Úttörő, modern cirkusz ihlette revüs szórakozást és olyan vacsorákat kínál a pesti belváros új attrakciója, a Vibe, amelynél a biztonsági játéktól a kifejezetten érdekes fúziós-halas dolgokig terjed az – egyébként még bővülő – étlap.
Nagyot vállaltak a több mint százszékes, Széchenyi téri üzlethelyiségbe fektető Gerendai Károly és társai. A Costes atyja épp a Forbes.hu-nak adott interjújában beszélt róla, hogy egy jól látható méretű hitel társul a gondolathoz, és igazán kellemetlen lenne, ha problémás kölcsönné válna. Mást is mondott: a Vibe-bal a mulatók világa tér vissza úgy száz év pihenő után, de ezúttal nem annyira Párizs, hanem mondjuk, Ibiza vagy Dubaj felől. Ezt a nyitás előtti sajtóbemutatón olyan kolumbiai táncosok idézték meg, akiknek nem azért csillogott a bőrük, mert túl sok textilt halmoztak rá.
Világos ajánlat, de minket olyannyira inkább a konyha érdekel, hogy szándékosan a lehetséges legkorábbi pénteki időpontra lövünk, ami hat órát jelent. Annyiban máris célt ért a pozicionálás, hogy látunk öltönyös társaságokat, látjuk többgenerációs család felnőttjeit, meg, mondjuk, közvetlen szomszédainkat, a három, vidám középkorú hölgyet, akik aszerint osztják magukat két részre, hogy kik jártak már idén Dubajban, és ki az, aki még csak járni fog.
Gerendai Károly szerint ennek az étteremhullámnak a globális alapkonyhája a perui–japán fúziós nikkei, amit ő magában túlontúl bevállalósnak gondolna Budapestre, de az étlap azt tükrözi, hogy a pánázsiai vonzalmakat nem sikerült a konyhán kívül tartani. Van burger, de vaszabis, a csirke édes-savanyú, és a séfajánlat egyik oldala kizárólag – leegyszerűsítve – szusikból áll. Ez minket különösebben nem zaklat fel, utóbbi irányból kezdünk válogatni.
Mindig úgy gondoltam, hogy a fantázia nagyon fontos része az újságírásnak. Amikor az alanyaimmal beszéltem, elképzeltem, amit meséltek, belezoomoltam, és néha olyan részletekre akadtam, amik jó kérdésekhez, de még jobb sztorikhoz vezettek el. A Forbesnál az indulás óta fontos szempont, hogy átélhetően mondjunk el sztorikat. Ha a mi fantáziánk nem mozdul meg, a tiétek sem fog. Ami nekem munkaeszköz, […]
Mindig úgy gondoltam, hogy a fantázia nagyon fontos része az újságírásnak. Amikor az alanyaimmal beszéltem, elképzeltem, amit meséltek, belezoomoltam, és néha olyan részletekre akadtam, amik jó kérdésekhez, de még jobb sztorikhoz vezettek el. A Forbesnál az indulás óta fontos szempont, hogy átélhetően mondjunk el sztorikat. Ha a mi fantáziánk nem mozdul meg, a tiétek sem fog.
Ami nekem munkaeszköz, sok vállalkozónak az első lépés. Elképzelik, hogy. Sőt, ez a nulladik lépés. Bele sem gondolunk, de ahhoz, hogy valaki a semmiből valamit létrehozzon, bizony komoly képzelőerő kell. Herendi Gábor édesapjának rendelőjében sok ilyen ember megfordult, nem csoda, hogy a későbbi sikerfilmest elragadta a mozi világa. A képzelőerő fontos, de előbb-utóbb a valósággal is számolni kell.
A Vertigo Média alapítói is elképzeltek egy történetet maguknak, de amikor a valóság közbeszólt, volt bátorságuk – és intelligenciájuk – változtatni. (Ha valamit, hát ezt nagyon élvezem a munkánkban: hányszor, de hányszor láttam a Vertigo logóját a mozikban, most végre mögé nézünk, és micsoda sztorit találunk ott!) Jancsó Dávid is számot vet a valósággal, nem látja magát Oscar-díjasként. A brutalista vágója is sokat hozott otthonról, de G. Tóth Ilda portréjából kiderül, mi Jancsó és Jancsó között a különbség.
A lapzártában Vaszkó Iván is azt meséli, beszélgetésük közben maga elé képzelte Herendi gyerekkorát. Portréinterjújából és a Vertigo sztorijából kirajzolódik előttünk a mai magyar filmes piac – és annak valósága is: hogy a Futni mentem rekordja nem feltétlen garancia a további sikerekre, még kevésbé arra, hogy piaci alapon folytatása szülessen.
A Simon’s Burger alapítói is elképzelték, hogy lesz majd egyszer egy burgerezőjük Amerikában. Most leültek Kis Judittal, és itt is a Forbes-cikk: Manhattanben lesz hamburgerezőnk! Egyszerűen imádom. Nemcsak Amerika miatt igazi Forbes-sztori, hanem az íve és a valóban őrültségnek hangzó álom miatt is. Olyan üzlet ez, ami ha hosszabb távon esetleg mégsem jönne össze, már akkor is megérte. Az életünkre nem számolunk EBITDA-t.
A politikusok képzelőerejéről van bőven tapasztalatunk. Javier Milei elképzelt egy Argentínát, ami végre kilép egy száz éve lefele tartó spirálból. Interjújában sok a tanulságos mondat, még ha stílusa faragatlan is.
Fantázia nélkül sok alapfogalmunk nem létezne. Például olyan, politikailag erősen terhelt fogalmaink sem, mint a nemzet. A nemzet egy elképzelt közösség. Rajtunk áll, hogy mit látunk bele, elhisszük-e, hogy minden második tagja a vesztünkre tör. Áruló lenne a postás, a nővér vagy a szomszéd? Ők is ennek a közösségnek a részei – a fantáziának előbb-utóbb találkoznia kell a valósággal. Túl sokat foglalkozunk a másikkal, kezdjünk el foglalkozni egymással! Például úgy, hogy belenézünk, hogyan lesznek az elképzelt képekből valódi teljesítmények.
„Ennyi pénzből akár nyolc-tíz párizsi vagy bécsi éttermet nyithattunk volna” – mondják a magyar Simon’s Burger tulajdonosai, Tóth Máté és öccse, Simon. A fiúk gyerekkori álma minden Excel-táblát felülírt, és márciusban New York közepén nyitnak hamburgerezőt. Saját forrásból, befektető nélkül. Egyelőre egyik almárkájukat, a Smashyt viszik ki az Egyesült Államokba, és ha bejön, megalapozhatja a fő márka, a Simon’s Burger külföldi terjeszkedését.
„Gépeket gyártunk, és fémet munkálunk meg” – így foglalja össze a Strigon szerszámgépgyártó tevékenységét Szabó Zoltán tulajdonos. Egy nagy múltú, mára kétmilliárd forintos árbevételű, vásárlóit a világpiacon megtaláló családi vállalkozás sztorija, a fővárostól alig egy órára.
Írta: Halácsy Péter Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a cég lisszaboni találkozóján rövid, de nagyon inspiráló előadást tartott a munkatársaknak arról, hogyan formálhatja át a mesterséges intelligencia a következő harminc évünket. A Preziben szeretjük a metaforákat, mégis meglepő volt, amikor József Attila Anyám című versét vetette össze a ma divatos erőnléti edzésekkel. Ezzel érzékeltette, hogyan alakulhat át világunk, és miért válhat az öröm […]
Lassan egymilliárd forint forgalmú céggé nő a Futni mentem mögött álló Vertigo Média. A producerek kétszázmilliós hitellel vágtak bele a filmbe, és most Porsche helyett inkább újabb körre indulnak az üzleti modellel: függetlenül, valódi igényt követve, Herendi rendezésében csinálnak csajos vígjátékot. Megvan a siker receptje?
