldi munkák, sok minden, ami miatt át kellett keretezni a dolgokat, és ami miatt a mai Sprintform kicsit más, mint amilyennek András megálmodta és megalapította. Kapott már mentorálást Kürti Sándortól (Kürt Zrt.), Jaksity Györgytől (Concorde), Tálos Pétertől (Foxconn) és Buday-Kollárik Tímeától (Menedzserszövetség) is, de most azt mondja: „Extra coachingra is szükségem volt, hogy leretrózzam a dolgokat, mert elég sok hibát halmoztam fel.” Így hát leretrózta, vagyis szétszálazta, hogy mit csinált jól és rosszul, és mindig magában kereste a hibát.
Pedig kívülről nézve minden sima. Először bankoknak segítettek startupot alapítani, később digitális ökoszisztémára alapuló szolgáltató céggé váltak, és több évig leginkább más cégek digitális projektjeihez adtak programozót, fejlesztőt vagy bárkit, ha az adott cégnél nem volt alkalmas szakember. Afféle bodyshopping volt ez, ma is meglévő üzletáguk.
Két éve viszont már nemcsak embereket adnak projektekre, hanem komplett digitális projekteket – webes és mobilalkalmazásokat – szállítanak, és újabban tanácsadással foglalkoznak, vagy például meglévő terméket vagy kódbázist auditálnak. Ez mérföldkő, mint ahogy az is annak látszott, hogy londoni, amerikai és karibi munkákat is elnyertek már (dolgoztak a Causelynak és a Deltec banknak), vagy hogy idén tavasszal felkerültek az FT1000-re, a Financial Times leggyorsabban növekvő cégeinek listájára.
Belülről mégis más a történet. András azt mondja, felhatalmazó vezetői hozzáállása mellé például nem társított kellően világos elvárásokat – ma már megteszi. Nem mindig lőtte be jól, ki alkalmas vezetésre, és melyik növekedési fázis éppen milyen embert igényel bizonyos kulcsposztokon. Ma tudja, hogy ki az, akire tényleg számíthat, és kit érdemes bevonni a döntéshozatalba, lett egy igazi jobbkeze. Szorgalmazta a teljes transzparenciát a pénzügyekkel kapcsolatban, mostanra elengedte. „Többszörösen visszacsapott ránk – mondja. – És ha nem lenne elég, összekevertem a munkát a barátsággal.”
A kezdeti vállalkozói optimizmusból és a „csináljuk máshogy” attitűdből strukturáltabb cégműködésre váltott. Bevallása szerint az induláskor „nem kicsit” volt idealista, ebből mára a „posztoptimista fázisba” jutott. Most körülbelül húszan vannak (volt, hogy alvállalkozókkal együtt alulról karcolták az ötvenet), és az utóbbi éveket 400–500 milliós árbevétellel, mellé 50–100 milliós profittal zárták. Ránézésre nem csúnya számok egy fiatal magyar cégtől, de ha valakit belülről szorít az ambíció, nehezen éli meg, ha nem duplázódik évente a növekedés.
Az egy főre jutó bevétel jó maradt, de egy fokkal vissza kellett lépni, mert megváltozott a piac. Ez persze elég tipikus minden startup életében, sőt a BCG vagy McKinsey-féle óriásokra is áll, hogy extra rugalmasnak kell lenniük. Ha épp mesterségesintelligencia-hájp van, akkor mindenkinek MI-szakinak kell lennie, nagyon gyorsan kell tudni váltani a kereslet függvényében.
A Sprintformnak is ezért kellett többször fókuszt váltania, és közben András is átkeretezte magában, hogy mi miért történik. Mi az, amit tényleg szeret csinálni, és mi az, amit azért csinál, mert alapított egy céget. A tanulsághoz kellett egy belső önismereti út, aminek a végén kiderült: nem is annyira az új ötletek hajtják, mint amennyire a csapat irányítása motiválja. Vagyis ma sokkal kevésbé vállalkozó, mint amennyire menedzser.
Mi volt az első célt adó élményed? Az általános iskolában kosaraskártyákat gyűjtöttünk. Addig kereskedtem, amíg nekem lett a legnagyobb gyűjteményem. Már kellett hozzá valami abból a rámenősségből, ami ma is kell az üzletszerzéshez.
Most mi visz előre? A meglévő csapat és azok az új feladatok, amikből tanulhatok.
Mit csinálnál, ha holnap el kellene adnod a céget? Ha tudnék, benne maradnék. Ha nem, akkor viszont nem alapítanék új céget, inkább keresnék valami jó menedzseri lehetőséget. Csak előtte pihennék.
Bölcsész, de mindig izgatta az üzlet. A pénzt a siker és a szabadság miatt értékeli. Simó György karrierje látszólag kacskaringós, de a szociológia, az emberi történetek dramaturgiája és az ügyek mindent összekötnek. Tizenéves volt. Apja azt mondta neki, ha leszedi a kerti fákról a cseresznyét, és eladja a kővágóörsi piacon, övé lehet az érte kapott pénz. „Volt két-három fa, vödörbe szedtem, jó […]
Hodik Tibor és felesége, Hodik Adrienn francia- és olaszországi utazásaikon szerettek bele az agroturizmusba, és a kinti mintára álmodták meg a zebegényi Natura Hillt. Az étteremben nincs étlap, mindig az elérhető szezonális alapanyagokból főznek. Mostanra komplett gazdasággal és feldolgozóüzemmel bővültek, hogy teljes legyen a zöld koncepció. „Azt gondolnád, hogy vidéken könnyű alapanyagot venni, de nem. Van, […]
A legelején beszállt a Revolutba, aztán minden pénzét feltette a Freetrade-re, és ma már vezérigazgatja a brit online brókercégnek. Így lett milliárdos Nebehaj Viktor. Nebehaj Viktor épp komolyabb munka nélkül rótta London utcáit, amikor a metrón meglátott egy hirdetést. Tíz évvel ezelőtt járunk, a Crowdcube reklámozta induló cégek közösségi finanszírozását kezelő online platformját, elkezdett hát nézelődni az oldalukon. Első befektetése egy […]
