Addig ne is csinálj gyereket,amíg magadat ki nem terápiázod

Hogyan lehet harminctól visszatekintve summázni egy életet? Kemény Zsófi író, slammer, zenész erre vállalkozik a Jurányi Házban az Egy életem produkcióval, és standupol az esküvője utáni autóbalesetéről, édesanyja gyereknevelés közben elhangzott mondatairól, amiket azóta sem felejtett el, szakmai példakép édesapjáról és újlipótvárosi identitásáról. Az előadás dramaturgja, Horváth Panna megnyugtatta, hogy kora ellenére igenis van elég története – és az interjúba is becsatlakozott.

Elsőre meglepő, hogy ennyire fiatalon, harmincévesen bevállaltad az Egy életem produkciót. Úgy érzed, van már elég muníciód?
Kemény Zsófi:
Lévai Balázs (az Egy életem sorozat ötletgazdája, producere – a szerk.) ötlete volt. Eddig nagymúltú, országosan ismert művészeket hívott be (Mucsi Zoltánt, Thuróczy Szabolcsot, Grecsó Krisztiánt, Szabó-Kimmel Tamást, Szinetár Dórát, Nagy Ervint és Borbély Alexandrát), de most azt találta ki, hogy nyit a Z generáció felé is.


Én is meglepődtem, hogyan lehet harminctól visszatekintve summázni az embernek az életét. Hogy fogok ennyiből egy egész estényi sztorit kifacsarni? Ezért hívtam fel Pannát, aki amellett, hogy dramaturg, úgynevezett színházcsináló is. Ő meg megnyugtatott, hogy van elég történetem.