Michael Simon akkor indított startupokat Budapesten, amikor még a szót sem ismertük. Ott volt az Uproar, a LogMeIn és a Fathom megalapításánál és amerikai tőzsdére vitelénél, egy ideje NDVR nevű cégével akarja újraírni a vagyonkezelési piacot Bostonból, de ennek gyökerei is Pestig érnek. Duna-parti lakásában, egy pazar panorámájú Belgrád rakparti ingatlanban kérdeztük sikerreceptről, startupkultúráról, nem létező magyar unikornisokról. Közvetlen, […]
Michael Simon akkor indított startupokat Budapesten, amikor még a szót sem ismertük. Ott volt az Uproar, a LogMeIn és a Fathom megalapításánál és amerikai tőzsdére vitelénél, egy ideje NDVR nevű cégével akarja újraírni a vagyonkezelési piacot Bostonból, de ennek gyökerei is Pestig érnek. Duna-parti lakásában, egy pazar panorámájú Belgrád rakparti ingatlanban kérdeztük sikerreceptről, startupkultúráról, nem létező magyar unikornisokról. Közvetlen, kíváncsi, és hollywoodi basszbaritonján mindenkinek azt tanácsolja: az első pillanattól a világot kell akarni meghódítani.
Már a 90-es években itt volt, több hipersikeres startupot gründolt Budapestről, és most azért repült ide Bostonból, hogy átvegye a Harsányi-díjat. Azt is hihetnénk, hogy félig magyar. Vannak magyar gyökerei? Nincsenek, bár a nevem akár magyar is lehetne: Simon Mihály. A feleségem magyar, és a gyerekeimnek is van magyar útlevelük. Ők Amerikában nevelkedtek, de a nyarakat sokszor töltötték a balatoni házunkban, és egyikük épp most kezd majd egy önkéntes gyakornoki munkát egy itteni kézműves ékszerészvállalkozásnál. Kifejezetten szerencsés vagyok, hogy idesodort az élet, és ennek a díjnak is azért örülök nagyon, mert kirakatba tehetem néhány magyar üzlettársamat, globális szinten is elképesztő tudású szakembereket. Amikor a HVCA (Hungarian Venture Capital Association – a szerk.) megkérdezte, hogy ideutaznék-e átvenni ezt a díjat, azonnal rávágtam: holnap jövök! Mindig boldog vagyok, ha itt lehetek, imádom a várost, az országot.
Hogy került pont ide annak idején? Mérnök, informatikus vagyok, és épp nem sokkal a berlini fal leomlása után, 1992-ben végeztem, és szereztem MBA diplomát. Akkor az MBA Enterprise Corps program keretében vagy hetven friss diplomást Kelet-Európába küldtek Amerikából. Elsőre Csehszlovákiába irányítottak, még egy ország volt, de az utolsó pillanatban megkérdezték, nem jönnék-e inkább Budapestre. Már ott tartottam, hogy épp beiratkoztam egy cseh nyelvi kurzusra, amiből aztán magyar lett, és itt kötöttem ki. Minden a véletlenen múlott, oltári szerencsém volt.
Lehúzós és jó helyekről, a balatoni gasztronómia rákfenéjéről és az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárakról beszélgettünk a karcos véleményéről híres mesterszakáccsal, Németh Tamással. Idén is horroráron lesz a parton a lángos?Minden szezon előtt megy a hiszti, hogy drága a Balaton, pláne a balatoni lángos. Ezt minden évben végigröhögjük a séftársaimmal és a vendéglátósokkal. Minden másnak megy fel az ára. Három–négy év alatt konkrétan a felére […]
Lehúzós és jó helyekről, a balatoni gasztronómia rákfenéjéről és az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárakról beszélgettünk a karcos véleményéről híres mesterszakáccsal, Németh Tamással.
Idén is horroráron lesz a parton a lángos? Minden szezon előtt megy a hiszti, hogy drága a Balaton, pláne a balatoni lángos. Ezt minden évben végigröhögjük a séftársaimmal és a vendéglátósokkal. Minden másnak megy fel az ára. Három–négy év alatt konkrétan a felére esett vissza a pénzünk vásárlóértéke, ugye a fizetésünké is. Most mit várnak, hogy ugyanannyiért adjak mindent, mint tavaly?
Értem, de mégis, mennyibe kell kerülnie egy tisztességes lángosnak? Figyelj, végigjártam a témát. Szemrebbenés nélkül el lehet vinni négy–ötszáz forintos nyersanyagértékig, ha házi tejföllel csinálod, normális minőségű sajttal, nem ócska lisztből, jó minőségű olajban sütve. Aztán lemész a partra, és nyilván a pálmazsírban sült, szirszar lisztekből összerakott valamiket látod növényi sajttal. Nincs pariban azzal, amit én csináltam, de van rajta profit.
Ha összeszámolod a vendéglátás adóterheit – az áfától a mindenfajta járulékokig –, a bérek adóterheit, a bérleti díjakat, a rezsit, a végén azért más a képlet. Senkinek sem tartanak a fejéhez pisztolyt, hogy egyél lángost a strandon. Ugyanakkor én sem értek mindenkivel egyet, mert tényleg nagy tud lenni a szórás. Tegnap Boglár központjában 1600 forintért ettünk sajtos-tejfölös lángost, és nagyon penge volt. De tavaly pár száz méterrel odébb 2800 forintért is ettünk lángost. Azt már zsebmetszésnek hívom.
Aki csak idetéved, honnan fogja tudni, hol lesz lehúzás? Ez olyan, mint hogy a siófoki Petőfi sétányra nem megyek le enni. Ugyanez megvan Tihanyban és Szigligeten is. A frekventált turistahelyeken meg fognak vágni, a világban ez mindenhol erről szól. Olaszországban is ugyanezek a turistacsapdák vannak a parton. Kotta ugyanaz az étlap az antipasztitól a rántott tengeri herkentyűn át a minősíthetetlen pizzákig, ott is eggyel hátrébb mész.
Korábban mondtad, hogy a pandémia nagyon betett a balatoni vendéglátásnak, elsöpört éttermeket és beszállítókat egyaránt. Mostanra helyreállt, vagy kialakult az új rend? Az ilyen tisztítótűz volt. Szerintem ez az év is az lesz. Nem annyira durva, de hullanak majd ki. Nem lett jobb a helyzet tavalyhoz képest, nagyon elszálltak az alapanyagárak és a rezsi is. Mindenki azt hitte, hogy mérséklődni fognak, de egyre csak drágul minden. Ha megnézed az alapanyagárakat, tavalyhoz képest szerintem egy húsz százalék már bőséggel van rajtuk, de lehet, keveset mondok. Most 2000–2500 forintos kilóáron tudsz normális csirkemellet venni. Lehet kapni 1600–1700-ért is, de az kienged magából kilónként húsz–harminc deka vizet.
Ehhez jön hozzá, hogy nagyon sok szakember a covid alatt otthagyta a vendéglátást. Ők rájöttek, hogy vannak munkák, ahol nem kell este tízig bent lenni a konyhán, zsírgőzben dolgozni, és van hétvégéd meg szabad időd.
Ezek nagyjából az egész országra igazak. Van szerinted kimondottan Balaton-specifikus probléma? Egyszer tavalyelőtt végigmentem rajtuk, és elég ideges lettem. Magyarországon vagyunk, vannak tipikusan magyar vagy magyarosnak mondott ételek. Aznap éppen töltött paprikát akartam enni. Felültem a motorra, végigmentem Fenyvestől Földvárig, és nem volt sehol. A csárdák étlapján volt minden, lazac roston, gírosztál, hamburger, olasz tészták, de töltött paprika sehol.
Már tíz–tizenöt éve próbálunk kijönni ebből, van egy felfelé ívelő folyamat, de alapvetően tisztességes középkategóriás éttermekből kellene több, nem 1500 forintos menüzőkből meg fancy, csipeszes helyekből.
Hogy mondjunk valami szépet is: itt, a déli parton hol érdemes szerinted enni? Van három-négy étterem, amit tényleg nagyra tartok. A Port Balatonmáriafürdőn Berki Zsolt barátommal, nézed az ételeit, és leesik az állad. Itt van Balatonlellén a Vitorlás és a Kedvesem, ezek fancy helyek, de vannak a jó értelemben vett parasztéttermek is, ahol azt kapod a pénzedért, amit vársz, ilyen például a Majthényi Présház vagy a kishegyi Kiscsárda. Vagy ott van például Siófokon az Egy Csipet Nápoly, szerintem a Dunántúl legjobb pizzériája, de talán az országé is. Ezekre a helyekre mindig elmegyek, és próbálok ötleteket lopkodni.
Horváth Boldizsár és a Farm2Fork a legkisebb hazai termelőtől akár Michelin-csillagos éttermeknek juttatja el a jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt – meg persze a családi asztalokra is. Boldizsár séfpszichológus, igazi guru az ökogazdálkodásban, segít a termelői generációváltásban, és szinte bármit beszerez a séfeknek a kezeletlen rózsasziromtól a zöld eperig. „Ezen még lesz vagy három szedés, de adjál neki vizet, mert sok lapos van […]
Az adakozás is lehet fun – ezt próbálja megmutatni a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány. Élő Adás elnevezésű programjuk valamelyest a Cápák között üzleti show-ra hasonlít: három jó ügy képviselői pitchelnek, a résztvevők pedig licitálnak és adakoznak nekik. Céges csapatépítőnek is jó a műfaj. Elutazik Gagybátorba, ellenőrzi a gyerekek fogait, és amit tud, meg is csinál ott helyben – ezt ajánlotta fel […]
David Žefran nem tipikus fine dining alapanyagokból főz Michelin-csillagos fogásokat. A szlovéniai Milka séfje még a nagyanyjától tanulta a savanyítást, igaz, azért elment megnézni a dániai Nomát is, mielőtt belevágott az étteremnyitásba. Nem dobnak ki semmit, mindent felhasználnak, még a pisztráng szálkáját is. David Žefran séf lecsíp egy fenyőrügyet. A szlovéniai Kranjska Gora erdejében járunk, még hósapkás csúcsok között, a Jasna-tó partján. […]