Megéri normálisnak lenni, az nem egy célszerűtlen dolog

A valaha volt legmagasabbra jutó csúcsvezető a multivilágban. Félmillió ember főnöke volt, amikor leköszönt a Shell globális alelnöki pozíciójáról. Hazaköltözött Londonból, de legkedvesebb címét egy életen át őrzi: Kapitány István CHO, azaz Chief Hugging Officer. Emberszeretetről, motiválásról könyvet tudna írni, de inkább sokakat mentorál.

Pár héttel ezelőtt Kapitány István beszédet mondott a Budapesti Gazdasági Egyetem diplomaosztóján, negyvenegy évvel azután, hogy ugyanott végzett. Azzal ment fel a színpadra, hogy „szevasztok, én vagyok a tiktokos csávó”, merthogy előzőleg felvettek vele egy rövid videót is. „Ebből is látszik, hogy milyen lehetőségeitek vannak, a mi időnkben vonalas telefon sem volt, nemhogy internet meg TikTok – folytatta –, és ezek baromi jó dolgok. Ne vegyétek be, hogy ezt meg azt ne használjátok, mert bezzeg mi se használtuk, de a legfontosabb dolgot sose tévesszétek szem elől. Hogy rengeteget voltatok együtt, nagyon sok buliban, nagyon jól éreztétek magatokat. Ez a legfontosabb, amit elvisztek innen, és ez körülbelül ötven százaléka annak is, hogy majd jó üzletemberek és jó vállalatvezetők legyetek. Mert ha szereted a többi ember társaságát, akkor nagy valószínűséggel olyan nagy baj nem lehet.”


Aki ismeretlenül olvassa ezeket a sorokat, azt hiheti, hogy Kapitány István motivációs beszédekkel kel és fekszik. Aki egyszer hallotta már beszélni, talán azt, hogy van valami trükkje, amitől – Ács Gábor örökbecsű karakterábrázolásával (Forbes, 2014/12) – a fülén is adrenalin folyik ki. Csakhogy többszöri és hosszabb találkozások után sem hull le a máz, mosolya nem amerikai műmosoly, lendülete nem a nyilvános beszédek idejére tartogatott színpadi svung.