Ránky Katalin a 90-es években az egyik első felsővezető nő volt Magyarországon, és bár a cégirányítást csak menet közben tanulta meg, ösztönösen tudta, hogy úgy ér el leginkább sikereket, ha törődik az alkalmazottak jóllétével. Húsz évig vezette a L’Oréal magyarországi leányát, és nagy művésze volt a nemet mondásnak is.
Hetekig titokban, reggel hétre jártak be a L’Oréal óbudai központjába a munkatársak, nehogy a nagyfőnök megszimatolja, miben sántikálnak. Még csak nem is a főbejáratot használták, mert ha Ránky Katalin véletlenül előbb bejön, megláthatta volna őket. Egy előzetes brainstormingon mindenféle korábbi sztorit összeszedtek, onnantól, hogy egyszer, amikor december 24-én későig dolgoztak, Katalin mindenkinek hozatott bejglit, hogy vigyenek belőle haza, ha már nem maradt a munka miatt idejük sütni vagy venni, odáig, hogy mik voltak a kedvenc mondásai.
Egy profi zenész aztán rapbetétes búcsúdalt írt a sztorikból a húsz év cégvezetés után nyugdíjba vonuló magyar L’Oréal-nagyasszonynak. Katalin persze könnyekig meghatódott, amikor a búcsúztatóján a színpadon meglátta az előadást, amiben az IT-sektől a luxusdivízió marketingvezetőjéig jó pár kollégája szerepelt. Sőt még a két nagyobb unokáját is beszervezték, hogy velük rappeljék a refrént. Utólag többen azt mondták: nincs a földön még egy ember, akiért annyira kilépnének a komfortzónájukból, hogy színpadon énekelnek és táncolnak.
