Nagyot vállaltak a több mint százszékes, Széchenyi téri üzlethelyiségbe fektető Gerendai Károly és társai. A Costes atyja épp a Forbes.hu-nak adott interjújában beszélt róla, hogy egy jól látható méretű hitel társul a gondolathoz, és igazán kellemetlen lenne, ha problémás kölcsönné válna. Mást is mondott: a Vibe-bal a mulatók világa tér vissza úgy száz év pihenő után, de ezúttal nem annyira Párizs, hanem mondjuk, Ibiza vagy Dubaj felől. Ezt a nyitás előtti sajtóbemutatón olyan kolumbiai táncosok idézték meg, akiknek nem azért csillogott a bőrük, mert túl sok textilt halmoztak rá.

Világos ajánlat, de minket olyannyira inkább a konyha érdekel, hogy szándékosan a lehetséges legkorábbi pénteki időpontra lövünk, ami hat órát jelent. Annyiban máris célt ért a pozicionálás, hogy látunk öltönyös társaságokat, látjuk többgenerációs család felnőttjeit, meg, mondjuk, közvetlen szomszédainkat, a három, vidám középkorú hölgyet, akik aszerint osztják magukat két részre, hogy kik jártak már idén Dubajban, és ki az, aki még csak járni fog.

Gerendai Károly szerint ennek az étteremhullámnak a globális alapkonyhája a perui–japán fúziós nikkei, amit ő magában túlontúl bevállalósnak gondolna Budapestre, de az étlap azt tükrözi, hogy a pánázsiai vonzalmakat nem sikerült a konyhán kívül tartani. Van burger, de vaszabis, a csirke édes-savanyú, és a séfajánlat egyik oldala kizárólag – leegyszerűsítve – szusikból áll. Ez minket különösebben nem zaklat fel, utóbbi irányból kezdünk válogatni.

Először is mangalicasonkás-rákos tekercset – a házi, szarvasgombás majonézhez hasonlóan parádés. Aztán egy Magyarország tengertől és a párizsi Rungis piactól való távolságát árcímkéjével is tükröző cevichét – a dresszingbe jóféle mustár, a rákok és polipok közé uborka és mangó is kerül, és mindegyik gondolat valid. Majd fűszeres tintahalat kérünk: a bundája ropog, de a hal nem lesz gumis, és a csilis-fokhagymás szószon némi savanyú uborka teker egyet, megint csak a megfelelő irányba. Végül avokádós-angolnás szusi jön parmezánropogóssal. Ha ez eddig egy Közép-Európával felütött nikkei, az engem rendszeresen tudna érdekelni.

A terjedelmes bárpulthoz terjedelmes, egyedi koktélkínálat társul. Elemeit egy barcelonai világbajnok fejlesztette és tanította be, ez ügyben a tesztcsapat koktélbarátabb tagja pincérünkhöz fordul útmutatásért, és egy olyan red mule a jutalma, amit úgy díszít rozmaringág, hogy ízben ne, illatban mégis minden kortyban ott legyen a zöldfűszer, mármint a málnavíz és a tequila mellett.

Utóbbi sokkal fogékonyabbá tesz minket felszolgálónk lendületes és közvetlen stílusára, amit egy vízparti csárdában hamarabb találnánk otthonosnak, de kinézünk a kirakaton túlra, a Lánchíd felé, és elgondolkodunk: vajon nem ott vagyunk-e egy posztmodern változatban. Borokról ugyanő azt mondja, menjünk az új-zélandi sauvignon blanc-nal, később a magyar ginnel készült gin & tonicot a kék színnel adja el, a hely saját Negroni variációjáról meg azzal beszél le, hogy a Negronit már kitalálták egyszer, hova variáljunk.

Egyébként nekem kenyerem az egyenes beszéd, szóval nem vitatkozunk, csak azon, milyen saláta kell a főételeink mellé. ­A juzus-­szezámos friss kevert saláta helyesnek bizonyult, a hely téliesebb hangulatú sajátja már sok lett volna a jóból, ahogy főételből is elég lenne egy a mi kezdésünk után. A pirított, hússal töltött tésztabatyukról meg a kijevi csirkéről egyaránt az derül ki, hogy azért ezek a biztonsági választások, a gjózák krémes szójaszósza és a – helyesen – combból készült csirkegolyók közötti, üdítő cukkinispagetti hagy csak bennünk érdemi nyomokat.

És aztán a passiógyümölcsös, friss créme brulée, ami előtt már rákezd a dj, és leveszik a fényeket is, hogy a közben feltűnő, lángoló cilinderes artista jobban érvényesüljön. Mindenki el tudja dönteni, az ilyesmi hozzáad-e az estéjéhez: mi az előételek ízével a szánkban, de a koktélokat a tervezettnél tempósabban felhajtva távozunk, hogy kávét majd inkább hazafelé, máshol. Akinek viszont stílusa az ilyesmi, akár válogatott steakekkel, grillételekkel vagy a terjedelmes kóstoló menük egyikével, a koktéllapon körbe lépdelve is elidőzhet néhány órát a szakaszosan meg-meginduló műsor alatt.

Vibe
Budapest V., Széchenyi István tér 8.
A teszt időpontja:
2025. január 25.
Ezt kértük:
Ham & shrimp roll:
3900
Seafood ceviche:
9500
Unagi-cheese roll:
4900
12 spice calamari:
5000
Beef gyoza:
9500
Chicken Kijev:
8500
Yuzu sesame salad:
2800
Passion brulée:
3500
Agárdi gin-tonic:
4500
Negroni:
4600
Red mule:
6200
Egy pohár bor:
3400
Egy mentes víz:
1150
Szervizdíj:
10 118
Összesen:
77 568 forint