Huszonkét éves volt, amikor svéd főnöke rábízta a cég vezetését, majd felült a repülőre azzal, hogy viszlát egy év múlva. Keleti József az efféle felhatalmazó, bizalmi kultúrában érzi jól magát, és egy ideje azt igyekszik bebizonyítani magának és a piacnak is, hogy egy magyar cégnél is működik.

 Ő vezeti azt a céget, ahol évente kétszer emelik a fizetéseket, és szinte mindenki fillérre tudja, mennyit keres a másik. Ő az, aki legutóbbi interjúnkban azt mondta, felőle akár Elon Musk is jelentkezhet hozzájuk állásra, de ha az például egy PHP-programozói pozíció, a neve miatt nem fog többet keresni, mint bárki más abban a munkakörben és azon a szinten. És ő az, aki azt is mondta, ne azzal foglalkozzanak a kollégák, hogy máshol jobban kereshetnek-e. „Hanem foglalkozzanak a munkával, és hogy a személyes szakmai és a közös céges célokat nálunk valósítsák meg. Az asztalról kerüljön le a pénz.”

Keleti József a Magyarországon piacvezető ingatlanhirdetési portál, az Ingatlan.com, pontosabban az azt – valamint a Használtautó.hu­­-t és a money.hu-t – is magában foglaló United Platforms csoport első embere. Az itthon ilyen méretekben biztosan kivételes transzparens bérezési rendszerrel ugyan eleinte maga is szkeptikus volt, nem is az ő ötlete volt (Mészáros Dávid alapító-tulajdonos találta ki), de csapatával végül beleállt a projektbe.

Több év alatt, többszöri nekifutásra, minden elemében nagyon átgondoltan kidolgozva végigvitte, és nem is bánta meg. Aki csak ezt hallotta róla, még nem biztos, hogy rávarrja a címkét: Keleti József purpose-vezérelt cégvezető. De azért sejtheti, hogy kicsit másképp nyúl a vezetéshez, mint sokan a hasonló nagy szervezetek élén.

Pedig nem egy agyoncoacholt őszes guru, éppenséggel egy negyvenes éveiben járó, mosolygó szemű, szívesen, gyorsan és halkan beszélő ember, és sohasem volt még állandó coacha. De sok mindenbe belekóstolt, mindenhonnan felcsipkedte a legjobb gyakorlatokat, és félretette a szerinte rosszakat, megtanult mindenféle közegben együttműködni, csapatban dolgozni, és ma is úgy van vele, hogy kollégák, vezetőtársak, ismerősök, barátok, tulajdonos mondják a szemébe, amit gondolnak, adjanak neki visszajelzést. „Legyenek brutálisan őszinték, és tegyék ki az összes kérdőjelet az asztalra.”

Korán, a gimnázium utolsó két évében kezdte a munkát, volt dartsbíró országos dartsversenyen, focimeccsen biztonsági őr, az IBM AS/400-as rendszerének fordítója, felszolgáló, marketinges egy utazási irodánál, számviteloktató egy könyvelőtanfolyamon, a Citibank hitelkártya-értékesítője és amatőr hobbitőzsdéző. Az első munka, ami igazán megfogta, a ma már csak nyomokban létező éttermi tudakozó, az eszem­iszom.hu értékesítői pozíciója volt.

Ekkor végre úgy érezte, ez az, amiben „úszik”, mert jó dolog emberekkel foglalkozni. „Internetes megjelenést árultunk az éttermeknek, de se számítógépem, se internetem nem volt. Kinyomtatták egy papírra, hogy így fog kinézni a megjelenés, ezzel saleseltem, és rájöttem, hogy igazából bármit el lehet adni” – emlékszik vissza a 2000-es évek eleji hőskorra.

Innentől már csak értékesítéshez közeli, majd vezetői feladatok irányába mozgott, karriercélja letisztult: emberekkel dolgozni, őket irányítani, motiválni, hatással lenni az életükre. Korábbi munkacsapongásai után meg is állapodott csekély tizennyolc évre a svéd tulajdonú Bisnode-nál (ma már Dun & Bradstreet), ahova már egyetem alatt is bedolgozott, meg is kapta érte a haveroktól a 

Mr. Bisnode becenevet.
Itt történt meg vele az az eset, hogy elment a cégtől a magyar főnök, a svéd tulaj meg őt húzta elő, miután összerakták az éves üzleti tervet. Rábízta a céget, majd felült a repülőre azzal, hogy „egy év múlva találkozunk”. Nem volt ez persze egy IKEA méretű vállalat, ekkor még csak tízen dolgoztak ott, de ő akkor is csak huszonkét éves volt. „Picit vicces is” – mondja a mából, és akkor is elsőre a kandikamerát kereste, hogy ez most komoly? A második gondolata meg már az volt: „Ha valaki ilyen bizalmat fektetett belém, a falon is átmegyek, hogy rászolgáljak.”

Ilyen szituban nem jön rosszul az a sok főnökminta, amit Keleti József a korábbi munkahelyein begyűjtött. A stresszhelyzetben üvöltözéstől a mindent kontrolláláson át a túlzott bizalommal való visszaélésig mindenfélét látott, miközben azért be-bejárt az akkori Közgáz-könyvtárba is, hogy segítségül hívja a menedzsmentirodalmat. Amit olvasott, másnap élesben ki is próbálhatta, és mindig arra jött rá, hogy nincs jobb, mint a svéd főnöktől látott felhatalmazó, bizalomra épülő cégkultúra.

Rend legyen a piacon
Magyar céget is lehet így vezetni. Ma már ezt mondja, de amikor öt évvel ezelőtt átigazolt az Ingatlan.comhoz, kicsit tartott tőle, hogy ha itt van a közelben a tulajdonos, akinek kvázi a gyereke a vállalkozása, majd másképp mennek a dolgok. „De nem szól bele, nem húz vissza, sőt előre tolja az ügyeket, és nagyon jó abban, hogy segítsen, amikor elakadok – mondja Mészáros Dávidról. – Leteszel elé az asztalra egy poharat, ő picit elfordítja, hogy akkor most nézzük ezt meg ilyen oldalról.”

Az is sokat elárul kettejükről és a cégről, hogy az állásinterjún azt kérdezték Józseftől, mi az ő ikigai-ja, és neki volt válasza. Nagyjából az, amit amúgy azóta a cég purpose-ének is vall: a fejlődés. Bővebben: „Az üzlet csak üzlet, a pénz csak pénz, de csináljunk valami jót is.”

És ez eléggé beleillett abba, amit az alapítók is megfogalmaztak, csak ők három szóban mondták: teljeskörűség, etikusság, hatékonyság. Vagyis, hogy minden lehetséges vásárlóhoz jussanak el, hisz az ingatlan- vagy autóvásárlás a legnagyobb döntések egyike (főleg, amikor Budapesten már hetvenmillió forint egy ingatlan átlagos értéke), és mert akkor lehet a legjobb döntést meghozni, ha minél teljesebben és transzparensebben meg tudják mutatni a piacot.

Hatékonyság alatt nem azt célozzák, hogy ők legyenek a legolcsóbbak, hanem hogy egy forint hirdetési díjért a legtöbb megtekintést és érdeklődést szállítsák. Ami pedig az etikusságot illeti, ott a fair hirdetési árazás és a potenciális csalók kiszűrése a legnagyobb feladat. Figyelik a hirdetések valódiságát, ellenőrzik a képeket, mesterséges intelligenciát is bevetnek, és utánamennek a felhasználók bejelentéseinek, jó pár esetben a rendőrség munkáját is segítették.

Úgy vannak vele, hogy „piacvezetőként az a dolgunk, hogy rend legyen a piacon”. Ezért is hozták be az ingatlanközvetítők értékelését is, még ha a szakmából nem is mindenki vette jónéven, de a jól dolgozóknak nyilván megerősítés volt.

A fejlődést tehát nem kizárólag pénzügyi mutatókkal mérik. József azt mondja, a pénzügyi tervek inkább előrejelzések, amiket megpróbálnak tartani, de nem mindenáron. Ha a piaci lehetőségek azt adják, hogy jobban tudnak nőni, örülnek, ha meg nem, elfogadják, hogy most rosszabb a helyzet.

A menedzsment nem értékesítéssel foglalkozó tagjainak nincs is bónuszcéljuk. A potenciális bónusz összege beépül az alapbérbe, mert bár elvárják, hogy mindenki hozza ki a lehetőségeiből a legtöbbet, és húzza előre a céget (Douglas McGregor elmélete alapján ne lusta és kontrollt igénylő X emberek, hanem lelkes és önálló Y-ok legyenek), nem éves pluszpénzekkel akarnak motiválni.

Cserébe félévente mindenki megkapja a visszajelzést azokról a pontokról, ahol korábban fejlődnie kellett, és ha minden oké, piaci átlag feletti fizetésemelést kap. Ez is része a purpose-üknek: ne olyan magyar cég legyenek, amelyik okosban csinálja, és pláne borítékban fizet, hanem amelyik itt tudja tartani a legjobb embereit.

Mi volt az első célt adó élményed?
Gyerekkoromban láttam egy filmet, amiben egy bróker állandóan mobilozott, pedig még alig volt mobiltelefon. Akkor én is bróker akartam lenni, és az volt a célom, hogy pénzt gyűjtsek a tőzsdézéshez. Aztán az értékesítés letérített a pályáról, rájöttem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, és rájuk hatni.

Most mi visz előre?
A fejlődés. Ha ez nincs meg, elkezd feszíteni valami belülről. De ha mindennap csak egy százalékot javulunk valamiben, az hosszú távon óriási hatású. Cégként, vezetőként, szülőként is ez hajt, még a hobbijaimnál is. Minden héten kicsit felülmúlni magam kerékpározásban, vagy egy eggyel nehezebb gitárszóló lejátszásával.

Mit csinálnál, ha holnap el kellene hagynod a céget?
Kicsit pihennék. Megtanulnék még pár gitárszólót, feltekernék a Grossglocknerre, aztán feltöltődve keresnék magamnak egy hasonló mentalitású céget.