A magyar, aki a Porschéról csinált bravúros reklámot – stáb, kamerák és színészek nélkül. Ajánló a Forbes.hu-ról. Már este háromnegyed kilenc van Vietnámban, amikor felhívom Gaál Lászlót. Homályosított háttér előtt ül szobájában, több mint 8500 kilométerre Budapesttől, Đà Nẵngban. „Húsz percre innen olyan tengerpartok vannak, ahol tényleg nincs senki. A kedvenc helyem egy buddhista kolostor egy szigeten, ahova hétköznap […]
A magyar, aki a Porschéról csinált bravúros reklámot – stáb, kamerák és színészek nélkül. Ajánló a Forbes.hu-ról.
Már este háromnegyed kilenc van Vietnámban, amikor felhívom Gaál Lászlót. Homályosított háttér előtt ül szobájában, több mint 8500 kilométerre Budapesttől, Đà Nẵngban. „Húsz percre innen olyan tengerpartok vannak, ahol tényleg nincs senki. A kedvenc helyem egy buddhista kolostor egy szigeten, ahova hétköznap egy lélek se megy. A kultúra nagyon más, meg a közlekedés, de ezt már kezdem megszokni” – mesél mindennapjairól Laci. Már az első levélváltásunk után így írt alá, pedig nagyot nőtt az ázsiója.
Laci Vietnámban készítette el azt a speciális Porsche-reklámot is, aminek az összes képét mesterséges intelligenciával generálta. Nemcsak filmforgatás nem volt, valójában nem volt megrendelés sem, Laci a videót a maga szórakoztatására rakta össze, nem a Porsche kérésére.
Írta: Árvai Eszter Tavaly háromszor akartam felmondani” – mondta egy felsővezető ügyfelem. Nem panaszkodott. Csak kimondta. „A gyerekem már nem is kérdezi, mikor érek haza” – mondta egy másik. „Járok terápiára, de a kollégáim előtt úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne” – vallotta be a harmadik. Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Júniusban Nagy Szabolcs tér […]
Írta: Árvai Eszter
Tavaly háromszor akartam felmondani” – mondta egy felsővezető ügyfelem. Nem panaszkodott. Csak kimondta. „A gyerekem már nem is kérdezi, mikor érek haza” – mondta egy másik. „Járok terápiára, de a kollégáim előtt úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne” – vallotta be a harmadik.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Júniusban Nagy Szabolcs tér vissza!
Ők azok a vezetők, akikről azt hisszük: megcsinálták. Csillog a LinkedIn-profiljuk, és álomszerű a fizetésük. Akikről azt gondoljuk, hogy bírják. Közben fáradnak. És a csapatuk is. A Gallup 2024-es kutatása szerint világszerte a munkavállalók hetvenhét százaléka nem érzi magát elkötelezettnek – Magyarországon ezek a számok még rosszabbak.
Soha nem volt könnyű vezetni. De talán még soha nem volt ennyire emberpróbáló. Mert a vezetés ma már nemcsak stratégiáról és döntésekről szól, hanem arról is, hogyan tarts egyben embereket egy széteső világban. És közben persze magadat is.
A világ nem most lett bizonytalan. Mindig is az volt. Csak most már nem lehet nem észrevenni. Háborúk, klímaváltozás, gazdasági hullámvasút, polarizált társadalom, mesterséges intelligencia – egyszerre szakadt a nyakunkba. A kollégák fáradtak, szoronganak, kapaszkodót keresnek, és próbálnak normálisan működni egy abnormális világban. És így mennek be dolgozni.
Közben ugyanazok a hétfők, ugyanazok az értekezletek, ugyanazok a körök a hatékonyságról. Sokszor még mindig csak a teljesítményt nézzük – pedig lehet, hogy már annak is örülni kellene, hogy egyáltalán bejönnek reggel. Sokan tényleg csak túlélni próbálnak. Ha ezt vezető létedre nem veszed észre, először a figyelmüket veszted el. Aztán a bizalmukat. Végül őket. A kiégés, a „csendes felmondás” ma már mindennapi valóság.
A Harvard Business Review kapcsolódó vezetésnek (connected leadership) hívja, amit a mai munkavállalók valójában keresnek. Azt, hogy a vezetőjük emberként, teljes lényével és valódi figyelemmel legyen jelen – ne csak hivatalból. Ugyanakkor egy korábbi kutatásuk szerint a vezetők 68 százaléka nincs felkészülve arra az érzelmi munkára, amit a szerepük megkövetel. Amikor vezető lettél, nem szólt senki, hogy a legnehezebb helyzet nem az igazgatóság előtti prezentáció lesz. Hanem az, amikor valaki összeomlik a kávészünetben, és neked fogalmad sincs, mit csinálj vele. Hogy pszichológus is leszel, ingyen és képzés nélkül. Hogy nyugalmat sugározz, miközben belül magad is szorongsz. Hogy őszintén kapcsolódj, ami érzelmileg kimerítő, és sebezhetővé tesz. És ezt nem tanítják, nem szoktuk meg, nincs rá KPI (key performance indicator – a szerk.), de ma már nem lehet megúszni. Ez nem extra. Ez maga a vezetői munka.
A Randstad 2024-es kutatása szerint a munkavállalók 39 százaléka nem vágyik előléptetésre. A Z generáció több mint fele kifejezetten elutasítja a vezetői szerepet, mert túl stresszesnek és hálátlannak érzi, írta tavaly a Robert Walters nevű munkaerő-közvetítő cég. Nem a vezetői szereptől félnek, hanem az érzelmi terheléstől. Mert csapatot vezetni csak akkor lehet jól, ha akkor is ott vagy, amikor nehéz. Most az. Nem csoda, hogy egyre többen mondják: köszönik, de ebből most inkább nem kérnek. Te kinek mondod el, ha már te is fáradsz?
Ne ígérj stabilitást. Ígérj őszinteséget. 2025 van, senki sem hisz már a corporate bullshitben. Ha nem tudod, mi jön holnap, mondd ki. Ha bizonytalan vagy, vállald be. Meglepően jól működik, ha valaki végre nem játssza meg, hogy minden rendben van. A sebezhető vezető ma az új erős vezető. A mindent bírás mítosza tényleg halott. Azok tartják meg az embereiket, akik ki tudják mondani, ha valami nem megy. Nem gyengeség, ha vannak kétségeid – ez a belépő a bizalomhoz.
Ha a világ zűrös, teremts mikrobiztonságokat. Legalább a hétfő reggeli meeting legyen kiszámítható. Senki sem várja most tőled a nagy válaszokat – de az egyértelmű fókusz, a tiszta prioritások és egy kis elismerés már elég lehet, hogy valaki ne adja fel aznap. Nem kell, hogy mindenre tudd a választ, de jó, ha valakihez oda lehet menni, ha épp sok valami. A vezető dolga nem az, hogy megoldja – hanem hogy ne hagyja magára azt, aki nem bírja egyedül.
Mi lenne, ha a következő megbeszélésen nem a számokkal kezdenél, hanem egyetlen egyszerű kérdéssel: „Hogy vagytok ma?” Az empátia nem gyengeség. Hanem az új hatékonyság. A kapcsolódás lett a kulcs, nem a kontroll. Krízisben nem a karizma motivál, hanem az, hogy tényleg ott vagy-e, amikor számít.
A szerző szervezetfejlesztő, nemzetközi MindGym-coach, korábbi IKEA-felsővezető.
A Forgó tagjai: Árvai Eszter, Nagy Szabolcs, Halácsy Péter, Iglódi Csaba.
Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva íróházaspár az utóbbi években szerteágazó független kulturális üzleti vállalkozást és egyre növekvő közösséget épített fel. A magyar kultúráért, de függetlenedve Magyarországtól – Olaszországból. Évuka, hogy is kezdődött ez az egész?” – kérdezi Péterfy Gergely kávéját kortyolgatva egy római kávéház napsütötte teraszáról, ahonnan online csatlakozik a beszélgetéshez. „Gondoltam, hogy nekem kell beszélni” – válaszol […]
Írta: Modla Zsuzsanna Miért nem válik automatikusan minden gyerekből adakozó felnőtt, miközben ott lapul mindenkiben az ehhez szükséges érzékenység? Indul a House of Giving, céljuk megmutatni minden szülőnek, pedagógusnak, hogyan ösztönözhetik a gyerekeket az adás, a kedvesség, az együttérzés kultúrájára. Lara B. Aknin pszichológus és kollégái kísérletükben azt vizsgálták, mit éreznek az alig kétéves gyerekek, amikor adnak, és […]
Írta és fotózta: H. Tóth Judit Mintha Az Ezeregyéjszaka legszebb meséibe vagy egy paradicsomi állapotot idéző fantasy díszletei közé csöppennél. Ramadán idején ugyanez turistatömegek nélkül. Megvolt a teljes útiterv, elintéztünk mindent, aztán véletlenül rájöttünk, hogy az egész márciusi ománi utazásunk az egy hónapos szent ünnep időszakára esik. És Ramadán idején a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. A turistáknak lefordítva: gyakorlatilag bezár […]
A Limelight munkáit elnézve nehéz nem arra gondolni, hogy az alapítók, Dávid István és Vicsek Viktor pszilocibingombás omlettel indítják a napot. Pedig történetük nem erről szól, hanem arról, hogyan jutottak el vetítéseikkel az underground bulikról az összes kontinensre.Mint a fényművészet úttörői húsz éve a világ élvonalához tartoznak. „Sokszor előfordult, hogy a potenciális külföldi megrendelő nagyon komoly csapatot meg céget vizionált […]
