Nemesfém tokok, tourbillon és percütő komplikáció. Az idei Watches and Wonders luxusújdonságai.

Míg a gazdaság legtöbb területét mostanában visszafogottság jellemzi, az óraipar szereplői a svájci – japán és német – lankák virágzó bűvöletében töretlenül és zavartalan élik idilli hétköznapjaikat. A 2022 óta minden tavasszal Genfben megrendezett Watches and Wonders az óraipar legfontosabb rendezvénye. Itt leplezik le az aktuális újdonságokat, itt kötik le kisebb manufaktúrák akár egész éves kapacitását az importőrök, viszonteladók és gyűjtők, és ide sereglenek újságírók, kereskedők és mezei látogatók ezrei – idén körülbelül 55 ezren.

A kiemelt érdeklődés mellett fontos látni az óraipar globális teljesítményét. A svájci óraipari szövetség aktuális exportstatisztikái jól mutatják a trendeket. Négy ársávot különböztetnek meg: kétszáz svájci frank alatt, kétszáz és ötszáz, ötszáz és háromezer között és háromezer frank fölött. Utóbbi luxusszegmenst már nem bontják tovább, ami némileg megtévesztő. 2024-ben Svájc 15,3 millió órát exportált, 24,8 milliárd svájci frank értékben.

Czapek Antarctique Tourbillon

Jacob & Co. Four Axis Tourbillon

Ebből a háromezer frank (1,3 millió forint) fölötti kategória 19 milliárd svájci frankot tett ki kétmilliós darabszám mellett – amiből körülbelül egymillió Rolex lehetett, ismerve az éves gyártási kapacitásukat. Tehát az átlagár ebben a szegmensben 9500 frank volt, magyarul a svájci óraexport értékének nyolcvan százalékát a kivitt mennyiség tizenhárom százaléka adta. Ez pedig sokat elmond arról, hogy a nagy gyártók és a kisebb manufaktúrák melyik részpiacra koncentrálnak – az óraiparban a luxusszegmenst utoljára érint bármilyen gazdasági megingás.

Acél, titán, arany, platina
A rövid statisztika segít, hogy lássuk és értsük a gyártók új modelljei mögött rejtőző – egyik – motivációt. Az idei Watches and Wondersen nagy szerepet kaptak a különlegesebb komplikációk, extra megoldások és a nemesfémek. A rozsdamentes acél már hétköznapi az óraiparban, az acélóra a gyártók belépőkategóriája.
A következő lépcső az acélnál érezhetően könnyebb és némileg sötétebb színű titán. Az utóbbi tíz–húsz évben kevés gyártó kísérletezett vele, mostanra többen előrukkoltak titántokos modellel. A japán Grand Seiko korábban is kitűnt már a titántokok megmunkálásában, ezt a valóban kiemelkedő képességét az idei újdonságoknál is megmutatta, kombinálva a tökéletes felületeket az elképesztő pontossággal. Új U.F.A. Spring Drive szerkezetük éves szinten is legfeljebb húsz másodperces járáseltéréssel működik, ami egyedülálló teljesítmény.

Közönségkedvenc még az Ulysse Nardin Diver (Air) modell: titánból és szénszálból készült tokja mindössze 52 gramm, a szerkezetből pedig csak a kötelező tartóelemek legvékonyabb vonalait hagyták meg. Így szinte teljesen átlátszó werket hoztak létre – az óratokban belül húsz százalék a szerkezet, nyolcvan levegő. Találhattunk még titántokos órákat a Chopard, a Gerard Charles, a Panerai, Tudor, Bell & Ross standján is, hogy csak az ismertebb márkákat említsem. Ami az árakat illeti, a titán­típusok acélárban, vagy épp csak felette mennek.

Az ipar húzóágazata ugyanakkor anyaghasználat szempontjából az arany és a platina. Az óraipari aranymegmunkálás tradíciója évszázados múltú, így egy aranytokos óra már a középkategóriás márkáknál sem ritkaság, a háromezer frank feletti szegmensben pedig szinte kötelező minden gyártónál. A trend idén csak erősödött, a gyártók mind több típust mutatnak be aranyból, és érezhető némi csökkenés az acélújdonságok frontján.

A másik egyre népszerűbb nemesfém a platina. Még óvatosabbak vele a márkák, mivel a megmunkálása különös szakértelmet és sok tapasztalatot igényel, nehéz elérni tökéletes eredményt, ráadásul az elkészült óra rendkívül nehéz és sérülékeny. Amolyan rejtőzködő anyag, ránézésre – csakúgy, mint a fehérarany – nagyon hasonlít az acélra. Kézbe véve aztán kiderül, hogy egészen másról van szó, nem csoda, hogy kiemelt modellekhez használják csak fel.

A Rolexnél például csak a platinamodellekhez érhető el jégkék színű számlap, ezek a legnehezebben megszerezhető darabok. A Zenith idén mutatta be a platinatokos „G.F.J.” modellt, ami a márka alapítójának, Georges Favre-Jacot-nak állít emléket. A Vacheron Constantin a márka 270. évfordulójára készített platinatokos Traditionnelle típust. A Cartier is egy múltidéző különlegességet, a Tank à Guichet limitált változatát készítette platinából, az IWC pedig egy különleges öröknaptáras Portugiesert.

Grand Seiko UFA Platinum

Ulysse Nardin Driver Air

Tourbillon és percütő
Az óraipar különböző időszakaiban más-más komplikációkat – más néven funkciókat – emelnek ki. Évtizedekig az öröknaptárt adták el mint drága komplikációt, majd a Frederique Constant és a Montblanc külön-külön megmutatták, hogy nem kell egy öröknaptáras órának 10+ millió forintba kerülnie, 3,5–4 millióból is megoldható.

A következő kiemelt komplikáció a tourbillon lett. 1801-ben védette le Louis-Abraham
Breguet, lényege, hogy a mechanikus óra járásához és pontosságához elengedhetetlen, a gátszerkezetre gyakorolt gravitációs hatásokat kiegyenlítse – zsebórában. Csakhogy míg a zsebóra tipikusan a mellény vagy zakó zsebébe állítva ketyegett, a karóra a csuklónkkal mozog, így a tourbillon mára inkább kuriózum, mint hasznos funkció. Nehezebb a pontosságát beállítani, bonyolult összerakni, és egy karóránál nincs rá szükség.

A 90-es évekig elenyésző volt a tourbillonnal kísérletezők száma, ám ahogy az órakészítésben egyre hangsúlyosabb a luxus, megjelentek a modern tourbillonok. Egytengelyes, többtengelyes – itt már figyelembe vették, hogy a karóra másként mozog –, majd a Jaeger-LeCoultre bemutatta a Gyrotourbillont, és tavaly a Heliotourbillont. Egyre bonyolultabb és látványosabb megoldások, olyan mérnöki tudást és technológiai fejlettséget igénylő szerkezetek, amik húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlenek voltak.

A tourbillonnal szerelt órák árának semmi nem szab határt. Az sem, hogy ez a komplikáció is megjelent a középkategóriás gyártóknál (a Frederique Constantnál 25 ezer svájci frank, nagyjából 11 millió forint), és lépett a kínai óraipar legjelentősebb gyára, a Sea-Gull is. Az ő tourbillonjuk ugyan nem olyan szépen kidolgozott, mint egy svájci, de működik, és mint szerkezetgyártó, a megrendelőnek a werket elküldve az úgy szépítheti, ahogy az anyag és a képzett munkaerő engedi. Darabja nagyjából 150 ezer forint.

Az idei Watches and Wondersen úgy tűnt, hogy amelyik márkának eddig nem volt tourbillonja, rövidesen biztosan lesz. A belépő szint 25–50 ezer frank, de a legnépszerűbb tourbillonos órák ára már 50–200 ezer. Itt olyan gyártók fordulnak meg, mint az IWC, a Zenith, az Ulysse Nardin, néhány Cartier és a manufaktúrák, mint a H. Moser & Cie, a Kross Studio vagy az Armin Strom. Efölött már csak az óraipari nagyágyúk vannak, a Vacheron Constantin, a Jaeger-­LeCoultre Gyro- és Heliotourbillonja, Greubel Forsey, Jacob & Co, az ő óráik két–háromszázezer franktól többmillióig terjednek.

A komplikációk csúcsa – száz éve, ötven éve és ma is – a percütős funkció. Minden szempontból az egyik legnehezebb feladat: nemcsak pontosnak kell lennie, de a hangja sem másodlagos. Pedig elsőre nem bonyolult: megnyomunk egy gombot, és az óra két vagy három kalapács segítségével elüti a pontos időt. Először az órát, aztán a negyedeket, majd a percet. Ehhez az óraszerkezetbe részben integrált, azzal együtt működő, mégis külön áttételrendszerre van szükség, külön energiaellátással, azaz rugóházzal. A komplex rendszernek mindig pontosan kell tudnia, hogy mit mutat az óra, a percütő szerkezetnek tökéletes szinkronban kell lennie azzal, amit a számlapon látunk, hogy mindig épp annyit üssön, amennyit a mutatók mutatnak.

A következő probléma a hang. Az utóbbi években a gyártók egyre különbözőbb anyagokkal kísérleteztek, így az arany mellett megjelent a titán, és a hangvezetés szempontjából mindent vivő zafír. Bár a zafírüveg több évtizede elterjedt az óraiparban – a gongokat sokszor a zafírüveghez erősítik, hogy a felhasználó felé erősítse a hangokat –, zafír tokkal még csak páran próbálkoztak. Nehéz megmunkálni, és nem szabad hibázni. Csak gyémántfejű szerszámokkal lehet dolgozni, és ha reped vagy törik, az a darab már selejt. Ember, gép és anyag szempontjából is drága kísérlet, ám ha jól sikerül, a végeredmény páratlan.

Az idei újdonságok közül többet is érdemes kiemelni: a Jaeger-LeCoultre Reverso típusának percütőjének teljes mechanikájában gyönyörködhetünk működés közben, az A. Lange & Söhne percütős-öröknaptáras csodáját, a Chopard L.U.C. Full Strike-ját arany tokban és a játékosan színes Chronoswiss Q-Repeatert. A legnagyobb élményem mégis egy 2022-es újdonság. Több tucat percütős órát volt szerencsém már meghallgatni az évek során, de a Chopard zafírtokos darabja mindegyiknél sokkal tisztábban szólt.

Chopard L.U.C. Full Strike Sapphire