Holló Gáborral, a Hírkereső és a Kapu.hu különc milliárdosával interjúzni nem, csak beszélgetni lehet. Tervezett kérdéseimből a negyvenedik percben még egyet sem tettem fel, de beszéltünk vegasi bulikról, nárcisztikus vezetőkről, nemnövekedési kapitalizmusról, mérgező munkakultúráról és kihagyott lehetőségekről.

Mit tud Vegas ilyen jól, hogy a legjobban megfogott egész Amerikában?
Én jól szét tudtam választani a helyet, ahol élek, attól, ahol szórakozom. A striptől tíz kilométerre. A stripet úgy kell elképzelni, mint Budapesten a Dunát, aköré szerveződik a közlekedés, ott vannak a legjobb szórakozóhelyek.

Milyen a jó szórakozóhely?
Én nagyon international, szinte lakossági bulikba jártam. Mondjuk ilyenre, hogy David Guetta. Szeretem, ha olyan a zene, amit ismerek, ha már kifizetek a buliért egy csomó pénzt. Vegasban alkalmazás van a szórakozóhelyekre, hogy át tudd látni, hol milyen buli van a városban.

De most Albertirsán beszélgetünk.
Vissza fogok menni hamarosan. Tegnap kaptam meg az útlevelemet.

Azt mondtad 2021–ben Trumpról, hogy „bebizonyította a rendszer, hogy egy bohócot még kordában tud tartani”. Meglepett, hogy újraválasztották?
Inkább az, hogy milyen gyorsan és könnyen foglalta el a Republikánus Pártot. Nem is elfoglalta, hanem felülírta. A 2016-os megválasztása szerintem még őt magát is váratlanul érte. Nem tudott úgy felkészülni, hogy ők lesznek az emberei, ezek lesznek az első lépései. És akkor sokban támaszkodott még a régi republikánus pártra. Mára csak papagájok maradtak körülötte.

Hol van ennek az erőre kapásnak a legnagyobb veszélye?
A nárcizmus korát éljük, így a nárcisztikus vezetőkét is, és nekik csak rövid távú érdekeik vannak. Az ilyen vezetőnek meg kell kapnia a csodálatot, vagy ha azt nem kapja meg, akkor az ellentétét.

Ha nem tudsz szeretni, akkor utálj, neki majdhogynem mindegy. A nárcisztikus vezetőknek szükségük van azokra is, akik ellenük vannak. Ez gyönyörűen látszik Trump és a körülötte állók kapcsolatán is.

Bár a nárcisztikus vezető sok manipulációs technikát használ, még ha gyakran nincs is tudatában, és maga is könnyen manipulálható, főleg pszichopaták által. Nem egyszerűen hazudozik, hanem alkot egy világot, egy osztott valóságot, külön szabályokkal és tényekkel, amit a rajongói elhisznek. Még ha ennek az álomnak nincs is köze a valósághoz.

Beszéljünk a Hírkeresőről. Arról már a tíz évvel ezelőtti címlapinterjúban is volt szó, hogy jön a Facebook meg a Google, és lesöpri. Erről továbbra sincs szó, nem?
Ó jaj, dehogy nincs!

A bevételekből nem ez látszik.
Ha az inflációval korrigáljuk, nem olyan szép a kép. Öt éve kábé ugyanannyi az árbevételem.

Attól sorvad a forgalom, hogy a fiatalok nem olvasnak Hírkeresőt?
A fiatalok nem olvasnak, pont. Nézd, én ezt magamra vállalom. Sajnos nagyon sok tekintetben nem vagyok jó üzletember. Engem nem érdekel a pénz. Egy darabig érdekelt, mert vágytam bizonyos javakra, de már nem. Szeretem csinálni, csak nem tudom pénzügyileg úgy kifacsarni, ahogy kellene. Nem tudom olyan határozottan emelni például az árakat, nincs meg bennem az a lelkesedés, hogy fejlesztek valamit a szolgáltatáson, amivel több bevétele lesz a cégnek. Ezt már elengedtem. Először átmentek a videós tartalomra, onnan meg a rövid videós tartalomra. A Hírkereső is kicsit olyan, mint a tévézés, megvan a szokása, megvan a korosztálya.

A nemnövekedési kapitalizmus tökéletes példája is lehetnél. Ez a pozíció nem komfortos?
Bár nagyon komfortos lenne, hiszen a jelenlegi, végtelen növekedésen alapuló kapitalizmust le kell váltani, mert felfalja magát és a bolygót, de az, hogy egy cég hosszú évekig a nemnövekedés fázisában van, legfeljebb jó példának tekinthető. Sajnos az egész gazdaság új alapokra helyezésének még csak az esélyét sem látom. Egy nagy összeomlás után jöhet el az ideje, más utat nem látok.

Az, hogy a fiatalokhoz már nem érsz el, azt is jelenti, hogy mondjuk tíz év múlva egyszer csak nem lesz Hírkereső?
Erre azért nehéz válaszolni, mert olyan alacsony költséggel is tud működni, hogy még akkor is megéri talán fenntartani, ha csak tízezer embert érdekel. Inkább azt mondom, hogy velem együtt öregszik. Iszonyatosan büszke vagyok rá, hogy a semmiből létrehoztam valamit, ami gyakorlatilag pénzgyár lett. De végtelen szomorúság is van bennem a magyar piaccal kapcsolatban. Valóban nagyszerű ötlet volt megcsinálni, de nem kellett volna, hogy ebben ennyi legyen. Kellett volna, hogy fusson pár évig, és utána nyomás legyen rajtam, hogy vagy megújítsam, vagy csináljak valami teljesen újat. Hogy ez nem volt, sokat elmond a magyar piacról, de lehet, hogy az egész internetes piacról elmond egy csomó mindent. Nagy teljesítmény nélkül is ott lehet lenni. És ez nekem nem tetszik.

Amúgy Amerikában kevés dolgot szeretek nagyon, de az, hogy szakadatlan a versengés, nagyon fontos és jó. Menni kell, mert lenyomnak. Azt gondolom, hogy tudtam volna talán jobb dolgot csinálni, ha van versenyem. Szeretem a szabad versenyt. Azt a normálisat, ahol az állam még csak a versenyt szabályozta, nem a cégeket.

Sokadszor jön fel, hogy az életünk fenntarthatatlansága mennyire frusztrál. Személyesen hogyan törekedsz rá, hogy ezt visszafogd?
Nagyon nem tudok mit visszafogni. Passzív típusú házban élek, alig fűtök, hamarosan gyűjtöm az esővizet, napelemem van. Azt tudnám visszafogni, hogy nem megyek Vegasba, de évente két repülés nem hiszem, hogy túlzás. Az életem nem extravagáns. Nagyon szeretem azokat a napokat, amikor nem csinálok semmit. Lehet, hogy ezt manapság ciki elmondani, azt gondolhatják az olvasók, hogy lusta vagyok. Miért kéne mindennap hozzátenni valamit a világhoz? Mióta az a legnagyobb király, aki csak öt órát alszik?

Kicsit olyan érzésem van, mintha a kiégés és a lelkes tenni akarás között egyensúlyoznál.
Nem kiégés, hanem hangsúlyeltolódás. Nem vagyok naiv idealista, az anyagi biztonság szükséges előfeltétel, de ha megvan, a lényeges dolgok nem függenek a pénztől. Amire az embernek igazán szüksége van, azt nem boltban árulják. A modern társadalom fétise a munka: dolgozz napi tíz–tizenkét órát, ne pihenj, ne foglalkozz magaddal, add fel a valódi álmaidat, és gyorsan halj bele. Ennek így semmi értelme.