A Hold Alapkezelő tele van izgalmas karakterekkel és sztorikkal, nem kérdés, jó (és egyre jobb) üzlet, iszonyatos mennyiségű pénzt kezelnek, ami címlapon is jól mutat, a vezérigazgató pedig egykor a Forbes 30 sikeres 30 alatti fiatalt bemutató összeállításában is szerepelt. Mégsem ezért gondoltuk, hogy címlapon a helyük. Sokkal inkább azért, mert a Hold által kezelt 1200 milliárd annak is a sikermutatója, hogy a belső céges kultúra milyen komoly erőforrás lehet. Ezért Fekete Emese és Gólya Ági úgy mutatja be a Holdot, ahogy eddig nem sokan ismerhették: belülről. Nem is választhattunk volna jobb időpontot ehhez: a cég legendás belső szeánszára, az agyviharra épp akkor ültek be, amikor a tőzsdék összeroppantak Trump hirtelen kitalált vámjai alatt.


A lapzártában egy középiskolás csoport is eljött hozzánk „gyárlátogatásra” – reményt adó volt hallgatnom sok okos kérdésüket. Velük beszélgetve fogalmaztam meg, hogy a vállalkozói történetek miért fontosak mindenkinek. A Forbes nem csupán sikeres, hanem leginkább magabíró emberekről akar történeteket mondani. (A magabíró emberekben a legjobban azt szeretem, hogy kifogyhatatlan mennyiségű fura és szórakoztató dolguk, ügyük, hobbijuk van, amit halálosan komolyan vesznek, erre bizony akad ebben a magazinban is jó pár példa.)


Magabíró. Szeretem ezt a kissé avítt szót, nagyon kifejező. A Hold vezéreit a szabadságvágy hajtotta az útjukra, és éppen a sajátos világ- és emberlátásuk alapozta meg, hogy a befektetői szakmában egyáltalán nem szokványos módon érjenek a csúcsra. Sok felismerés kellett, hogy ma a cégkultúra olyan legyen, amilyen, de a felismerésnél is többre tartom azt a bátorságot, amivel a gondolkozásból kieső és kétségtelenül jól hangzó mondatokat valaki képes valósággá alakítani.