Különösen nehéz volt betörnie a tradicionális japán késkovácsok világába, több helyről is elutasították azzal, hogy ez férfiaknak való szakma. Michiko Kubota először csak irodai munkát kapott, mellette két éven át titokban gyakorolta a művészi gravírozást. Hat évvel később már világhírűvé vált munkáival.

Ahhoz, hogy megértsük, miért nagy szó, és miért ír a Forbes arról, hogy egy japán nő egy napra Budapestre jött késeket gravírozni, először a japán késeket kell megértenünk. A japán kés nem pusztán a gyártás helyszínétől különleges, hanem a felhasznált anyagoktól, a szerkezetétől és a gyártási technológiától is. Műszaki oldalról megközelítve a legfontosabb jellemzőjük, hogy ezeket a pengéket nem lemezből vágják ki, hanem több rétegből kovácsolják össze.

A japán pengék vágóélét adó mag nagyon kemény acél, erre dolgoznak rá kívülről akár több réteg lágyabb acélt, ami egyfajta rugalmasságot ad neki. A rideg, jellemzően fél milliméternél vékonyabb magnak köszönhetően a japán késeket nemcsak borzasztóan élesre lehet fenni, de rendkívül éltartók is, használati szempontból ez emeli őket messze az összes többi fölé.

Lehetne magyarázni a szamurájtradíciókról és a japán kovácsok ezeréves tudásáról, de semminek nincs olyan meggyőző ereje, mint bemenni a Mester utcába, a Japán Kések Boltjába, és kézbe venni egy valódi, több rétegből kovácsolt japán kést. Tompos Ferenc egy japán utazáson szeretett bele a késekbe, és öt évvel ezelőtt, üzletek belsőépítészével foglalkozó vállalkozását feladva, megnyitotta a boltot.

Már az indulás is kalandos volt, egyetlen név vagy telefonszám nélkül ment vissza Japánba beszállítókat keresni, és személyisége, elszántsága kaput nyitott a japán késkovácsok zárt világába. Maga kereste fel a műhelyeket, és első útjáról – még bolt és honlap nélkül – négy beszállítóval tért haza. Mostanra húsz manufaktúrával van kapcsolatban, és túl van több ezer kés eladásán.

Amikor szombat délelőtt a bolthoz érkezem, páran már kint várakoznak a szemerkélő esőben, hogy bejussanak és találkozzanak Kubota-szannal. Michiko Kubota (Kubota Micsiko) először jár Európában. Ő az egyik legismertebb késgravírozó művész, autodidakta módon tanulta meg a szakmát. Egyetem után döntötte el, hogy kézművességgel és a japán kultúra terjesztésével szeretne foglalkozni, számos hagyományos mesterséget megnézett a tatami- és kimonókészítéstől a kerámiázáson át a vasi papírokig, mire rátalált a késekre és a gravírozásra.

Elkezdte felkeresni a késgyártókat, ám falakba ütközött, a kovácsok zárt világába nehéz egy nőnek bekerülnie. Végül a Sakai Takayuki (Szakai Takajuki) manufaktúra fogadta be, és ugyan először adminisztrációs munkakörbe vették fel, ígéretet kapott, hogy lesz lehetősége a gravírozásra. A késkészítők merev és hierarchikus rendszerben dolgoznak, ahhoz is évek munkája kell, hogy valakit odaengedjenek a köszörűhöz felélezni az elkészült pengéket.

Michiko az irodai munka mellett két évig titokban gyakorolt és fejlesztette tudását, majd hat év alatt jutott el a világhírig. A meikiri, azaz a név bevésése mellett ábrákat és aranybevonatozást is készít. Átlagosan havonta hétszáz kés fordul meg a keze alatt, de csúcs­időben naponta kétszáz kést is gravíroz. Ezek többségébe csak a megrendelő nevét vési bele, de vannak bonyolultabb feladatok is, például komplett képek vagy ötven halfaj nevének a gravírozása. Jellemzően tradicionális témákat dolgoz fel, visszatérő motívumai a cseresznyevirágzás, a sárkányok, a koi pontyok és a Fudzsi hegy.

Kubota-szan Ferenc meghívására jött Magyarországra, útjára Aoki Takayuki (Aoki Takajuki), a Sakai Takayuki elnöke kísérte el. A manufaktúra székhelye Oszaka prefektúrában van, a kések városaként is emlegetett Szakaiban. Noha a régió a halak feldolgozására való egyélű késekről híres, a Sakai Takayuki kínálatában az összes fő forma és típus megtalálható.

Micsiko Kubota a Takajuki vezető gravírozója. Különféle hagyományos japán mesterségek felfedezése után talált rá a kés gravírozás iránti szenvedélyére. A mesterséggel kapcsolatban mindent saját maga autodidakta módon tanult, eszközeit, vésőit a gravírozáshoz saját maga, kézzel készíti. Sakai Takayuki az egyik vezető késgyártó Sakai városában 1947 óta. A cég számos kovácsot és mesterembert tudhat magáénak.

Az árazás érdekes kérdés, egy-egy gyártó árszintjét nem a specifikáció határozza meg, hanem a késkészítő mester neve. A Sakai Takayuki a japán kések világában a felső-középkategóriát képviseli, termékeik ára 50–60 ezer forintról indul, de vannak speciális, 600–700 ezer forintos késeik is. Michiko Kubota gravírozása erre tesz rá még egy jelentős tételt, a művészi ábrákkal díszített daraboknak bonyolultságtól függően öt-hatszoros áruk is lehet. Bár napi használatra szánt konyhai eszközök, már erős átfedést mutatnak a műtárgyakkal, értékük évről évre nő.

Az üzletben szinte tömeg volt, míg Michiko mágneses üllőjén gravírozott, az elnök,
Aoki-szan az elkészült pengékre épített markolatot – az eseményre elhozott nyers késekbe először Michiko bevéste katakanával a vevő nevét, majd Aoki a vevő által kiválasztott markolattal készre szerelte őket. Michiko mindennap két órát gyakorol, mielőtt nekilát az éles munkának, és állandó képezi magát. Szerszámait is maga készíti, munka közben pedig a mágneses üllő mellett ott van egy gyémántporos korong, amivel rendszeresen ráhúz a vésők élére.

Ahhoz képest, hogy a japán kések nagyon szűk, pár ezer fős közönséget szólítanak meg, egészen zárásig nagy forgalom volt, annyian voltak kíváncsiak Michiko munkájára. Bár profi szakácsok is eljöttek, a vevők kilencven százaléka csak otthon főz, de értékelik a minőséget és a japán kések nyújtotta pluszt.

Az egyszerűbb, hétköznapi használatra szánt kések mellett különlegesebb darabok is gazdára találtak, például előttem vittek el egy Michiko által gazdagon díszített, egészen kardszerű, tonhalak feldolgozására való pengét (úgynevezett janagibát). Tompos Ferenc megsúgta, hogy az országban ilyenből mindössze három darab van: egy a Kicsi Japán szusizó séfjénél, egy az ő gyűjteményében, egy pedig annál az úrnál, aki az imént sétált ki az üzletből.

Micsiko Kubota a Takajuki vezető gravírozója. Különféle hagyományos japán mesterségek felfedezése után talált rá a kés gravírozás iránti szenvedélyére. A mesterséggel kapcsolatban mindent saját maga autodidakta módon tanult, eszközeit, vésőit a gravírozáshoz saját maga, kézzel készíti. Sakai Takayuki az egyik vezető késgyártó Sakai városában 1947 óta. A cég számos kovácsot és mesterembert tudhat magáénak.