Már az is jó hír, ha nem romlanak tovább a várakozások, de ezzel is szinte biztossá vált, hogy három éve szenved-stagnál a magyar gazdaság. Legalább a külföldi befektetők jól keresnek a forint stabilitásán és a magas kamatszinten. A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója. Első látásra szokatlanul eseménytelennek tűnhet makrogazdasági szempontból az idei második negyedév. A fő mutatók alakulásával kapcsolatos várakozások csak nagyon kicsit […]
Már az is jó hír, ha nem romlanak tovább a várakozások, de ezzel is szinte biztossá vált, hogy három éve szenved-stagnál a magyar gazdaság. Legalább a külföldi befektetők jól keresnek a forint stabilitásán és a magas kamatszinten. A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója.
Első látásra szokatlanul eseménytelennek tűnhet makrogazdasági szempontból az idei második negyedév. A fő mutatók alakulásával kapcsolatos várakozások csak nagyon kicsit változtak, ami ahhoz képest, hogy az utóbbi években szinte szüntelenül lefelé kellett módosítani őket, talán jó hírnek számít. Persze „félig üres a pohár” alapon is lehet mindezt értelmezni, a magyar gazdaság továbbra se mutat érdemi életjeleket.
A vágyott repülőrajtról az év elején eleve szinte csak a kormány és a hozzá közel álló közgazdászok mertek beszélni. Az már az első negyedévben kiderült, hogy teljesen esélytelen még a kétszázalékos növekedés elérése is, a várakozások már tavaszra visszacsúsztak egy százalék körülre. A második negyedben már csak a lassabban, később reagáló szervezetek várakozásainak csökkenéséről jöttek a hírek, a konszenzus csak egy picit csúszott tovább, alig egy százalék alá.
Írta: Halácsy Péter Most, hogy egyre többen beszélnek a politikai változás lehetőségéről, ideje azon gondolkodni, milyen lenne egy valódi oktatási rendszerváltás. Mert hiába cseréljük le a tantervet vagy a minisztert, ha nem változik meg az, ahogy az iskoláról – és egymásról – gondolkodunk. Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. AugusztusbanIglódi Csaba tér vissza! Az oktatás arról szól, […]
Írta: Halácsy Péter
Most, hogy egyre többen beszélnek a politikai változás lehetőségéről, ideje azon gondolkodni, milyen lenne egy valódi oktatási rendszerváltás. Mert hiába cseréljük le a tantervet vagy a minisztert, ha nem változik meg az, ahogy az iskoláról – és egymásról – gondolkodunk.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Augusztusban Iglódi Csaba tér vissza!
Az oktatás arról szól, hogy milyen jövőt képzelünk el magunknak. Ha ezt közösen ki tudnánk mondani, arra lehetne értelmes rendszert építeni.
Orbán Viktor egyszer a „magyar leleményről” beszélt, példának felhozta a járvány alatti kijárási tilalom idején árult szakadt pórázokat, amiket kutyasétáltatásra hivatkozva használtak az emberek. Groteszk, de tanulságos.
Dessewffy Tibor szociológus ezt „kreatív bátorságnak” nevezte. A képességet, hogy meg merjük kérdőjelezni a kereteket, ha jobbat látunk. Ez hajtotta a 80-as évek „buheraországát”, és sok magyar IT-siker is ebből a szellemből született – barkácsolásból, hiányból, ravaszságból.
Tegyük fel, hogy jobb- és baloldal egyetért: a kreativitás fontos. Mi történne, ha az egész oktatási struktúrát úgy alakítanánk, hogy ezt fejlessze? Káosz lenne az elején – amit csak közös hit tarthatna egyben. Ilyen minden rendszerváltás.
Ma a magyar iskolákban a kreatív bátorság nem jelenhet meg. Nem a tanárok hibája, a rendszer nem engedi. Az oktatás térben és időben is rugalmatlan: negyvenöt perces tanórák, kötött tananyagsorrend.
A kerettanterv nemcsak azt írja elő, mit kell tanítani, hanem azt is, mikor és mennyi ideig. A tanár módszert választhat, de ez nem valódi szabadság. A tanári szerep végrehajtói, nem alkotói. Ráadásul sok szülő – amikor elveszíti a biztonságérzetét – nem kreativitást vár, hanem kiszámíthatóságot, jó jegyeket, felvételi eredményeket. Így záródik be a rendszer.
A 2022-es PISA-felmérés szerint a magyar diákok kreativitásban a vizsgált országok utolsó harmadában végeztek. Pedig nagyobb arányban szeretik a komplex problémákat, mint az átlag – csak kevésbé hisznek magukban. Az igazgatók száz százaléka szerint a kreativitás fejleszthető, de sokkal kisebb arányban gondolják, hogy a diákjaik képesek rá. Ez a kettősség – elméleti lelkesedés és gyakorlati kishitűség – jól jellemzi a rendszerünket.
A legsikeresebb oktatási rendszerek – Szingapúr, Finnország, Kanada – nemcsak engedik, hanem el is várják a tanári autonómiát. Ott a tanárok döntik el, mit, mikor és hogyan tanítanak. Ez nemcsak szabadság, hanem felelősség is. Magyarországon ezzel szemben legfeljebb a tanmenet tíz százalékában van mozgástér, ott is főleg a kötelező mérések miatt.
Ha valódi oktatási rendszerváltást akarunk, szabad tanárt kell adnunk a gyerekeknek. Olyan tanárt, aki partnerként gondolkodik, és maga is tanulni akar. Olyan oktatást kell építeni, amelyik nem elfojtja a magyar kreativitást, hanem teret ad neki. A tanár dönthesse el, hogy kilencven percet tanít, projektekben vagy interdiszciplinárisan – ha ez viszi előre a gyerekeket. Ehhez pedig nem ellenőrzés, hanem támogatás kell. Mert ha egy ország azt tanítja, hogyan kell mindig ugyanazt a megoldást reprodukálni, ne csodálkozzon, ha felnőve senki sem mer új megoldással előállni. A tanári autonómia nem valami kormánykritikus követelés. Ez jövőálló nemzetépítés.
Van egy jó és egy rossz hírem. Az ország tele van lelkes, felkészült szakértőkkel, tudjuk, hogy mit kéne csinálni. A rossz hírem, hogy mindannyiunknak változnunk kell, mert együtt hoztuk létre ezt a rendszert. A mindenkori kormány dolga csak annyi lesz, hogy – ahogy Kurt Lewin változásmenedzsment-modelljében írta – „feloldja” a rendszert. Az unfreeze-change-refreeze modell szerint a változás első lépése, hogy a meglévő rendszert „kiolvasztjuk”: elengedjük a görcsöt, a félelmet, az irányításvágyat. De ehhez nagyon sokat kell beszélnünk egymással. Csak így indulhat el valódi, fenntartható változás.
A szerző a Budapest School magániskola, valamint a Prezi társalapítója.
A Forgó tagjai: Árvai Eszter, Nagy Szabolcs, Halácsy Péter, Iglódi Csaba.
Lassan nyolc éve, hogy Molnár Dóra a fürdőszobai csap felett, hideg vízzel mosta véres fehérneműjét, és arra gondolt, miért nincs alternatív menstruációs megoldás. Ez volt az az ügy, amit vállalkozólelke mélyén mindig keresett, és ebből jött a This is Redy. A menstruációs bugyi pár éve a drogériák polcaira is bekerült, idén külföldre vinnék az ötletet és vele a tabudöntögetést. Először 2021 […]
Sorban dőltek meg a luxushajózásról vallott sztereotípiák a fejemben az Explora fedélzetén. Ez nagyon nem a szokványos strandfíling. Ahogy telnek az évek, az egyre tapasztaltabb ember egyre ritkábban kezd mondatot azzal, hogy sose gondoltam volna. Én is gyakran érzem, hogy engem olyan nagyon már nemigen lehet meglepni semmivel. Aztán elmegyek egy hajóútra kedvenc görög szigeteim környékén, és azon kapom […]
Berczeli András nagy álmokkal vágott bele a cégalapításba, ma már sok ponton máshogy csinálná. És arra is rájött, nem biztos, hogy ez az útja. Vagy nyerek, vagy tanulok. Most egy ilyen tanulós időszakon vagyok túl” – vonja le a következtetést az utóbbi évekről Berczeli András a Sprintform irodájában. Nem először találkozunk, de most először merengőbb a szokottnál, és nem […]
