Horváth Boldizsár és a Farm2Fork a legkisebb hazai termelőtől akár Michelin-csillagos éttermeknek juttatja el a jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt – meg persze a családi asztalokra is. Boldizsár séfpszichológus, igazi guru az ökogazdálkodásban, segít a termelői generációváltásban, és szinte bármit beszerez a séfeknek a kezeletlen rózsasziromtól a zöld eperig. „Ezen még lesz vagy három szedés, de adjál neki vizet, mert sok lapos van […]
Horváth Boldizsár és a Farm2Fork a legkisebb hazai termelőtől akár Michelin-csillagos éttermeknek juttatja el a jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt – meg persze a családi asztalokra is. Boldizsár séfpszichológus, igazi guru az ökogazdálkodásban, segít a termelői generációváltásban, és szinte bármit beszerez a séfeknek a kezeletlen rózsasziromtól a zöld eperig.
„Ezen még lesz vagy három szedés, de adjál neki vizet, mert sok lapos van rajta” – kukkant ki a zöldborsók mögül Judit néni, a Farm2Fork galgahévízi biokertjének egyik munkatársa. A hatalmas fóliasátor előtt már talicskányi zsenge zöldborsó várja a szállítást, amikor Horváth Boldizsár, a Farm2Fork alapítója, és Bolvári Csaba biokertész körbevezet.
Van itt tölgyfalevél, piros batávia, mini római – és ez csak az első fóliasátor első harmadának salátaválasztéka. Csabáék tavaly ősz óta bérlik a területet a Molnár házaspártól, akiknek ugyancsak biokertje volt itt korábban, de már nem bírták a vele járó rengeteg munkát. A Farm2Fork Galgahévízen elsősorban a nehezebben termeszthető leveles zöldekre specializálódott.
Vége az aranyláznak, rekordok és forrásbőség helyett tisztulás és építkezés jellemzi a magyar startupközeget. Ez sokkal jobbat jelent, mint elsőre gondolnánk, de azért fennáll a kérdés: mi kell a legelszántabb magyar startupok következő nagy növekedési hullámához? Egy-két éve jelentős korrekció zajlik a technológiai piacokon. 2020 után a startuppiac túlhevült, sok esetben elszálltak az értékelések, és a könnyen megszerezhető tőke hozta magával […]
Vége az aranyláznak, rekordok és forrásbőség helyett tisztulás és építkezés jellemzi a magyar startupközeget. Ez sokkal jobbat jelent, mint elsőre gondolnánk, de azért fennáll a kérdés: mi kell a legelszántabb magyar startupok következő nagy növekedési hullámához?
Egy-két éve jelentős korrekció zajlik a technológiai piacokon. 2020 után a startuppiac túlhevült, sok esetben elszálltak az értékelések, és a könnyen megszerezhető tőke hozta magával a divatból jövőket. A mostani idők azonban nem nekik kedveznek. Nem elég egymás után felhajtani a befektetési köröket, megfontolt költés és hosszú távú stratégia kell a növekedéshez, mert a kockázati tőke már nincs ingyen.
A Startup Hungary ötödször készítette el éves ökoszisztéma-riportját, legfontosabb tanulságait és adatait mi is felhasználtuk ehhez a jelentéshez. Az elemzés alapja egy komplex felmérés, amit a hazai piac szereplői töltenek ki, idén 168 cég válaszait elemezték. A cél az, hogy a szélesebb közönség is megismerje a hazai startuppiac meghatározó trendjeit, képet kapjon az ökoszisztémáról, és lássuk, hogyan néz ki mindez régiós és nemzetközi kontextusban.
Ezt mutatja az az adat is, hogy a magyar startupokba bevont összes tőke 2023 után tavaly is enyhén tovább apadt, körülbelül 54 millió euró volt 2024-ben a 2023-as 56 millió euró után. A befektetési ciklusok lelassultak, a befektetők inkább a már létező portfóliók menedzselésével foglalkoztak, és óvatosabban kötötték fogadásaikat a következő nagy dobásra. Ezért a startupoknak folytatniuk kellett a költségek optimalizálását és az okos építkezést, ha növekedni akartak.
A korai fázisú befektetések összege még mindig messze elmarad az érett ökoszisztémákban tapasztalt köröktől, de mivel a finanszírozási körökben feladott tulajdonrészek aránya egészségesebb képet mutat, mint öt-hét évvel ezelőtt, az alapítók még többségben mehetnek neki a növekedési fázisnak.
2024-ben a Colossyan húzta be a legtöbb pénzt a huszonkétmillió eurós Series A befektetési körében, ami ezen a szinten régiós és iparági rekord volt. Kovács Dominik Amerika keleti és nyugati partját is végigjárta, több mint nyolcvan befektetővel találkozott, de jó ideig titkolta, hogy befektetést keres. Ez volt a trükk. „Előkészítettük a terepet, aztán amikor egyszer csak valaki azt mondta, hogy na jó, küldjetek át valamit, mi azt mondtuk, hogy nem. Mi csak beszélgetünk. Ez annyira felhúzta őket, hogy rögtön érdekesek lettünk” – mondta korábban a Forbesnak Dominik.
Más cégek tőkebevonásai tízmillió euró alatt maradtak. Az összkép stagnálása ellenére fontos eredmény, hogy több topligás nemzetközi befektető – például a Haystack, a Frontline vagy a Lakestar – látott fantáziát a fiatal startupokban is, nem csak a legnagyobbakban, elősegítve ezzel egy globális sztenderdek szerint is egészségesebb magvető környezetet. Tovább árnyalja a képet, hogy az utóbbi tíz évben következetesen erősebb exitek születtek az országban, mint amit a beruházási volumenből látni lehetett.
A nagyok A viharos makrogazdasági helyzet és a nyilvános részvénypiacok turbulenciája elsősorban a növekedési fázisban lévő cégek finanszírozására volt hatással. A hazai scale-upok a korábbi években impozáns befektetési köröket hajtottak fel, de egy ideje inkább kivárják, amíg jobb feltételekkel lehet tőkét bevonni. A visszaesés persze nemcsak a tőkebevonásokat érintette, hanem a cégek növekedési terveit is. „Erős volt a makrogazdasági ellenszél, főként a fintechben, ahol a vevők most a hatékonyságot tették fő stratégiai szemponttá – mondta Jendruszák Bence, az online csalásmegelőzéssel foglalkozó Seon társalapítója. – Elég nehéz navigálni a növekedést egy nullaszázalékos kamatkörnyezetben, ahol a potenciális ügyfelek sokkal jobban visszafogták a szoftverköltéseiket.”
A Seon ebben a környezetben arra összpontosított, hogy felépítsék a házon belül „működési kiválóságnak” nevezett folyamatot. Újraterveztek kulcsfolyamatokat, ahol kellett, csapatokat is, és mindent mérhetővé tettek, hogy felgyorsítsák a bevételnövekedést. 2022 után újra növekedési pályára álltak, egy év alatt megnégyszerezték a bevételt, amiben az észak-amerikai bevétel aránya is megduplázódott. Szép teljesítmény, de nem jellemzi a teljes iparágat.
A nemzetközi terjeszkedésben elért eredmények éles kontrasztot mutatnak a fiatal és az érett cégek között. A Startup Hungary felmérésében a bevételt termelő startupok 52 százalékának már most is külföldről jön a bevétel több mint fele. Ígéretes, de azt is jelenti, hogy 48 százalékuk még mindig nagyrészt a hazai piacra támaszkodik, pedig a technológiai cégek sikerében fontos mérföldkő, hogy a terméket nagyobb külpiacokon is el tudják adni.
Hol maradnak a nők? A Startup Hungary felmérésének aligha meglepő, de sajnálatos eredménye, hogy a kitöltő cégek mindössze 26 százalékában van nő az alapítók között. A tudatalatti előítéletek lebontását nem segíti az az öngerjesztő folyamat, hogy mivel a befektetők nehezebben szavaznak bizalmat nőknek, azok, akik mégis belevágnak, jellemzően kevésbé sikeresek a tőkebevonásban, és elérik az üvegplafont a Series A tőkebevonás körül – azaz, mielőtt a cég igazán nagyra nőhetne.
Ez a kérdés nemcsak a nemekről szólhat, hanem az iparágakról is, a női alapítók ugyanis jellemzően olyan területeken aktívak, amelyek hagyományosan kevesebb befektetést vonzanak. Az olyan ágazatokban, mint a big data vagy az IoT jellemzően férfi alapítók dominálnak, és általában több finanszírozást kapnak, mint például az oktatástechnológiai cégek.
Emellett a nők nemcsak az alapítók között vannak alulreprezentálva, hanem a kockázati tőkebefektetők körében is. Ez a ritkaság hatással van a skálázhatóságra és a nők által vezetett startupok pénzügyi sikerére, és azt mutatja, hogy strukturális változtatásokra van szükség a befogadóbb, a nőkre is kiterjedő és méltányos vállalkozói környezet megteremtéséhez.
Ha már alapítói tendenciák: az ökoszisztéma fejlődésének szempontjából örömteli és fontos trend is akad. Egyre több olyan alapító kezd újabb vállalkozásba, aki már túl van egy exiten, és a már megszerzett tudását és kapcsolatrendszerét újra felhasználva akar eggyel hatékonyabban és okosabban felépíteni egy második nagy dobást. Friss startuplistánkon három ilyen cég is van, míg a LogMeIn, a Prezi vagy a Ustream alumnusa befektetői és munkavállalói oldalról fejleszti a közeget. (A LogMeIn egyik alapítójával, a már a 90-es években is magyarországi startupokat építő Michael Simonnal készült interjúnk a 82. oldalon olvasható.)
Hogyan tovább? Az országban elérhető mérnöki-technológiai tudás világszínvonalú, a vállalkozói kultúra lassan, de biztosan fejlődik, és az elmúlt évek leckéit is komolyan vették az ökoszisztéma szereplői. A továbblépéshez folytatni kell a sérülékeny, korai szakasz támogatását erős magvető körökkel – jó hír, hogy 2025 már erre is több példát hozott. A Riptides 5,5 millió dollárt húzott be rögtön az alapításkor, a Qneiform és a DiffuseDrive is hárommillió euró fölötti köröket zárt.
Egy erős indulás nem mellesleg olyan validációt ad a cégeknek, amivel nemcsak növekedni tudnak, hanem kopogtatni is nemzetközi cégeknél a későbbi szakaszokban. Stratégiai angyalok, okos tőke és a rendelkezésre álló tehetségek bevonzása miatt is fontos lenne a kapcsolatok erősítése az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal és Nyugat-Európával, hogy ne elszigetelten építsük a következő nagy sztorikat – úgy nem is lehet.
Négy éve egy TEDx-eseményen slam műfajú Esküt mondtál, de azóta ritkábban hallunk ökokérdésekben megnyilvánulni. Kiábrándult a generációd? Vagy ahogy te fogalmaztál: „Előretekertük az élő adást, és kiderült, hogy nem nyertünk?”Csak annyi történt, hogy a közélet felpezsdülése elterelte kicsit a figyelmünket a világproblémákról. Mintha egyelőre beérnénk azzal, hogy előbb hozzuk helyre az országot, aztán foglalkozhatunk a világgal. Miközben persze a visszaszámlálás megy […]
Péterffy Tamás, a világ messze leggazdagabb magyar dollármilliárdosa kiváló magyarsággal érvel a trumpi világkép mellett. Egyszerre beszél belőle a csúcsra ért Krőzus és az egykori nincstelen bevándorló, amikor azt mondja, ma sem nagyobbak az egyenlőtlenségek, mint korábban, és aki érdemes és ambiciózus, ugyanúgy elnyeri jutalmát. Szerinte kevés a magyar cég, pedig szívesen finanszírozna magyar sikersztorikat. Mi az, ami nagyobb […]
David Žefran nem tipikus fine dining alapanyagokból főz Michelin-csillagos fogásokat. A szlovéniai Milka séfje még a nagyanyjától tanulta a savanyítást, igaz, azért elment megnézni a dániai Nomát is, mielőtt belevágott az étteremnyitásba. Nem dobnak ki semmit, mindent felhasználnak, még a pisztráng szálkáját is. David Žefran séf lecsíp egy fenyőrügyet. A szlovéniai Kranjska Gora erdejében járunk, még hósapkás csúcsok között, a Jasna-tó partján. […]