Még a lecsóba is teszünk kakaóbabot

Az osztrák–magyar határ mentén működő ChocoCard csokimanufaktúra alapítói nem akarnak növekedni, mert az már kompromisszumokkal járna. Foki Izabella és Koncos Zoltán magukról és a „pipikéikről” szeretnének csak gondoskodni, miközben bátorítják a potenciális vállalkozókat: készítsenek bean-to-bar csokit, vagyis ne importpasztillából dolgozzanak, hanem vegyenek friss kakaóbabot, és abból kezdjék el a csokigyártást. Mert az fenntartható, egészséges és etikus. (Ja, és finom.)

Izabella: „Olyan sok a munka, hogy néha az az érzésem, elvesztettük a kapcsolatot a természettel.”
Zoltán: „Amikor kijössz a házból, és átballagsz dolgozni a kerten át a csokiműhelybe, ez az érzés tör rád? Nekem nincs ilyen érzésem. Mindennap itt eszünk kint a kertben, és itt vannak a kis barátaid, a csigák meg a vakondok, akik lerágják a palántáidat.”

Albertkázmérpuszta, Futrinka utca 1. A makulátlan kert végében, a lakóház és a csokiműhely mögötti pajtában, savanykás, kellemes kakaóbabillatban beszélgetünk lassan két órája Foki Izabellával és férjével, Koncos Zoltánnal, amikor Izabella egyszer csak elbizonytalanodik. „Próbálunk mindenben fenntartható módon élni, de régen például többet túráztunk – magyarázza, miután a férje megnyugtatja. – Azt valahogy vissza kéne hozni, ha már ilyen közel van az Alpok.”