Írta és fotózta: H. Tóth Judit

Mintha Az Ezeregyéjszaka legszebb meséibe vagy egy paradicsomi állapotot idéző fantasy díszletei közé csöppennél. Ramadán idején ugyanez turistatömegek nélkül.

Megvolt a teljes útiterv, elintéztünk mindent, aztán véletlenül rájöttünk, hogy az egész márciusi ománi utazásunk az egy hónapos szent ünnep időszakára esik. És Ramadán idején a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. A turistáknak lefordítva: gyakorlatilag bezár az ország. Az üzletek, éttermek csak este nyitnak ki, nyilvános helyen étkezni és inni nem lehet. Még a munkavégzés is takarékon.

A kezdeti sokk után rájöttünk, hogy valójában ez kivételes lehetőség, hogy utazásunk egy hete alatt megmerítkezzünk Omán kultúrájában és szokásaiban. Bár nem öltöttem fel a nők tradicionális, egész testet takaró fekete viseletét, az abaját, az ott létünk alatt végig igyekeztem tiszteletben tartani az öltözködési szabályokat, és már az első nap természetessé vált, hogy a szállodában elfogyasztott bőséges reggeli után csak a vacsora következzen. Inni meg a kocsiban.

A ráhangolódás azért is ment könnyen, mert hamar kiderült: az omániak nagyon kedves és nyitott emberek. Úgy tűnik, hogy ezt a tulajdonságukat az országimázs részévé is szeretnék tenni, mert már a főváros, Maszkat repülőterére érkezőket Mohamed próféta mondata fogadja egy óriási feliraton: „Ha Omán népéhez érkezel, ők sohasem fognak megsérteni vagy durván viselkedni veled.”

Keleti mese
Az ötmilliós Omán nagy része sivatag, pár évtizede még az itt élő törzsek egyszerű életét élte. Aztán az 1970-ben trónra került és 2020 elején elhunyt Kábúsz szultán függetlenítette az országot az Egyesült Királyságtól, és nagyszabású modernizálásba kezdett. Ennek révén a legeldugottabb hegyi faluba is tökéletes minőségű utakon juthatunk el, továbbá ingyenes és jó színvonalú az egészségügy és az oktatási rendszer.

Gyakorlatilag nincs bűnözés, jólét van, rend és tisztaság. Az omániak nem fizetnek személyi jövedelemadót, jó fizetésért, főként az állami szférában dolgoznak – a nők is –, vagy vállalkozásuk van. Az ománi jólétet, a fejlődést az ország kétmilliónyi vendégmunkása szolgálja ki, ők az olajiparban, az egyre gyarapodó építkezéseken és a vendéglátásban dolgoznak.

Az ország egészen más utat választott az olajkészletei adta fejlődésre, mint a szomszédos, hasonló tulajdonságokkal bíró Egyesült Arab Emírségek. Nyoma sincs a pénzközpontú hivalkodásnak, a megalomán épületeknek, tizenkét emeletesnél magasabbak nem is húzhatók fel az országban. Annál inkább hangsúlyozzák kulturális hagyományaikat és természeti értékeiket, Omán ezáltal maradt meg autentikus keleti mesevilágnak, nélkülözve a giccset és odavonzva az ökoturizmus egyre több gyakorlóját.

A főváros, a másfél millió lakosú Maszkat vakítóan fehér, alacsonyabb épületeivel ötven kilométer hosszan nyúlik el a tenger és hegyek közé szorítva. Felfedezéséhez mindenképpen szükség van autóra, mert látnivalói szétszórt helyeken vannak, tömegközlekedés pedig gyakorlatilag nincs. A város utcái a Ramadán miatt teljesen néptelenek voltak, olyan volt a hangulat, mintha valami apokalipszis sújtotta volna.

Szerencsére a nevezetességeket meg lehetett nézni, de csak néhány turista lézengett rajtunk kívül.
Maszkat fő látványossága a nagymecset. Csak érzékeltetve az ománi rendezettséget, a szabad terek márványburkolatát állandóan vakítóan fényesre tisztítják, így a turisták nagy része, mivel a mecsetben amúgy is le kell venni a cipőt, mezítláb járja be az óriási épületegyüttest.

Maga a mecset hatalmas belső csarnokával egyszerre húszezer embert képes befogadni. Kristálycsillárja és 1,7 millió csomóval kézzel készített, huszonegy tonnás perzsaszőnyege a világ legnagyobbika volt, amikor 2001-ben elkészült. Mivel azonban az Arab-félsziget országai szeretik döntögetni a világrekordokat, a 2007-ben Abu-Dzabiban megnyitott mecset a második helyre taszította ezeket az ékességeket.

Ugyancsak első volt a régióban a maszkati opera, mivel az építtető szultán a klasszikus zene és művészetek nagy kedvelője volt, külön páholya is lett. (Természetesen ezután Dubaj és Abu-Dzabi is megépítette a maga monumentális zenei központját.) Hogy megadják a rangját, sorra adják a kilincset egymásnak a világsztárok, ottjártunkkor éppen a Placido Domingo által vezényelt Traviata díszletei készültek az áprilisi előadásra.
Mintha varázsütésre történne, délután 5 óra körül mozgolódni kezdett a város. Élelemmel megrakott szatyrokat cipeltek a kinyíló boltokból, futárok lefóliázott ételcsomagokat pakoltak az autókba, utcai asztalokat terítettek. Ínycsiklandozó ételszag kezdett terjengeni városszerte. Aztán napnyugtakor egyszer csak a város minden zugában megszólalt a müezzinek imára hívó éneke. Szinte hátborzongató, földöntúli hangon, erőteljesen zengve, kánonba fonódva söpört végig téren és időn. Ilyenkor veszi kezdetét az iftár, az ünnepi vacsora. Bár ezt családi körben ünneplik, ha invitálnak, nem érdemes kihagyni.

Éppen Nizvában, Omán ősi fővárosában, a város erődjében bóklásztunk, amikor utolért minket a böjt vége. Kiderült, hogy a turistalátványosság minden dolgozója egyazon családnak a tagja, vagyis a jegyárustól a szuvenírbolt eladójáig mindenki csapot-papot hátrahagyva rakodta ki az ételeket az előre elkészített asztalokra, szőnyegekre, és minket is vendégül láttak. Mivel a nemek külön étkeznek, a nők között foglaltam helyet. A hagyomány szerint a böjtöt vízzel, labannal (joghurthoz hasonló ital), gyümölccsel és három szem datolyával törik meg. Utána a férfiak elmennek imádkozni a mecsetbe, aztán jöhet a komolyabb lakoma.
Az omániak, amellett, hogy vallásosak, nagyon hagyománytisztelők is. Minden ománi férfi ropogós, patyolatfehér földig érő ruhában, a disdasban jár, fejükön kis hímzett sapka, a kummah. Némelyikük övén még ott lóg a görbe handzsár is. Büszkék a kultúrájukra, és azt is éreztem, hogy szeretnék eloszlatni az iszlámról élő sztereotípiákat.

Kábúsz szultán nagymecset

Betérve az Iszlám Kulturális Központba, más turisták híján kimerítő érvelést kaptunk az idegenvezetőtől, miszerint Mohamed próféta, Jézus és Ábrahám tanításai mind ugyanazokról az értékekről szólnak, ennek egy kis ajándékcsomaggal is nyomatékot adott. Az biztos, hogy mindenféle teológiai magyarázaton túl az omániak nyitottsága és kedvessége önmagában is újraértékeltette bennem, amit az iszlámról eddig gondoltam.

Később a sivataghoz utazva, betértünk egy rejtélyes módon a semmi közepén nyitva tartó kisboltba innivalóért, és szóba elegyedtünk a fiatal férfi eladóval. Amikor arról kérdeztük, hogyan bírja a böjtöt, azt magyarázta, hogy a Ramadán nem csak erről szól. Nekik ez a megnyugvás, a rossz gondolatok elűzésének és az akaraterő fejlesztésének is az időszaka. Őt meg az érdekelte, hogy mi ezt hogyan csináljuk…

Mutrah bazár

Mutrah Ramadan Mubarak , azaz Áldott Ramadánt!

Iftár női körben Nizwában

22,5 milliárd dollár
Omán igazi szépségei a városoktól távol, a hegyekben és a sivatagban tárulnak fel. A ritka, de kiadós esőzések nyomán a hegyekből lezúduló vizek megszámlálhatatlan sivatagi vízmosást – vádit – vájtak ki. Tavaszra ugyan kiszáradnak, de egy-egy mélyebb és szűkebb folyóvölgyben a sziklák között édenkerti hangulatú pálmafaoázisok és lenyűgöző, szűk vagy medencévé kiszélesedő patakmedrek bújnak meg – szabadon fürödhetünk bennük.

A fővárostól 150 kilométerre Nizva ősi városa visszarepít az időben, és remek bázis a túrákhoz. Az egyik leglátványosabb úti cél a Dzsebel-Samsz hegyen a Közel-Kelet Grand Canyonjának hívott Vádi-al-Nahr. Meredek sziklafalának természetes párkányán négy kilométer hosszan végigfutó „Balcony Walk”-ot szintén csak néhány turista – és némi tériszony – táraságában jártuk végig.

Néhány kisebb váditúra után értünk Vádi-ban-Halidhoz, az egyik legszebbnek tartott oázishoz és folyóvölgyhöz. Az egyébként tényleg csodaszép helyen a Ramadán idején is nyitva tartó étterem és Insta-kompatibilis fotókat hajszoló turistahad fogadott. Óriási kontraszt volt az addigi békés és az ország szokásait tiszteletben tartó élményekhez képest.

Mi lehet itt, amikor nincs ünnep, morfondíroztam. Félő, hogy az ott látottak előrevetítik annak a kormányzati programnak a hatásait, amivel Omán 2040-ig 22,5 milliárd dollár turisztikai bevételt akar elérni. Ennek részeként épül fel például Maszkattól nem messze a Trump International luxushotellánc új egysége és egy golfpálya is.

A váratlanul jött sokkhatás miatt nem sokat időzve a helyen, átmentünk a közeli Vádi-Haverbe. Itt a sziklákon átmászva, majd leereszkedve, a víz által kialakított természetes medencékhez jutottunk, és háboríthatatlanul élvezhettük a remélhetőleg még hosszú ideig tartó paradicsomi állapotokat. Közben azon gondolkodtam, bárcsak ne vesznének el a fejlesztések nyomán Omán annyira szerethető értékei.

A hegyekből a sivatag felé véve az irányt, sorra bukkantak fel a leglehetetlenebb helyeken – akár a sziklás kősivatag közepén is – óriási házak alkotta települések, a garázsok előtt drága autókkal. Sivatagi szállás­adónk később adott rá magyarázatot: minden nagykorúságát elérő ománi állampolgár kap egy telket az államtól abban a tartományban, ahol él, akár mindentől távol eső helyen is. A házak pedig azért több száz négyzetméteresek olykor, mert az ománi családok és népes rokonságuk szüntelen egymást látogatják, kell a tér.

Az utolsó két napot a sivatagban töltöttük, a Wahiba Sands anglicizált nevű régió számos táborának egyikében. A tökéletes csendet, a csillagos égbolt nyugalmát csak az zavarta meg, hogy napközben 36–38 fok volt, és a beduin stílusban berendezett sátor már reggel elviselhetetlen volt. Nem véletlenül, már csak két hét volt a szezonzárásig, ezután csak rosszabb lesz, májustól augusztus végéig nem ritka az 50 fokos hőség sem. Ebben az időszakban, aki teheti, délre megy Szalála környékére, ott enyhébb az időjárás.

Wahiba Sands sivatag, napfelkelte

Vádi Bani Khalid

Wahiba Sands – sivatagi tábor

Tippek

Odajutás:
Átszálással például Dubajon, Abu-Dzabin, Isztambulon keresztül, nettó repülési idő:
7 óra
Vízum:
14 napig nem kell
Időeltolódás:
+3 óra
Pénznem:
ománi rial,
1 rial 963 Ft
Szállásköltség (Ramadán idején 20–25 százalékkal olcsóbbak a hotelek):
Maszkat:
4* hotel kb.
15 000 Ft/fő/éj
Nizwa:
12 000 Ft/fő/éj
Étkezés
(indiai, pakisztáni, afgán, bangladesi és más nemzetközi konyhát kínáló éttermek):
ételek átlagosan: 0,8 rial
frissen készített gyümölcsitalok: 1 rial
Alkohol nincs, csapvíz fogyasztható.
Autóbérlés
(az összes nemzetközi lánc megtalálható, de sok helyi cég is van):
napi ár:
20 000 Ft
Érdemes négykerék-hajtású autót bérelni, ha a hegyekbe vagy a sivatagba megyünk.
Beszélt nyelv:
arab, mindenki beszél valamilyen szinten angolul
SIM kártya:
reptéren vásárolható egyhetes kártya több szolgáltatónál, kb. 6000 Ft
Konnektor:
brit típusú, átalakítót vinni kell