Lehúzós és jó helyekről, a balatoni gasztronómia rákfenéjéről és az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárakról beszélgettünk a karcos véleményéről híres mesterszakáccsal, Németh Tamással. Idén is horroráron lesz a parton a lángos?Minden szezon előtt megy a hiszti, hogy drága a Balaton, pláne a balatoni lángos. Ezt minden évben végigröhögjük a séftársaimmal és a vendéglátósokkal. Minden másnak megy fel az ára. Három–négy év alatt konkrétan a felére […]
Lehúzós és jó helyekről, a balatoni gasztronómia rákfenéjéről és az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárakról beszélgettünk a karcos véleményéről híres mesterszakáccsal, Németh Tamással.
Idén is horroráron lesz a parton a lángos? Minden szezon előtt megy a hiszti, hogy drága a Balaton, pláne a balatoni lángos. Ezt minden évben végigröhögjük a séftársaimmal és a vendéglátósokkal. Minden másnak megy fel az ára. Három–négy év alatt konkrétan a felére esett vissza a pénzünk vásárlóértéke, ugye a fizetésünké is. Most mit várnak, hogy ugyanannyiért adjak mindent, mint tavaly?
Értem, de mégis, mennyibe kell kerülnie egy tisztességes lángosnak? Figyelj, végigjártam a témát. Szemrebbenés nélkül el lehet vinni négy–ötszáz forintos nyersanyagértékig, ha házi tejföllel csinálod, normális minőségű sajttal, nem ócska lisztből, jó minőségű olajban sütve. Aztán lemész a partra, és nyilván a pálmazsírban sült, szirszar lisztekből összerakott valamiket látod növényi sajttal. Nincs pariban azzal, amit én csináltam, de van rajta profit.
Tarifák. Elnöki rendeletek. A mocsár leszívása. Mindezt másnapra. Sok milliárd dolláros állami adományok bezúzása túlzó, felesleges inklúzióra hivatkozva. A DOGE kezei között elbocsátott, majd újra felvett alkalmazottak. Várható áremelkedések, és persze tőzsdei értékelések a pincében. Donald Trump nemrég telibe trafálta a gyógyszergyártást. Még az is lehet, hogy ez végül pont a betegek hasznára válik. A felvetés meglepő, hiszen az Egyesült […]
Tarifák. Elnöki rendeletek. A mocsár leszívása. Mindezt másnapra. Sok milliárd dolláros állami adományok bezúzása túlzó, felesleges inklúzióra hivatkozva. A DOGE kezei között elbocsátott, majd újra felvett alkalmazottak. Várható áremelkedések, és persze tőzsdei értékelések a pincében. Donald Trump nemrég telibe trafálta a gyógyszergyártást. Még az is lehet, hogy ez végül pont a betegek hasznára válik.
A felvetés meglepő, hiszen az Egyesült Államok finanszírozza a globális gyógyszerpiaci innováció jó részét. A teljes iparág globális bevételének negyven, a profitjainak több mint hatvan százaléka termelődik náluk. Enélkül nehezen elképzelhető, hogy tudná fenntartani a piac a mára már átlagosan 2,6 milliárd dolláros (kb. egybillió forintos) költségét minden egyes piacra vitt, újonnan kifejlesztett készítményének. Sajnos jelenleg Amerika hatalmas gyógyszerkiadásainak köszönhetjük a néha még itthon is kapható, sokszor életmentő gyógyszerkészítmények elérhetőségét. Ráadásul a tengerentúlon nemcsak finanszírozzák, de lehetővé is teszik ezeket az innovációkat. Az amerikai gyógyszerfelügyeleti hatóság a nemzetközi sztenderd, hogy egy új készítmény elég biztonságos és hatásos-e ahhoz, hogy piacra kerüljön bárhol a világon – mindenki az ő törzskönyvükbe szeretne bekerülni. Épp elbocsátják a szervezet egyötödét, pedig szorosan egybefonódott biotechnológiai piacuk, egyetemi kutatói hálózatuk és világelső ellátó intézményeik ontják magukból az újabbnál újabb, hihetetlen innovációkat.
Nemrég gyógyítottak meg a világon először egy újszülöttet személyre szabott génterápiával, átírva a veleszületett genetikai hibáját, mielőtt az életét veszélyeztette volna. Az ehhez szükséges, ma már Nobel-díjas génmódosítási technológiát, a tűpontos CRISPR-t is azok a dollármilliárdok fedezték, amiket alapvető kutatásra adott az állam – eddig.
A káosz mégis lehetőséget rejt magában. Nem véletlenül kerül ennyibe egy új gyógyszer kifejlesztése: az emberi szervezet hihetetlenül bonyolult. Minden ember genetikai kódja egyedi, több milliárd „karakterből” áll, és több tízmillió fehérjének, apró, molekuláris masinának ad utasítást a sejt működtetésére. Ha csak egyetlen utasítás is hibásan másolódik le a több billió (milliónyi millió) sejt valamelyikében, halálos betegség is előállhat. Érthető így, miért buknak el 90–95 százalékban a gyógyszerkutatási projektek. Ennek viszont hatalmas költsége van, amit a gyógyszeriparnak azon a pár kis túlélő, sikeresen piacra vitt szeren kell visszahoznia. És eddig nem is panaszkodott.
Trump tektonikus hatása és Kína gyógyszeripari felemelkedése – tíz év alatt szinte a nulláról nőtt az USA-énak felére a klinikai kutatásokban vizsgált szerek száma – megpecsételheti a sorsát ennek az állatira nem hatékony modellnek. Épp időben. Ha a dolgok így mennek tovább, az iparág elképesztő áron tudná csak kiszolgálni a bolygón rászorulók csupán kis százalékát. Kinek fér bele egymilliárd forintot súroló gyógyszer itthon, ha a tb nem fizeti (mert nem tudja)?
Szerencsére időben találkozik most több technológiai hullám, hogy a kényszerítő hatások között utat nyisson a gyógyszerkutatóknak hatásosabb, olcsóbb gyógyszerek kifejlesztése felé. A betegek sejtjeinek molekuláris szintű feltérképezése, az emberi gének szekvenálása a Moore-törvényt is meghaladva tízmilliószor olcsóbb lett az elmúlt húsz évben. A CRISPR feltalálásának, képalkotási és robotikai áttöréseknek köszönhetően elképesztő tempóban és pontossággal lehet kísérleteket végezni. Ráadásul a ChatGPT-ben népszerűsített gépi tanulási megoldások lehetőséget adnak az emberi biológia átfogóbb megértésére képes modellek kifejlesztésére.
Mint minden szorosan szabályozott, magas belépési küszöbbel rendelkező, már-már oligopol piac (az elmúlt húsz évben csupán egy vezető vállalat lépett piacra, a Moderna), a gyógyszeripar is nehezen gondolja újra a működését. Most viszont az USA megzavarodott politikai immunrendszere, a geopolitikai nyomás és a technológiai áttörések együttes hatására alapjaiban remeghet meg, majd épülhet újra a kutatás-fejlesztési folyamat, erősödhet az új gyógyszerre eső befektetési igény, és mindezzel a betegek kezébe kerülhet számos megfizethető gyógyszerkészítmény szerte a világon.
David Žefran nem tipikus fine dining alapanyagokból főz Michelin-csillagos fogásokat. A szlovéniai Milka séfje még a nagyanyjától tanulta a savanyítást, igaz, azért elment megnézni a dániai Nomát is, mielőtt belevágott az étteremnyitásba. Nem dobnak ki semmit, mindent felhasználnak, még a pisztráng szálkáját is. David Žefran séf lecsíp egy fenyőrügyet. A szlovéniai Kranjska Gora erdejében járunk, még hósapkás csúcsok között, a Jasna-tó partján. […]
Bálint Boglárka mosólapját már vagy 35 ezren használják, és a becslések szerint a Magyarországon fejlesztett és gyártott újfajta tisztítószerrel idén tíz tonna műanyagot spórolnak meg. „Ha van egy elképzelésem, akarok valamit, olyan nincs, hogy nem sikerül. Addig megyek, míg megtalálom a megoldást” – mondja Bálint Boglárka. Művészeti középiskolás évei alatt még biztosan nem gondolta, hogy egyszer majd mosószergyártó […]
Kérdezett: Szalai Péter / Közreműködött: Ács Gábor Simonyi Károly még sohasem mesélte el, hogyan disszidált Magyarországról. Amerikában Charles Simonyi a Word és az Excel atyja lett, pedig nem tűnt logikusnak, hogy épp Bill Gatesszel álljon össze. Hogyan lesz a 60-as években Magyarországon egy középiskolásból egy URAL-2 számítógépre vigyázó éjjeliőr? Ez egy közismert történet a karrierje kezdetéről, de magyarázatért […]