Az osztrák–magyar határ mentén működő ChocoCard csokimanufaktúra alapítói nem akarnak növekedni, mert az már kompromisszumokkal járna. Foki Izabella és Koncos Zoltán magukról és a „pipikéikről” szeretnének csak gondoskodni, miközben bátorítják a potenciális vállalkozókat: készítsenek bean-to-bar csokit, vagyis ne importpasztillából dolgozzanak, hanem vegyenek friss kakaóbabot, és abból kezdjék el a csokigyártást. Mert az fenntartható, egészséges és etikus. (Ja, és finom.) […]
Az osztrák–magyar határ mentén működő ChocoCard csokimanufaktúra alapítói nem akarnak növekedni, mert az már kompromisszumokkal járna. Foki Izabella és Koncos Zoltán magukról és a „pipikéikről” szeretnének csak gondoskodni, miközben bátorítják a potenciális vállalkozókat: készítsenek bean-to-bar csokit, vagyis ne importpasztillából dolgozzanak, hanem vegyenek friss kakaóbabot, és abból kezdjék el a csokigyártást. Mert az fenntartható, egészséges és etikus. (Ja, és finom.)
Izabella: „Olyan sok a munka, hogy néha az az érzésem, elvesztettük a kapcsolatot a természettel.” Zoltán: „Amikor kijössz a házból, és átballagsz dolgozni a kerten át a csokiműhelybe, ez az érzés tör rád? Nekem nincs ilyen érzésem. Mindennap itt eszünk kint a kertben, és itt vannak a kis barátaid, a csigák meg a vakondok, akik lerágják a palántáidat.”
Albertkázmérpuszta, Futrinka utca 1. A makulátlan kert végében, a lakóház és a csokiműhely mögötti pajtában, savanykás, kellemes kakaóbabillatban beszélgetünk lassan két órája Foki Izabellával és férjével, Koncos Zoltánnal, amikor Izabella egyszer csak elbizonytalanodik. „Próbálunk mindenben fenntartható módon élni, de régen például többet túráztunk – magyarázza, miután a férje megnyugtatja. – Azt valahogy vissza kéne hozni, ha már ilyen közel van az Alpok.”
Vége az aranyláznak, rekordok és forrásbőség helyett tisztulás és építkezés jellemzi a magyar startupközeget. Ez sokkal jobbat jelent, mint elsőre gondolnánk, de azért fennáll a kérdés: mi kell a legelszántabb magyar startupok következő nagy növekedési hullámához? Egy-két éve jelentős korrekció zajlik a technológiai piacokon. 2020 után a startuppiac túlhevült, sok esetben elszálltak az értékelések, és a könnyen megszerezhető tőke hozta magával […]
Vége az aranyláznak, rekordok és forrásbőség helyett tisztulás és építkezés jellemzi a magyar startupközeget. Ez sokkal jobbat jelent, mint elsőre gondolnánk, de azért fennáll a kérdés: mi kell a legelszántabb magyar startupok következő nagy növekedési hullámához?
Egy-két éve jelentős korrekció zajlik a technológiai piacokon. 2020 után a startuppiac túlhevült, sok esetben elszálltak az értékelések, és a könnyen megszerezhető tőke hozta magával a divatból jövőket. A mostani idők azonban nem nekik kedveznek. Nem elég egymás után felhajtani a befektetési köröket, megfontolt költés és hosszú távú stratégia kell a növekedéshez, mert a kockázati tőke már nincs ingyen.
A Startup Hungary ötödször készítette el éves ökoszisztéma-riportját, legfontosabb tanulságait és adatait mi is felhasználtuk ehhez a jelentéshez. Az elemzés alapja egy komplex felmérés, amit a hazai piac szereplői töltenek ki, idén 168 cég válaszait elemezték. A cél az, hogy a szélesebb közönség is megismerje a hazai startuppiac meghatározó trendjeit, képet kapjon az ökoszisztémáról, és lássuk, hogyan néz ki mindez régiós és nemzetközi kontextusban.
Ezt mutatja az az adat is, hogy a magyar startupokba bevont összes tőke 2023 után tavaly is enyhén tovább apadt, körülbelül 54 millió euró volt 2024-ben a 2023-as 56 millió euró után. A befektetési ciklusok lelassultak, a befektetők inkább a már létező portfóliók menedzselésével foglalkoztak, és óvatosabban kötötték fogadásaikat a következő nagy dobásra. Ezért a startupoknak folytatniuk kellett a költségek optimalizálását és az okos építkezést, ha növekedni akartak.
A korai fázisú befektetések összege még mindig messze elmarad az érett ökoszisztémákban tapasztalt köröktől, de mivel a finanszírozási körökben feladott tulajdonrészek aránya egészségesebb képet mutat, mint öt-hét évvel ezelőtt, az alapítók még többségben mehetnek neki a növekedési fázisnak.
2024-ben a Colossyan húzta be a legtöbb pénzt a huszonkétmillió eurós Series A befektetési körében, ami ezen a szinten régiós és iparági rekord volt. Kovács Dominik Amerika keleti és nyugati partját is végigjárta, több mint nyolcvan befektetővel találkozott, de jó ideig titkolta, hogy befektetést keres. Ez volt a trükk. „Előkészítettük a terepet, aztán amikor egyszer csak valaki azt mondta, hogy na jó, küldjetek át valamit, mi azt mondtuk, hogy nem. Mi csak beszélgetünk. Ez annyira felhúzta őket, hogy rögtön érdekesek lettünk” – mondta korábban a Forbesnak Dominik.
Más cégek tőkebevonásai tízmillió euró alatt maradtak. Az összkép stagnálása ellenére fontos eredmény, hogy több topligás nemzetközi befektető – például a Haystack, a Frontline vagy a Lakestar – látott fantáziát a fiatal startupokban is, nem csak a legnagyobbakban, elősegítve ezzel egy globális sztenderdek szerint is egészségesebb magvető környezetet. Tovább árnyalja a képet, hogy az utóbbi tíz évben következetesen erősebb exitek születtek az országban, mint amit a beruházási volumenből látni lehetett.
A nagyok A viharos makrogazdasági helyzet és a nyilvános részvénypiacok turbulenciája elsősorban a növekedési fázisban lévő cégek finanszírozására volt hatással. A hazai scale-upok a korábbi években impozáns befektetési köröket hajtottak fel, de egy ideje inkább kivárják, amíg jobb feltételekkel lehet tőkét bevonni. A visszaesés persze nemcsak a tőkebevonásokat érintette, hanem a cégek növekedési terveit is. „Erős volt a makrogazdasági ellenszél, főként a fintechben, ahol a vevők most a hatékonyságot tették fő stratégiai szemponttá – mondta Jendruszák Bence, az online csalásmegelőzéssel foglalkozó Seon társalapítója. – Elég nehéz navigálni a növekedést egy nullaszázalékos kamatkörnyezetben, ahol a potenciális ügyfelek sokkal jobban visszafogták a szoftverköltéseiket.”
A Seon ebben a környezetben arra összpontosított, hogy felépítsék a házon belül „működési kiválóságnak” nevezett folyamatot. Újraterveztek kulcsfolyamatokat, ahol kellett, csapatokat is, és mindent mérhetővé tettek, hogy felgyorsítsák a bevételnövekedést. 2022 után újra növekedési pályára álltak, egy év alatt megnégyszerezték a bevételt, amiben az észak-amerikai bevétel aránya is megduplázódott. Szép teljesítmény, de nem jellemzi a teljes iparágat.
A nemzetközi terjeszkedésben elért eredmények éles kontrasztot mutatnak a fiatal és az érett cégek között. A Startup Hungary felmérésében a bevételt termelő startupok 52 százalékának már most is külföldről jön a bevétel több mint fele. Ígéretes, de azt is jelenti, hogy 48 százalékuk még mindig nagyrészt a hazai piacra támaszkodik, pedig a technológiai cégek sikerében fontos mérföldkő, hogy a terméket nagyobb külpiacokon is el tudják adni.
Hol maradnak a nők? A Startup Hungary felmérésének aligha meglepő, de sajnálatos eredménye, hogy a kitöltő cégek mindössze 26 százalékában van nő az alapítók között. A tudatalatti előítéletek lebontását nem segíti az az öngerjesztő folyamat, hogy mivel a befektetők nehezebben szavaznak bizalmat nőknek, azok, akik mégis belevágnak, jellemzően kevésbé sikeresek a tőkebevonásban, és elérik az üvegplafont a Series A tőkebevonás körül – azaz, mielőtt a cég igazán nagyra nőhetne.
Ez a kérdés nemcsak a nemekről szólhat, hanem az iparágakról is, a női alapítók ugyanis jellemzően olyan területeken aktívak, amelyek hagyományosan kevesebb befektetést vonzanak. Az olyan ágazatokban, mint a big data vagy az IoT jellemzően férfi alapítók dominálnak, és általában több finanszírozást kapnak, mint például az oktatástechnológiai cégek.
Emellett a nők nemcsak az alapítók között vannak alulreprezentálva, hanem a kockázati tőkebefektetők körében is. Ez a ritkaság hatással van a skálázhatóságra és a nők által vezetett startupok pénzügyi sikerére, és azt mutatja, hogy strukturális változtatásokra van szükség a befogadóbb, a nőkre is kiterjedő és méltányos vállalkozói környezet megteremtéséhez.
Ha már alapítói tendenciák: az ökoszisztéma fejlődésének szempontjából örömteli és fontos trend is akad. Egyre több olyan alapító kezd újabb vállalkozásba, aki már túl van egy exiten, és a már megszerzett tudását és kapcsolatrendszerét újra felhasználva akar eggyel hatékonyabban és okosabban felépíteni egy második nagy dobást. Friss startuplistánkon három ilyen cég is van, míg a LogMeIn, a Prezi vagy a Ustream alumnusa befektetői és munkavállalói oldalról fejleszti a közeget. (A LogMeIn egyik alapítójával, a már a 90-es években is magyarországi startupokat építő Michael Simonnal készült interjúnk a 82. oldalon olvasható.)
Hogyan tovább? Az országban elérhető mérnöki-technológiai tudás világszínvonalú, a vállalkozói kultúra lassan, de biztosan fejlődik, és az elmúlt évek leckéit is komolyan vették az ökoszisztéma szereplői. A továbblépéshez folytatni kell a sérülékeny, korai szakasz támogatását erős magvető körökkel – jó hír, hogy 2025 már erre is több példát hozott. A Riptides 5,5 millió dollárt húzott be rögtön az alapításkor, a Qneiform és a DiffuseDrive is hárommillió euró fölötti köröket zárt.
Egy erős indulás nem mellesleg olyan validációt ad a cégeknek, amivel nemcsak növekedni tudnak, hanem kopogtatni is nemzetközi cégeknél a későbbi szakaszokban. Stratégiai angyalok, okos tőke és a rendelkezésre álló tehetségek bevonzása miatt is fontos lenne a kapcsolatok erősítése az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal és Nyugat-Európával, hogy ne elszigetelten építsük a következő nagy sztorikat – úgy nem is lehet.
Lehúzós és jó helyekről, a balatoni gasztronómia rákfenéjéről és az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárakról beszélgettünk a karcos véleményéről híres mesterszakáccsal, Németh Tamással. Idén is horroráron lesz a parton a lángos?Minden szezon előtt megy a hiszti, hogy drága a Balaton, pláne a balatoni lángos. Ezt minden évben végigröhögjük a séftársaimmal és a vendéglátósokkal. Minden másnak megy fel az ára. Három–négy év alatt konkrétan a felére […]
Valter Attilának nem csak üzlet a kávé. A legjobb magyar bringás különleges helyet álmodott és hozott létre a Grinta kávézó-biciklibolttal. Ajánló a Forbes.hu-ról. Egy szerdai napon vagyok először a Grintában. A kávézóba lépve meglepődök, az evőeszközök és pohárfedők mellett Valter Attila 2020-as Tour de Hongrie-trófeája áll. Biztos másolat, gondolom magamban. Nem hagy nyugodni, muszáj megkérdeznem egy baristától, eredeti-e. Ő sem tudja, csalódottan ülök […]
Tarifák. Elnöki rendeletek. A mocsár leszívása. Mindezt másnapra. Sok milliárd dolláros állami adományok bezúzása túlzó, felesleges inklúzióra hivatkozva. A DOGE kezei között elbocsátott, majd újra felvett alkalmazottak. Várható áremelkedések, és persze tőzsdei értékelések a pincében. Donald Trump nemrég telibe trafálta a gyógyszergyártást. Még az is lehet, hogy ez végül pont a betegek hasznára válik. A felvetés meglepő, hiszen az Egyesült […]
David Žefran nem tipikus fine dining alapanyagokból főz Michelin-csillagos fogásokat. A szlovéniai Milka séfje még a nagyanyjától tanulta a savanyítást, igaz, azért elment megnézni a dániai Nomát is, mielőtt belevágott az étteremnyitásba. Nem dobnak ki semmit, mindent felhasználnak, még a pisztráng szálkáját is. David Žefran séf lecsíp egy fenyőrügyet. A szlovéniai Kranjska Gora erdejében járunk, még hósapkás csúcsok között, a Jasna-tó partján. […]