Magazint készíteni 2025-ben, pláne Magyar­országon, nemcsak élmény, de kiváltág is. Tudatosítom magamban, amikor tudom. Nagyon sok projekten dolgozunk, jön az első podcastunk, a júliusi szám is nagyon izgalmas lesz, és online is rengeteg újdonsággal készülünk a nyárra. Amikor ez a beköszöntő készül, mégis inkább belemenekülök a magazin­készítésbe. Jólesik.


A szokásosnál talán tovább el is időzök a 60-as években egy állami intézmény sötét alagsorában, ahol egy tinédzser vigyáz egy félszobányi Ural–2-es számítógépre (később Bill Gatesszel létrehozza a Wordöt és az Excelt). Ott ragadok a Wall Streeten a 70-es évek végén, amikor mindenki megbízásokat lobogtatva üvölt és telefonál. A sarokban egy magyar emigráns ül és fejben „kódol” (az elektronikus kereskedés atyja lesz később). Sétálok a 90-es évek pesti utcáin, ahol egy különc amerikai mellé pár magyar zseni szegődik (később három céget visznek a New York-i tőzsdére Budapestről). Közös bennük, hogy szabad ökoszisztémákba kerültek, vagy ahhoz csatlakozva tudták kibontakoztatni tehetségüket. Szabadság nélkül az ambíció mit sem ér.


Ezt mondja a ma már nyolcvanéves Péterffy Tamás is – aki egy ötven évvel ezelőtti ötletével megalapozta, ahogyan ma tőzsdézünk –, és ezért nem aggódik, hogy Kína leelőzné Amerikát. Az ambiciózus vezetők oda mennek, ahol hagyják őket érvényesülni. Péterffy élettörténete erre az egyik legjobb példa, a világ harminc leggazdagabb embere közé kergette a szocializmus. Mégis azt mondja, bűntudata van, hogy elhagyta azt az országot, ahol született.