Úttörő, modern cirkusz ihlette revüs szórakozást és olyan vacsorákat kínál a pesti belváros új attrakciója, a Vibe, amelynél a biztonsági játéktól a kifejezetten érdekes fúziós-halas dolgokig terjed az – egyébként még bővülő – étlap.
Nagyot vállaltak a több mint százszékes, Széchenyi téri üzlethelyiségbe fektető Gerendai Károly és társai. A Costes atyja épp a Forbes.hu-nak adott interjújában beszélt róla, hogy egy jól látható méretű hitel társul a gondolathoz, és igazán kellemetlen lenne, ha problémás kölcsönné válna. Mást is mondott: a Vibe-bal a mulatók világa tér vissza úgy száz év pihenő után, de ezúttal nem annyira Párizs, hanem mondjuk, Ibiza vagy Dubaj felől. Ezt a nyitás előtti sajtóbemutatón olyan kolumbiai táncosok idézték meg, akiknek nem azért csillogott a bőrük, mert túl sok textilt halmoztak rá.
Világos ajánlat, de minket olyannyira inkább a konyha érdekel, hogy szándékosan a lehetséges legkorábbi pénteki időpontra lövünk, ami hat órát jelent. Annyiban máris célt ért a pozicionálás, hogy látunk öltönyös társaságokat, látjuk többgenerációs család felnőttjeit, meg, mondjuk, közvetlen szomszédainkat, a három, vidám középkorú hölgyet, akik aszerint osztják magukat két részre, hogy kik jártak már idén Dubajban, és ki az, aki még csak járni fog.
Gerendai Károly szerint ennek az étteremhullámnak a globális alapkonyhája a perui–japán fúziós nikkei, amit ő magában túlontúl bevállalósnak gondolna Budapestre, de az étlap azt tükrözi, hogy a pánázsiai vonzalmakat nem sikerült a konyhán kívül tartani. Van burger, de vaszabis, a csirke édes-savanyú, és a séfajánlat egyik oldala kizárólag – leegyszerűsítve – szusikból áll. Ez minket különösebben nem zaklat fel, utóbbi irányból kezdünk válogatni.
Írta: Halácsy Péter Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a cég lisszaboni találkozóján rövid, de nagyon inspiráló előadást tartott a munkatársaknak arról, hogyan formálhatja át a mesterséges intelligencia a következő harminc évünket. A Preziben szeretjük a metaforákat, mégis meglepő volt, amikor József Attila Anyám című versét vetette össze a ma divatos erőnléti edzésekkel. Ezzel érzékeltette, hogyan alakulhat át világunk, és miért válhat az öröm […]
Írta: Halácsy Péter
Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a cég lisszaboni találkozóján rövid, de nagyon inspiráló előadást tartott a munkatársaknak arról, hogyan formálhatja át a mesterséges intelligencia a következő harminc évünket. A Preziben szeretjük a metaforákat, mégis meglepő volt, amikor József Attila Anyám című versét vetette össze a ma divatos erőnléti edzésekkel. Ezzel érzékeltette, hogyan alakulhat át világunk, és miért válhat az öröm a jövő központi értékévé.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Áprilisban Iglódi Csaba tér vissza!
A vers sorai megrendítően idézik fel azt a kort, amikor a fizikai munka szó szerint felemésztette az emberek életét: „Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól.” Az ipari korszakban a munka a túlélés kérdése volt, az ember fizikai ereje határozta meg a mindennapjait, és a pihenés luxusnak számított. Ma már nem így élünk. A fizikai munka a gazdaság egyre kisebb szeletét teszi ki, és a mozgás, ami egykor létfeltétel volt, ma választott örömforrás: sportolunk, mert szeretjük, és mert tudjuk, hogy hozzájárul a hosszú és egészséges élethez.
Hasonló folyamat zajlik a szellemi munka és a tanulás terén is. A mesterséges intelligencia beköszöntével a tudás megszerzése és alkalmazása átalakul. Az MI mindenkit kicsit okosabbá tesz, vagy legalábbis hozzáférhetővé teszi azt a tudást, amit korábban hosszú évek tanulásával kellett megszerezni. De ez nem csökkenti a tudás iránti vágyat – épp ellenkezőleg. Ahogy a fizikai munka háttérbe szorult, és a sport örömforrássá vált, úgy a tanulás is egyre inkább élvezet lesz. Gondoljunk a sakkra. 1997-ben a Deep Blue legyőzte Garri Kaszparovot, és ezzel véget vetett annak az illúziónak, hogy az emberi elme verhetetlen. Ma egy telefonban futó sakkmotor jobb, mint bármely világbajnok valaha volt. És mégis, a sakk népszerűbb, mint bármikor. Több százezren nézik élőben a sakkbajnokságokat, a legnagyobb sakkozók sztárok lettek, és a játék kultusza az internet korában sosem látott magasságokba emelkedett. Miért? Mert nem az érdekel minket, hogyan kell megoldani a problémát – ebben az MI már jobb –, hanem az, hogyan viselkednek az emberek kihívással teli helyzetekben. Nem a sakkot nézzük igazán az élő közvetítésben, hanem az embert.
Ugyanez történik a tanulással is. Hagyományosan az iskolai tanulásnak volt egy jól meghatározott célja: jobb jegyek, jobb felvételi eredmények, jobb állás. De ahogy a mesterséges intelligencia egyre több feladatot vesz át, a tudás értéke nem a puszta alkalmazhatóságban, hanem a tanulás élményében rejlik majd. Egyre több ember tanul majd nem azért, mert „kell”, hanem mert örömöt talál benne.
Az MI nemcsak a tudáshoz való hozzáférést könnyíti meg, hanem a munkánkat is átalakítja. A gépek egyre több feladatot végeznek el helyettünk, és így felértékelődik a munka örömfaktora. Kreativitást, problémamegoldást és emberi kapcsolódást igénylő munkák válnak dominánssá – itt emberként viselkedünk, nem mint egy nagy gyár vagy multi fogaskereke. Most már például fontos, hogy a munkában érezzünk, megérezzünk, együtt érezzünk, mint egy ember. Száz éve csak az volt a fontos, hogy pontos, megbízható és terhelhető legyél, mint egy gép. A tanulás sem lehet kivétel. Ha a munka örömforrássá válik, az iskolák sem tarthatják fenn a régi, kényszerített tudásmodellt. A tanulásnak is élvezetesnek kell lennie.
Szülőként lehet félni, hogy mindjárt elérjük azt az állapotot, ahol minden jól definiálható, zárt kérdésre az MI gyorsabban fog pontos választ adni. És akkor mi lesz a gyerekeink jövője? Lesz munkájuk? Én inkább annak örülök, hogy örömmel választhatják, hogy teljes emberként éljenek.
Nem tudjuk biztosan, hogy ez lesz-e a jövő. Nem tudjuk, hogy a tanulás valóban teljesen átalakul-e. De dolgozhatunk érte, hogy így legyen. Ahogyan a sport, a sakk és a kreatív munkák egyre inkább az önkifejezés és a boldogság forrásaivá váltak, úgy a tanulás is lehet a jövő egyik legnagyobb élménye.
A szerző a Budapest School magániskola, valamint a Prezi társalapítója.
A Forgó tagjai: Árvai Eszter, Nagy Szabolcs, Halácsy Péter, Iglódi Csaba.
Borúlátóbbak, mint az elemzők, pedig még sohasem hittek ennyire a fellendülésben. A PwC tizennegyedik Magyarországi Vezérigazgatói Felmérésének izgalmas megállapításai.
Ömlik a gigakamat a kisbefektetőkre, közben Trump épp felrúgja a fél évszázados világrendet. Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója arról is beszél, hogy mikor váltanak devizára a magyar megtakarítók, illetve változnak-e a profik befektetési módszerei a nagy zajban.
A mai világ egyik legnagyobb kihívása a kiszámíthatatlanság, a House of Business azonban éppen erre építette üzleti modelljét, s így váltak a rugalmas irodabérleti megoldások piacán mára megkerülhetetlen szereplővé. A cég márciusban nyitja ötödik budapesti lokációját a bel-budai BEM Centerben, és ezzel új fejezet is kezdődik a vállalat életében. „Amikor 2016-ban egyedül kezdtem, a recepción […]
Mi a közös a vicces animációkat készítő youtuberben, a legmenőbb londoni stúdió hangmérnökében, az agykutatóban, a Barcelona utánpótláscsapatának kapusában és a mesterséges intelligenciára építő vállalkozóban? Mind olyan legfeljebb harmincéves magyarok, akik már most nagyot alkottak a maguk területén. A Forbes idei 30/30-as listáján bemutatott arcokra is érdemes lesz odafigyelni.
