Összeállította: Katherine Love / Fordította: Zsadon Béla EcuadorA Banco Guayaquil ifjú vezetőjét mutatják be. Az évszázados pénzintézet az ország negyedik legnagyobb bankja. A negyvenéves Guillermo Lasso Alcivar tizennyolc éve állt munkába, és az a vezérigazgatói főmotívuma, hogy „rendes dolgokat kell rendkívül jól csinálni”. A Banco Guayaquil eszközállománya 2024-re elérte a 8,7 milliárd dollárt, 2865 alkalmazottja és 2,5 millió ügyfele van. […]
Összeállította: Katherine Love / Fordította: Zsadon Béla
Ecuador A Banco Guayaquil ifjú vezetőjét mutatják be. Az évszázados pénzintézet az ország negyedik legnagyobb bankja. A negyvenéves Guillermo Lasso Alcivar tizennyolc éve állt munkába, és az a vezérigazgatói főmotívuma, hogy „rendes dolgokat kell rendkívül jól csinálni”. A Banco Guayaquil eszközállománya 2024-re elérte a 8,7 milliárd dollárt, 2865 alkalmazottja és 2,5 millió ügyfele van.
Ausztrália Ha ismerősen csengenek a bányamogul Gina Rinehart gazdaságpolitikai eszméi, jusson eszünkbe, hogy a 71 éves milliárdos – a leggazdagabb ausztrál (balra lent) – 2024 novemberében ott volt Floridában Donald Trump választási győzelmi partiján, és Washingtonban is, az elnök beiktatásán. Az ausztrál Forbesnak azt nyilatkozta: „Az ország felvirágoztatásához jelentősen csökkentenünk kell az állami bürokráciát és a korlátozásokat, meg kell szüntetni a kormány pazarlását, csökkentenünk kell a rekordszintű államadósságot, hogy csökkenthessük az adókat. Kevesebb bürokrácia, kevesebb adó, több hasznos technológia.”
Az adakozás is lehet fun – ezt próbálja megmutatni a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány. Élő Adás elnevezésű programjuk valamelyest a Cápák között üzleti show-ra hasonlít: három jó ügy képviselői pitchelnek, a résztvevők pedig licitálnak és adakoznak nekik. Céges csapatépítőnek is jó a műfaj. Elutazik Gagybátorba, ellenőrzi a gyerekek fogait, és amit tud, meg is csinál ott helyben – ezt ajánlotta fel […]
Az adakozás is lehet fun – ezt próbálja megmutatni a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány. Élő Adás elnevezésű programjuk valamelyest a Cápák között üzleti show-ra hasonlít: három jó ügy képviselői pitchelnek, a résztvevők pedig licitálnak és adakoznak nekik. Céges csapatépítőnek is jó a műfaj.
Elutazik Gagybátorba, ellenőrzi a gyerekek fogait, és amit tud, meg is csinál ott helyben – ezt ajánlotta fel az egyik Élő Adásban egy zalai fogorvos a borsodi zsákfaluban ténykedő Hiányzó Láncszem Alapítvány képviselőinek, akik adományt gyűjtöttek a pártfogoltjaiknak. A fogorvos pedig éppen a másik, egy zalai ökofalut képviselő alapítvány vezetőjének a felesége volt, mégis a valamelyest konkurens civil szervezetet segítette. „Néha az efféle természetbeni segítségek többet érnek, mint a pénz” – mondja Dés Júlia, az Élő Adás nevű programokat bonyolító Gyökerek és Szárnyak Alapítvány (GYSZA) ügyvezetője.
Julcsi és társai a magyarországi adományozási kultúrát szeretnék javítani, ezért hozták be Angliából ezt a különleges, itthon még ismeretlen formátumot is. „Ha ott tehetős ember vagy, iszonyatosan ciki, ha nem adományozol” – mondja Julcsi, aki a karácsony előtti időszakban meg is látogatta szakmai partnerük, a The Funding Network nevű szervezet egyik ilyen estjét. Londonban egy elegáns hotel pazar bárjában tartották az adományozói gálát, és más nagyságrendű támogatás gyűlt össze, mint itthon jellemző: szervezetenként tízmillió forintnak megfelelő összeg.
A GYSZA 2018-ban szervezte az első Élő Adást Budapesten, és ma már cégeknek is ajánlják csapatépítő programnak. A kollégák a cég CSR-keretét a maguk preferenciái alapján oszthatják szét a prezentáló három szervezet és ügy között. „Végeztünk hr-esek körében egy minikutatást, amiből az derült ki, hogy nem tudják bevonni a munkavállalókat a jótékonykodásba. jellemzően felső szintű döntés marad, hogy a cég mire költse a CSR-keretét” – mondja Kovács Edit, az alapítvány kurátora.
Egy Élő Adás igazán jó céges program lehet, ha mondjuk koktélozással és finger fooddal dobják fel. Előzetesen a munkavállalók dönthetik el, melyik legyen az a három szervezet, amik közt elosztják a keretet. Bővíthetik is az adományozók körét, ha meghívják az ügyfeleket, és a dolgozók a magánpénzükkel is kiegészíthetik a licitösszegeket.
Mindig van egy kis játékosság Azért ezeket a közösségi adománygyűjtő esteket eddig inkább ismeretlenek körében szervezték. Ilyenkor a GYSZA választja ki, melyik három civil szervezet pitchelje az ügyét, és ők hívják meg a potenciális licitálókat is. Másrészt viszont a részt vevő alapítványok is verbuválnak résztvevőket, jellemzően a korábbi támogatóik köréből.
A hat-hat perces bemutatkozások után a három ügy képviselői kimennek a teremből, és a támogatók első körben legalább tíz–tízezer forintot dobnak be. Aztán ahogy látszik az első adományozói kör eredménye – grafikonon kivetítik, ki hogyan áll –, gyakran elkezd mindenki még lelkesebben ajánlani újabb összegeket, hogy ne legyen nagy különbség. Jellemzően három–ötmillió forintos summa szokott a program végére összejönni, vagyis szervezetenként egy–másfél millió forint. „Az a jó, hogy közben az adományozók megismerhetnek embereket, így nem egy kattintással támogatnak ügyeket, hanem kapcsolódnak azok képviselőivel, a szemükbe nézhetnek. Vagyis az adakozás is lehet fun, szórakozás” – mondja Simay Dóra kommunikációs vezető.
Julcsi legutóbb elvitte a tizenkét éves gyermekét is az Élő Adásba, aki látva, hogy az egyik szervezet igencsak a másik kettő mögött, lemaradva kullog a felajánlások összegében, azonnal elkezdte mozgósítani telefonon a nagyszüleit is: „Laci, támogatod a vizeseket?” (A nagyapa Dés László zenész, a vizesek a civil csoportokat tömörítő Víz Koalíció volt.) Ki is osztott tőlük egy kis pénzt aztán minden prezentálónak.
Merthogy a második körben már mindig van egy kis játékosság, amiről részben a beépített emberek gondoskodnak, másrészt nyilván inspirálják is egymást a résztvevők. Ilyenkor már pro bono is lehet ajánlani szolgáltatásokat, de volt például olyan, hogy valaki bedobta: ha még három ember ad tízezer forintot, ő megtoldja további húszezerrel. És így hirtelen bejött még pár tízezer forint. Vagy a nőnapi Élő Adáson azzal állt elő az egyik adományozó: ha a teremben ülő férfiak mindegyike ad ötezer forintot, ő tízezerrel segít.
A végén még jól fel szokott pezsdülni az adományozókedv ezektől a vidám, versengős elemektől. A civileknek is sokat ad ez a szórakoztató formátum, hiszen magányosan és elszigetelten dolgoznak egy-egy társadalmi ügyön. Ezek az estek pedig egy ponton networkingbe és kapcsolatépítésbe mennek át. A GYSZA munkatársai a szervezésen túl abban is segítenek, hogy aztán az ígért pénzek valóban megérkezzenek, sőt, ha lehet, akik egyszer adtak, legközelebb is adjanak.
Mindenki hívott még egy-két nőt A világ egyik leggazdagabb nonprofit szervezete úgynevezett közösségi alapítvány – ez a Silicon Valley Community Foundation, és Nagy-Britanniában is sok van az effajta civil szervezetekből. Olyan sok, hogy a döntéshozók is felismerték: ők tudnak a leggyorsabban reagálni krízishelyzetekben. Így például a covid idején a kormány azonnal ezeket az alapítványokat kezdte támogatni, hogy mielőbb hatást gyakoroljon a társadalomra. „És Ausztráliában is a közösségi alapítványokat használták az őslakosok eléréséhez, hiszen erősebb a lokális beágyazottságuk, illetve a bizalom is irántuk” – mondja Edit.
Ehhez képest Magyarországon tíz–tizenöt évvel ezelőttig egyáltalán nem léteztek közösségi alapítványok. Egy háromfős szakmai csoport aztán elkezdett azon agyalni, mi lehet a hiányuk oka, és gondolták, már csak azért is jó lenne egyet elindítani, hogy megnézzék, hol akad el, mit kellene tenni, hogy jól működhessen. „Így jött létre mintapéldányként a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány, aztán létrehoztuk a GYSZA-t, ami azóta támogatta még tucatnyi közösségi alapítvány megszületését” – meséli Edit. „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak” – így szól a Goethe-idézet, amiből a szervezet neve jött. „De az alapítvány mára erősebb márka lett, mint Goethe.”
Az Élő Adások mellett adományozói köröket is építenek. Idén már a második éve jött össze a női körük, rendszeresen beszélgetnek az őket foglalkoztató témákról, és fejenként havi tízezer forint körüli összeget dobnak össze, majd év végén eldöntik, kit támogassanak. Tavaly másfél millió forintot gyűjtött a tíz résztvevő, és a Mamakör, a Szív-Hang Egyesület és a She for She között osztották el. Idén már 27-en vannak, mindenki hívott a köreiből még egy-két nőt, így év végére jóval nagyobb summa fog összegyűlni.
Lehúzós és jó helyekről, a balatoni gasztronómia rákfenéjéről és az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárakról beszélgettünk a karcos véleményéről híres mesterszakáccsal, Németh Tamással. Idén is horroráron lesz a parton a lángos?Minden szezon előtt megy a hiszti, hogy drága a Balaton, pláne a balatoni lángos. Ezt minden évben végigröhögjük a séftársaimmal és a vendéglátósokkal. Minden másnak megy fel az ára. Három–négy év alatt konkrétan a felére […]
Az osztrák–magyar határ mentén működő ChocoCard csokimanufaktúra alapítói nem akarnak növekedni, mert az már kompromisszumokkal járna. Foki Izabella és Koncos Zoltán magukról és a „pipikéikről” szeretnének csak gondoskodni, miközben bátorítják a potenciális vállalkozókat: készítsenek bean-to-bar csokit, vagyis ne importpasztillából dolgozzanak, hanem vegyenek friss kakaóbabot, és abból kezdjék el a csokigyártást. Mert az fenntartható, egészséges és etikus. (Ja, és finom.) […]
Kérdezett: Szalai Péter / Közreműködött: Ács Gábor Simonyi Károly még sohasem mesélte el, hogyan disszidált Magyarországról. Amerikában Charles Simonyi a Word és az Excel atyja lett, pedig nem tűnt logikusnak, hogy épp Bill Gatesszel álljon össze. Hogyan lesz a 60-as években Magyarországon egy középiskolásból egy URAL-2 számítógépre vigyázó éjjeliőr? Ez egy közismert történet a karrierje kezdetéről, de magyarázatért […]