Kovács Emese és Tóth Nelli, az MN6 Energiaügynökség alapító tulajdonosai olyan nagy cégeknek adnak tanácsot energiamenedzsment kérdésekben, mint a Wizz Air, a BMW vagy az AutoWallis, korábban dolgoztak a H&M, a Lufthansa Systems és a Burberry magyarországi leányaival is.Íme néhány példa, miből adódhat a vártnál is nagyobb energia- és költségmegtakarítás, ha egy kicsit jobban odafigyelnek a vállalatok. Vagy akár mi is, otthon. […]
Kovács Emese és Tóth Nelli, az MN6 Energiaügynökség alapító tulajdonosai olyan nagy cégeknek adnak tanácsot energiamenedzsment kérdésekben, mint a Wizz Air, a BMW vagy az AutoWallis, korábban dolgoztak a H&M, a Lufthansa Systems és a Burberry magyarországi leányaival is. Íme néhány példa, miből adódhat a vártnál is nagyobb energia- és költségmegtakarítás, ha egy kicsit jobban odafigyelnek a vállalatok. Vagy akár mi is, otthon.
Rendszeres mérőóra- leolvasás
A nagyvállalatoknak azt javasolják, hogy még ha bérleményben működnek is, a bérbeadó mellett ők is olvassák le a mérőórákat. Nemcsak azért, hogy biztosan korrekt legyen az elszámolás, hanem azért is, mert az adatokból képet kaphatnak fogyasztásuk változásairól, és ezeket az információkat hatékonyságuk javítására, mérésére használhatják. Gyorsan felfedezhetnek látványos tünetekkel még nem járó műszaki hibákat (például a vízvezetékben). Ezeket érdemes jelezni a bérbeadónak.
Pazarló takarítók
Az irodaházaknál a villamosenergia-fogyasztási adatok napi lefutását is érdemes megnézni. Az MN6 praxisában előfordult, hogy ezekből látták: egy irodaházban hajnali háromtól ötig mindennap, még hétvégén is megugrott a fogyasztás. Kiderült, hogy akkor jönnek takarítani az irodaházat, de úgy, hogy az épület összes világítását felkapcsolják, és közben a takarítóeszközök is működtek.
Lehúzós és jó helyekről, a balatoni gasztronómia rákfenéjéről és az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárakról beszélgettünk a karcos véleményéről híres mesterszakáccsal, Németh Tamással. Idén is horroráron lesz a parton a lángos?Minden szezon előtt megy a hiszti, hogy drága a Balaton, pláne a balatoni lángos. Ezt minden évben végigröhögjük a séftársaimmal és a vendéglátósokkal. Minden másnak megy fel az ára. Három–négy év alatt konkrétan a felére […]
Lehúzós és jó helyekről, a balatoni gasztronómia rákfenéjéről és az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárakról beszélgettünk a karcos véleményéről híres mesterszakáccsal, Németh Tamással.
Idén is horroráron lesz a parton a lángos? Minden szezon előtt megy a hiszti, hogy drága a Balaton, pláne a balatoni lángos. Ezt minden évben végigröhögjük a séftársaimmal és a vendéglátósokkal. Minden másnak megy fel az ára. Három–négy év alatt konkrétan a felére esett vissza a pénzünk vásárlóértéke, ugye a fizetésünké is. Most mit várnak, hogy ugyanannyiért adjak mindent, mint tavaly?
Értem, de mégis, mennyibe kell kerülnie egy tisztességes lángosnak? Figyelj, végigjártam a témát. Szemrebbenés nélkül el lehet vinni négy–ötszáz forintos nyersanyagértékig, ha házi tejföllel csinálod, normális minőségű sajttal, nem ócska lisztből, jó minőségű olajban sütve. Aztán lemész a partra, és nyilván a pálmazsírban sült, szirszar lisztekből összerakott valamiket látod növényi sajttal. Nincs pariban azzal, amit én csináltam, de van rajta profit.
Ha összeszámolod a vendéglátás adóterheit – az áfától a mindenfajta járulékokig –, a bérek adóterheit, a bérleti díjakat, a rezsit, a végén azért más a képlet. Senkinek sem tartanak a fejéhez pisztolyt, hogy egyél lángost a strandon. Ugyanakkor én sem értek mindenkivel egyet, mert tényleg nagy tud lenni a szórás. Tegnap Boglár központjában 1600 forintért ettünk sajtos-tejfölös lángost, és nagyon penge volt. De tavaly pár száz méterrel odébb 2800 forintért is ettünk lángost. Azt már zsebmetszésnek hívom.
Aki csak idetéved, honnan fogja tudni, hol lesz lehúzás? Ez olyan, mint hogy a siófoki Petőfi sétányra nem megyek le enni. Ugyanez megvan Tihanyban és Szigligeten is. A frekventált turistahelyeken meg fognak vágni, a világban ez mindenhol erről szól. Olaszországban is ugyanezek a turistacsapdák vannak a parton. Kotta ugyanaz az étlap az antipasztitól a rántott tengeri herkentyűn át a minősíthetetlen pizzákig, ott is eggyel hátrébb mész.
Korábban mondtad, hogy a pandémia nagyon betett a balatoni vendéglátásnak, elsöpört éttermeket és beszállítókat egyaránt. Mostanra helyreállt, vagy kialakult az új rend? Az ilyen tisztítótűz volt. Szerintem ez az év is az lesz. Nem annyira durva, de hullanak majd ki. Nem lett jobb a helyzet tavalyhoz képest, nagyon elszálltak az alapanyagárak és a rezsi is. Mindenki azt hitte, hogy mérséklődni fognak, de egyre csak drágul minden. Ha megnézed az alapanyagárakat, tavalyhoz képest szerintem egy húsz százalék már bőséggel van rajtuk, de lehet, keveset mondok. Most 2000–2500 forintos kilóáron tudsz normális csirkemellet venni. Lehet kapni 1600–1700-ért is, de az kienged magából kilónként húsz–harminc deka vizet.
Ehhez jön hozzá, hogy nagyon sok szakember a covid alatt otthagyta a vendéglátást. Ők rájöttek, hogy vannak munkák, ahol nem kell este tízig bent lenni a konyhán, zsírgőzben dolgozni, és van hétvégéd meg szabad időd.
Ezek nagyjából az egész országra igazak. Van szerinted kimondottan Balaton-specifikus probléma? Egyszer tavalyelőtt végigmentem rajtuk, és elég ideges lettem. Magyarországon vagyunk, vannak tipikusan magyar vagy magyarosnak mondott ételek. Aznap éppen töltött paprikát akartam enni. Felültem a motorra, végigmentem Fenyvestől Földvárig, és nem volt sehol. A csárdák étlapján volt minden, lazac roston, gírosztál, hamburger, olasz tészták, de töltött paprika sehol.
Már tíz–tizenöt éve próbálunk kijönni ebből, van egy felfelé ívelő folyamat, de alapvetően tisztességes középkategóriás éttermekből kellene több, nem 1500 forintos menüzőkből meg fancy, csipeszes helyekből.
Hogy mondjunk valami szépet is: itt, a déli parton hol érdemes szerinted enni? Van három-négy étterem, amit tényleg nagyra tartok. A Port Balatonmáriafürdőn Berki Zsolt barátommal, nézed az ételeit, és leesik az állad. Itt van Balatonlellén a Vitorlás és a Kedvesem, ezek fancy helyek, de vannak a jó értelemben vett parasztéttermek is, ahol azt kapod a pénzedért, amit vársz, ilyen például a Majthényi Présház vagy a kishegyi Kiscsárda. Vagy ott van például Siófokon az Egy Csipet Nápoly, szerintem a Dunántúl legjobb pizzériája, de talán az országé is. Ezekre a helyekre mindig elmegyek, és próbálok ötleteket lopkodni.
Nemesfém tokok, tourbillon és percütő komplikáció. Az idei Watches and Wonders luxusújdonságai. Míg a gazdaság legtöbb területét mostanában visszafogottság jellemzi, az óraipar szereplői a svájci – japán és német – lankák virágzó bűvöletében töretlenül és zavartalan élik idilli hétköznapjaikat. A 2022 óta minden tavasszal Genfben megrendezett Watches and Wonders az óraipar legfontosabb rendezvénye. Itt leplezik le az aktuális újdonságokat, […]
Vágó Réka volt a 2000-es évek elején az első magyar egyedicipő-dizájner, aki önálló márkát alapított. Vagány esküvői és balerinacipői ma is messziről beazonosíthatók, és közben már vagy harmincezer Batz × Rekavago lábbeli (és több tízezer más céggel közös cipő és táska) is rohangál az utcákon. A külföldi terjeszkedésre is tett egy kísérletet kockázati tőkével, de egyelőre maradt […]
Péterffy Tamás, a világ messze leggazdagabb magyar dollármilliárdosa kiváló magyarsággal érvel a trumpi világkép mellett. Egyszerre beszél belőle a csúcsra ért Krőzus és az egykori nincstelen bevándorló, amikor azt mondja, ma sem nagyobbak az egyenlőtlenségek, mint korábban, és aki érdemes és ambiciózus, ugyanúgy elnyeri jutalmát. Szerinte kevés a magyar cég, pedig szívesen finanszírozna magyar sikersztorikat. Mi az, ami nagyobb […]