Magazint készíteni 2025-ben, pláne Magyarországon, nemcsak élmény, de kiváltág is. Tudatosítom magamban, amikor tudom. Nagyon sok projekten dolgozunk, jön az első podcastunk, a júliusi szám is nagyon izgalmas lesz, és online is rengeteg újdonsággal készülünk a nyárra. Amikor ez a beköszöntő készül, mégis inkább belemenekülök a magazinkészítésbe. Jólesik. A szokásosnál talán tovább el is időzök a 60-as években egy állami […]
Magazint készíteni 2025-ben, pláne Magyarországon, nemcsak élmény, de kiváltág is. Tudatosítom magamban, amikor tudom. Nagyon sok projekten dolgozunk, jön az első podcastunk, a júliusi szám is nagyon izgalmas lesz, és online is rengeteg újdonsággal készülünk a nyárra. Amikor ez a beköszöntő készül, mégis inkább belemenekülök a magazinkészítésbe. Jólesik.
A szokásosnál talán tovább el is időzök a 60-as években egy állami intézmény sötét alagsorában, ahol egy tinédzser vigyáz egy félszobányi Ural–2-es számítógépre (később Bill Gatesszel létrehozza a Wordöt és az Excelt). Ott ragadok a Wall Streeten a 70-es évek végén, amikor mindenki megbízásokat lobogtatva üvölt és telefonál. A sarokban egy magyar emigráns ül és fejben „kódol” (az elektronikus kereskedés atyja lesz később). Sétálok a 90-es évek pesti utcáin, ahol egy különc amerikai mellé pár magyar zseni szegődik (később három céget visznek a New York-i tőzsdére Budapestről). Közös bennük, hogy szabad ökoszisztémákba kerültek, vagy ahhoz csatlakozva tudták kibontakoztatni tehetségüket. Szabadság nélkül az ambíció mit sem ér.
Ezt mondja a ma már nyolcvanéves Péterffy Tamás is – aki egy ötven évvel ezelőtti ötletével megalapozta, ahogyan ma tőzsdézünk –, és ezért nem aggódik, hogy Kína leelőzné Amerikát. Az ambiciózus vezetők oda mennek, ahol hagyják őket érvényesülni. Péterffy élettörténete erre az egyik legjobb példa, a világ harminc leggazdagabb embere közé kergette a szocializmus. Mégis azt mondja, bűntudata van, hogy elhagyta azt az országot, ahol született.
Vége az aranyláznak, rekordok és forrásbőség helyett tisztulás és építkezés jellemzi a magyar startupközeget. Ez sokkal jobbat jelent, mint elsőre gondolnánk, de azért fennáll a kérdés: mi kell a legelszántabb magyar startupok következő nagy növekedési hullámához? Egy-két éve jelentős korrekció zajlik a technológiai piacokon. 2020 után a startuppiac túlhevült, sok esetben elszálltak az értékelések, és a könnyen megszerezhető tőke hozta magával […]
Vége az aranyláznak, rekordok és forrásbőség helyett tisztulás és építkezés jellemzi a magyar startupközeget. Ez sokkal jobbat jelent, mint elsőre gondolnánk, de azért fennáll a kérdés: mi kell a legelszántabb magyar startupok következő nagy növekedési hullámához?
Egy-két éve jelentős korrekció zajlik a technológiai piacokon. 2020 után a startuppiac túlhevült, sok esetben elszálltak az értékelések, és a könnyen megszerezhető tőke hozta magával a divatból jövőket. A mostani idők azonban nem nekik kedveznek. Nem elég egymás után felhajtani a befektetési köröket, megfontolt költés és hosszú távú stratégia kell a növekedéshez, mert a kockázati tőke már nincs ingyen.
A Startup Hungary ötödször készítette el éves ökoszisztéma-riportját, legfontosabb tanulságait és adatait mi is felhasználtuk ehhez a jelentéshez. Az elemzés alapja egy komplex felmérés, amit a hazai piac szereplői töltenek ki, idén 168 cég válaszait elemezték. A cél az, hogy a szélesebb közönség is megismerje a hazai startuppiac meghatározó trendjeit, képet kapjon az ökoszisztémáról, és lássuk, hogyan néz ki mindez régiós és nemzetközi kontextusban.
Ezt mutatja az az adat is, hogy a magyar startupokba bevont összes tőke 2023 után tavaly is enyhén tovább apadt, körülbelül 54 millió euró volt 2024-ben a 2023-as 56 millió euró után. A befektetési ciklusok lelassultak, a befektetők inkább a már létező portfóliók menedzselésével foglalkoztak, és óvatosabban kötötték fogadásaikat a következő nagy dobásra. Ezért a startupoknak folytatniuk kellett a költségek optimalizálását és az okos építkezést, ha növekedni akartak.
A korai fázisú befektetések összege még mindig messze elmarad az érett ökoszisztémákban tapasztalt köröktől, de mivel a finanszírozási körökben feladott tulajdonrészek aránya egészségesebb képet mutat, mint öt-hét évvel ezelőtt, az alapítók még többségben mehetnek neki a növekedési fázisnak.
2024-ben a Colossyan húzta be a legtöbb pénzt a huszonkétmillió eurós Series A befektetési körében, ami ezen a szinten régiós és iparági rekord volt. Kovács Dominik Amerika keleti és nyugati partját is végigjárta, több mint nyolcvan befektetővel találkozott, de jó ideig titkolta, hogy befektetést keres. Ez volt a trükk. „Előkészítettük a terepet, aztán amikor egyszer csak valaki azt mondta, hogy na jó, küldjetek át valamit, mi azt mondtuk, hogy nem. Mi csak beszélgetünk. Ez annyira felhúzta őket, hogy rögtön érdekesek lettünk” – mondta korábban a Forbesnak Dominik.
Más cégek tőkebevonásai tízmillió euró alatt maradtak. Az összkép stagnálása ellenére fontos eredmény, hogy több topligás nemzetközi befektető – például a Haystack, a Frontline vagy a Lakestar – látott fantáziát a fiatal startupokban is, nem csak a legnagyobbakban, elősegítve ezzel egy globális sztenderdek szerint is egészségesebb magvető környezetet. Tovább árnyalja a képet, hogy az utóbbi tíz évben következetesen erősebb exitek születtek az országban, mint amit a beruházási volumenből látni lehetett.
A nagyok A viharos makrogazdasági helyzet és a nyilvános részvénypiacok turbulenciája elsősorban a növekedési fázisban lévő cégek finanszírozására volt hatással. A hazai scale-upok a korábbi években impozáns befektetési köröket hajtottak fel, de egy ideje inkább kivárják, amíg jobb feltételekkel lehet tőkét bevonni. A visszaesés persze nemcsak a tőkebevonásokat érintette, hanem a cégek növekedési terveit is. „Erős volt a makrogazdasági ellenszél, főként a fintechben, ahol a vevők most a hatékonyságot tették fő stratégiai szemponttá – mondta Jendruszák Bence, az online csalásmegelőzéssel foglalkozó Seon társalapítója. – Elég nehéz navigálni a növekedést egy nullaszázalékos kamatkörnyezetben, ahol a potenciális ügyfelek sokkal jobban visszafogták a szoftverköltéseiket.”
A Seon ebben a környezetben arra összpontosított, hogy felépítsék a házon belül „működési kiválóságnak” nevezett folyamatot. Újraterveztek kulcsfolyamatokat, ahol kellett, csapatokat is, és mindent mérhetővé tettek, hogy felgyorsítsák a bevételnövekedést. 2022 után újra növekedési pályára álltak, egy év alatt megnégyszerezték a bevételt, amiben az észak-amerikai bevétel aránya is megduplázódott. Szép teljesítmény, de nem jellemzi a teljes iparágat.
A nemzetközi terjeszkedésben elért eredmények éles kontrasztot mutatnak a fiatal és az érett cégek között. A Startup Hungary felmérésében a bevételt termelő startupok 52 százalékának már most is külföldről jön a bevétel több mint fele. Ígéretes, de azt is jelenti, hogy 48 százalékuk még mindig nagyrészt a hazai piacra támaszkodik, pedig a technológiai cégek sikerében fontos mérföldkő, hogy a terméket nagyobb külpiacokon is el tudják adni.
Hol maradnak a nők? A Startup Hungary felmérésének aligha meglepő, de sajnálatos eredménye, hogy a kitöltő cégek mindössze 26 százalékában van nő az alapítók között. A tudatalatti előítéletek lebontását nem segíti az az öngerjesztő folyamat, hogy mivel a befektetők nehezebben szavaznak bizalmat nőknek, azok, akik mégis belevágnak, jellemzően kevésbé sikeresek a tőkebevonásban, és elérik az üvegplafont a Series A tőkebevonás körül – azaz, mielőtt a cég igazán nagyra nőhetne.
Ez a kérdés nemcsak a nemekről szólhat, hanem az iparágakról is, a női alapítók ugyanis jellemzően olyan területeken aktívak, amelyek hagyományosan kevesebb befektetést vonzanak. Az olyan ágazatokban, mint a big data vagy az IoT jellemzően férfi alapítók dominálnak, és általában több finanszírozást kapnak, mint például az oktatástechnológiai cégek.
Emellett a nők nemcsak az alapítók között vannak alulreprezentálva, hanem a kockázati tőkebefektetők körében is. Ez a ritkaság hatással van a skálázhatóságra és a nők által vezetett startupok pénzügyi sikerére, és azt mutatja, hogy strukturális változtatásokra van szükség a befogadóbb, a nőkre is kiterjedő és méltányos vállalkozói környezet megteremtéséhez.
Ha már alapítói tendenciák: az ökoszisztéma fejlődésének szempontjából örömteli és fontos trend is akad. Egyre több olyan alapító kezd újabb vállalkozásba, aki már túl van egy exiten, és a már megszerzett tudását és kapcsolatrendszerét újra felhasználva akar eggyel hatékonyabban és okosabban felépíteni egy második nagy dobást. Friss startuplistánkon három ilyen cég is van, míg a LogMeIn, a Prezi vagy a Ustream alumnusa befektetői és munkavállalói oldalról fejleszti a közeget. (A LogMeIn egyik alapítójával, a már a 90-es években is magyarországi startupokat építő Michael Simonnal készült interjúnk a 82. oldalon olvasható.)
Hogyan tovább? Az országban elérhető mérnöki-technológiai tudás világszínvonalú, a vállalkozói kultúra lassan, de biztosan fejlődik, és az elmúlt évek leckéit is komolyan vették az ökoszisztéma szereplői. A továbblépéshez folytatni kell a sérülékeny, korai szakasz támogatását erős magvető körökkel – jó hír, hogy 2025 már erre is több példát hozott. A Riptides 5,5 millió dollárt húzott be rögtön az alapításkor, a Qneiform és a DiffuseDrive is hárommillió euró fölötti köröket zárt.
Egy erős indulás nem mellesleg olyan validációt ad a cégeknek, amivel nemcsak növekedni tudnak, hanem kopogtatni is nemzetközi cégeknél a későbbi szakaszokban. Stratégiai angyalok, okos tőke és a rendelkezésre álló tehetségek bevonzása miatt is fontos lenne a kapcsolatok erősítése az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal és Nyugat-Európával, hogy ne elszigetelten építsük a következő nagy sztorikat – úgy nem is lehet.
Már kétéves üzleti közösségünk, a Forbes Business Club, a hely, ahol lehet önazonosnak lenni és fejlődni. Szülinapi bulit tartottunk a Tribe Budapest Stadiumban.
Péterffy Tamás, a világ messze leggazdagabb magyar dollármilliárdosa kiváló magyarsággal érvel a trumpi világkép mellett. Egyszerre beszél belőle a csúcsra ért Krőzus és az egykori nincstelen bevándorló, amikor azt mondja, ma sem nagyobbak az egyenlőtlenségek, mint korábban, és aki érdemes és ambiciózus, ugyanúgy elnyeri jutalmát. Szerinte kevés a magyar cég, pedig szívesen finanszírozna magyar sikersztorikat. Mi az, ami nagyobb […]
Kérdezett: Szalai Péter / Közreműködött: Ács Gábor Simonyi Károly még sohasem mesélte el, hogyan disszidált Magyarországról. Amerikában Charles Simonyi a Word és az Excel atyja lett, pedig nem tűnt logikusnak, hogy épp Bill Gatesszel álljon össze. Hogyan lesz a 60-as években Magyarországon egy középiskolásból egy URAL-2 számítógépre vigyázó éjjeliőr? Ez egy közismert történet a karrierje kezdetéről, de magyarázatért […]
Lehúzós és jó helyekről, a balatoni gasztronómia rákfenéjéről és az országos médiát szezonálisan leuraló lángosárakról beszélgettünk a karcos véleményéről híres mesterszakáccsal, Németh Tamással. Idén is horroráron lesz a parton a lángos?Minden szezon előtt megy a hiszti, hogy drága a Balaton, pláne a balatoni lángos. Ezt minden évben végigröhögjük a séftársaimmal és a vendéglátósokkal. Minden másnak megy fel az ára. Három–négy év alatt konkrétan a felére […]