Kérdezett: Alex Milberg (Forbes Argentína) / Fordította: Tóth Richárd
A mindenkori argentin elnök hivatalában, a Casa Rosadában (Rózsa Palota) el sem téveszthetnénk, melyik Javier Milei irodája. Megannyi ajándékkal tele a szoba: a csodagyerek Faustino Oro által dedikált sakktábla mellett futballklubok mezei a világ legkülönbözőbb tájairól, a híres lovaspóló-játékos, Adolfo Cambiaso sisakja, illetve tucatnyi, szanaszét heverő gazdasági szakkönyv. De van egy tárgy, ami uralja a teret. Ez a „La Sierra del Poder” (a Hatalom Fűrésze) című alkotás, az extravagáns argentin művész, Tute Di Tella ajándéka. Egy nyolc kilogramm súlyú, csiszolt bronzbevonatú láncfűrész, 75 centiméteres pengéjére lézerrel gravírozták a „Mennyország ereje” feliratot.
Milei szándékosan a szoba közepén helyezte el a műalkotást. „Hogy a minisztereim is tudják, ez még csak a kezdet. Megmondtam nekik: ha nem tartják a lépést, lecserélem őket. Szorítsák össze a fogukat, és nyomják, menjünk előre.”
Senki sem lehet felkészülve arra, hogy egyszer elnök lesz. Ön ráadásul politikai értelemben kívülálló, outsider.
Egyértelműen outsider vagyok. Soha nem akartam elnök lenni, de egy ponton minden megváltozott. Alberto Fernández, Argentína előző elnöke és kormánya üldözni kezdett, korlátoztak a véleménynyilvánításban, ez egzisztenciálisan is nehéz helyzetbe sodort. Lépnem kellett, de sohasem gondoltam volna, hogy olyan eredményt érünk el, amivel valódi változásokat vihetünk véghez az országban. Az elmúlt év hatalmas magabiztosságot adott, de úgy éltem meg, mint bármelyik másik munkát.
