Meg akar egyezni Donald Trumppal, nem érdekli, mit gondolnak a stílusáról, és – szó szerint – láncfűrésszel esett neki a gazdaságnak. A populista-libertárius Javier Milei hisz a kis államban és a szabadpiacban. Több évtizednyi tüneti kezelés után rendbe tenné Argentínát – egyszer és mindenkorra. Az argentin Forbes interjúja az argentin elnökkel.
Kérdezett: Alex Milberg (Forbes Argentína) / Fordította: Tóth Richárd
A mindenkori argentin elnök hivatalában, a Casa Rosadában (Rózsa Palota) el sem téveszthetnénk, melyik Javier Milei irodája. Megannyi ajándékkal tele a szoba: a csodagyerek Faustino Oro által dedikált sakktábla mellett futballklubok mezei a világ legkülönbözőbb tájairól, a híres lovaspóló-játékos, Adolfo Cambiaso sisakja, illetve tucatnyi, szanaszét heverő gazdasági szakkönyv. De van egy tárgy, ami uralja a teret. Ez a „La Sierra del Poder” (a Hatalom Fűrésze) című alkotás, az extravagáns argentin művész, Tute Di Tella ajándéka. Egy nyolc kilogramm súlyú, csiszolt bronzbevonatú láncfűrész, 75 centiméteres pengéjére lézerrel gravírozták a „Mennyország ereje” feliratot. Milei szándékosan a szoba közepén helyezte el a műalkotást. „Hogy a minisztereim is tudják, ez még csak a kezdet. Megmondtam nekik: ha nem tartják a lépést, lecserélem őket. Szorítsák össze a fogukat, és nyomják, menjünk előre.”
Senki sem lehet felkészülve arra, hogy egyszer elnök lesz. Ön ráadásul politikai értelemben kívülálló, outsider. Egyértelműen outsider vagyok. Soha nem akartam elnök lenni, de egy ponton minden megváltozott. Alberto Fernández, Argentína előző elnöke és kormánya üldözni kezdett, korlátoztak a véleménynyilvánításban, ez egzisztenciálisan is nehéz helyzetbe sodort. Lépnem kellett, de sohasem gondoltam volna, hogy olyan eredményt érünk el, amivel valódi változásokat vihetünk véghez az országban. Az elmúlt év hatalmas magabiztosságot adott, de úgy éltem meg, mint bármelyik másik munkát.
Eejtett kamerával szerepeltél a Direkt36 tényfeltáró filmjének Botaniq klubos epizódjában. Hogyan magyaráztad el az amerikai barátaidnak, miről szól A dinasztia, és mi lesz benne a feladatod?Leginkább sehogy. Nem sok embernek mondtam el, hogy ezen dolgozom. Amikor korábban a The Guardianbe írtam a Mathias Corvinus Collegiumról (MCC), kaptam támadásokat online trolloktól és a kormányközeli sajtótól. Mivel tudtam, hogy ez most a filmmel újra […]
Eejtett kamerával szerepeltél a Direkt36 tényfeltáró filmjének Botaniq klubos epizódjában. Hogyan magyaráztad el az amerikai barátaidnak, miről szól A dinasztia, és mi lesz benne a feladatod? Leginkább sehogy. Nem sok embernek mondtam el, hogy ezen dolgozom. Amikor korábban a The Guardianbe írtam a Mathias Corvinus Collegiumról (MCC), kaptam támadásokat online trolloktól és a kormányközeli sajtótól. Mivel tudtam, hogy ez most a filmmel újra megtörténhet, nem akartam, hogy aggódjanak. Csak nem sokkal a megjelenés előtt figyelmeztettem a családomat és a barátaimat.
Most is jöttek a trollok? Nem igazán. A reakció sokkal pozitívabb volt. A Direkt36 alapos munkát végzett, nem volt helye a kritikának.
Rejtett kamerákat viseltél a botaniqos interjúdnál, hogy rögzítsd a történteket. Elárulhatod, milyen volt a technológia? Volt egy rejtett kamera, ami úgy nézett ki, mint egy okosóra, aztán egy toll, ami a táskám hátulján volt. Volt egy körülbelül három centiméteres kamera is, amit az egyik rendezőnk, Bálint a zakóm bélésébe varrt, és úgy állította be, hogy az egyik gomblyukon át rögzített. Az okosóra végül nem működött, de a másik kettő felvételét felhasználtuk.
Hogyan készültél a bevetésre? Nem féltem, mert ez a munkám. A csapattal hosszasan átbeszéltük, hol mehet félre a dolog, és hogyan reagáljak, ha félremegy. Ezután már csak megpróbáltam úgy gondolni rá, mint egy átlagos napra, mintha tényleg szeretném, hogy felvegyenek a klubba.
Egy évet voltál az MCC ösztöndíjasa, az is undercover riportba torkollott. Nem gondoltam magamra úgy, mint undercover riporterre. Az ösztöndíjjal az újságírói karrieremet akartam elkezdeni. Magyarországról és Kelet-Európáról akartam írni, és reméltem, hogy ez az ösztöndíj jó tudást és kapcsolatokat ad hozzá. Ahogy telt az idő, egyre nyilvánvalóbb lett az intézmény politikai töltete, megismertem az MCC valódi célját. Így amikor eljöttem, úgy éreztem, hogy kötelességem megosztani a tapasztalataimat.
Mi volt a legfontosabb a filmre kapott visszajelzések közül? Újságíró lévén az a munkám, hogy a magántényeket nyilvános tényekké alakítsam. Ebben az esetben különleges helyzetben voltam, mert a Fidesz státuszt tulajdonít a nevemnek. Amikor olyan visszajelzéseket kaptam, hogy „ó, a nevét arra használta, hogy olyan dolgokhoz jusson hozzá, amikhez más nem tudott”, az sokat jelentett nekem. Ez azt jelenti, hogy értik, miért csináltam, és azt is, hogy értékelik, mi is az újságírás.
Az USA-ban is sok mindent kell feldolgozni Trump visszatérésével. Te is látsz hasonlóságot a demokráciák válságában? Tudósítottam a 2023-as CPAC-ről is, ahol az amerikai republikánusok áradoztak arról, ahogyan Orbán Viktor Magyarországot vezeti. A MAGA mozgalom tőle merít ihletet. Ezt az érvet az amerikai ismerőseimnek is felhozom: igen, Magyarország kis ország, a kormányzást illetően mégis követendő példának nyilvánították.
A világ egyik legjobb újságíró-iskolájában tanultál. Felkészített a Columbia a szakma válságára is? Jobb újságíróvá tett, de nem tud felkészíteni a szakma helyzetére. Eltitkolt tényeket hozunk felszínre, ezt az emberek utálják, és ezért minket is utálnak. Semmilyen képzés nem tud felkészíteni rá, hogy ebben navigálni tudjak.
Mennyi esély van rá, hogy valaki hetvenhat évvel a pályaválasztása után is ugyanazzal foglalkozzon, és szinte azzal lendülettel tegye, mint tizennyolc évesen? Manapság szinte semmi, de a kilencvennégy éves Sajdik Ferenc ma is így alkot. A grafikus-karikaturista rajzasztalán született meg például Pom Pom, Gombóc Artúr és A nagy ho-ho-ho horgász figurája, sőt a tévétorna főcíme is.
Az asztala ma is tele van pasztellkrétával.
A rendszerváltás utáni tíz legnézettebb magyar mozifilmből négynek is Herendi Gábor a rendezője. Az elmúlt években elfogyott körülötte a levegő, mint sokan, ő is ellehetetlenült az állami filmtámogatási programban, majdnem visszament fogorvosnak. Hezitált, de elvállalta a Futni mentemet, nézőrekordot döntöttek, és most, hogy lekerült a válláról a nyomás, a Valami Amerika és a Kincsem után újabb diadalmenetbe vág. Hatvannégy évesen.
Valószínűleg ez van a legtávolabb a néhai csehszlovákiai sízés élményétől. Tülekedésben (annak hiányában), luxusfokozatban, árazásban és eleganciában. St. Moritz százhatvan éves történelme és 2025-ös valósága.
