Mezei halandók még alig hallottak a kriptopénzekről, amikor már a maga bányászta bitcoinokból nyaralt egész nyáron a Riviérán. Olyan is volt, hogy cirkókazán helyett a saját kezűleg összerakott vízhűtéses számítógépével fűtötte a lakást. És nem egyszer megesett, hogy Csányi Sándor, az OTP elnöke személyesen őt hívta, ha elakadt a kompjúterén. Popovics László egy karibi banki kitérő után most azon dolgozik, hogy ne a mesterséges intelligencia uraljon minket, hanem mi őt.

Évekkel ezelőtt, egy nyári vasárnap délután Popovics László elmélyülten foglalatoskodott valamivel a számítógépén, amikor becsörgött a telefonja. Szinte rá se nézve a kijelzőre beleszólt, hogy „Szia!”. A vonal túlsó végén tíz másodperces csend következett, Csányi Sándor OTP-vezér ahhoz volt szokva, hogy beosztottjai nemhogy nem tegezik le, de Elnök urazzák. Majd arra jutott, nem teszi szóvá a váratlan fordulatot (sőt egy későbbi alkalommal, a baki korrigálására tett kísérletre válaszul már ő mondta: „innen most már ne visszázzunk”), inkább vázolta hívása tárgyát, egy műszaki kérdést.Popovics László akkor már évek óta az OTP-ben dolgozott. Azon kevesek közé tartozott, akik értettek az Apple-termékekhez, neki is az volt, de rajta kívül körülbelül csak az akkori IT-vezető és az Elnök úr használt Apple-t napi szinten. Időnkénti elakadásainál így Lászlót hívta, és ahogy mondja, kölcsönös tisztelet, bizalom és nyílt kommunikáció jellemezte kapcsolatukat.

Ezt abból is levehette, hogy egy ponton közvetlenül tőle kapott felkérést egy speciális alakulat felépítésére a bankon belül, amit később több mint százfősre növelt. Vagy hogy például a bank­elnök lánya, Csányi Gabriella is őt kérte meg, hogy segítse induló turisztikai startupját a Like Locals nevű app fejlesztésében. De hogy a képlet ne legyen olyan egyszerű, akkori közvetlen főnöke is a család tagja volt, amikor 2021 végén Popovics László felmondott a bankban. Őt már úgy hívták: Csányi Péter, ma ő a vezérigazgató.
Katonai kiképzés,

Autodidaktikus tudás
Csodabogár. Legtöbb ismerőjének – OTP-s, ex-OTP-s, startupos körökből – ez a jellemzés ugrik be először, amikor azt kérem, mutassák be egy vadidegennek. Élete egy budakeszi családi házban indult, és ha a technológia iránti érdeklődés vagy a kreativitás gyökereit keressük, először az origami, majd a legózás iránti rajongásig jutunk. Szétszerelni, összerakni, felépíteni – tizennégy évesen már ez töltötte ki a napjait abban a szolnoki bentlakásos technikumban, ahol repülőgépműszaki ismereteket tanult, és katonás fegyelemben élt.

Azontúl, hogy katonai kiképzést kapott – lőtt fegyverrel, hajított gránátot, tisztek nevelték, perceit szabályok keretezték –, itt került először kapcsolatba a számítógépekkel, és tanult meg magától több programnyelvet. Egy idő után külön kulcsa és szabad bejárása volt a gépterembe, majd néhány évvel később (kellett a pénz a Gábor Dénes Főiskola tandíjára) Bel-Pesten, egy Klauzál téri számítógépbontóban találta magát.
Bejöttek a nagy cégektől a használt gépek, ők szétszerelték őket és az alkatrészeket darabonként vagy új gépeket építve értékesítették. Jó iskola ez, ha a hardverhez is közel akarsz kerülni, és kiderüljön: a legolcsóbb gépekből, a legócskább alkatrészekből is lehet még működőt összerakni.

Innen a Pepsi rendszergazdai pozíciója következett, ami csak azért fontos, mert itt ismerte meg az SAP-t, ami aztán sok évre befolyásolta az életét. Komplex és bonyolult rendszerről lévén szó, SAP-rendszermérnöknek, majd -tanácsadónak lenni normális esetben azt jelenti, hogy legalábbis többhetes, sok ezer eurós képzéseket kellett kijárnod. László ezt a fázist kihagyta, inkább rendelt egy telepítőkészletet, és önállóan feltelepítette a rendszert.

Mivel egy akkoriban kevéssé használt operációs rendszerre, Linuxra tette, ráadásul sikeresen, az SAP-nál is felfigyeltek rá. Átigazolt a céghez, jól eladható tanácsadó lett belőle, öt éven át nagyjából negyven nagyvállalat kétszáz különböző projektjén dolgozott Horvátországtól Németországon át az Emirátusokig. Telepített, implementált, tesztelt, karbantartott, és mivel munkái után ő maga kézbesítette az ügyfél számláit az SAP-hez, kezdte frusztrálni a kizsákmányoltság érzése. „Keresel nettó 250 ezer forintot, és napi 1500 euróért adnak el, két műszakban” – mondja, milyen arányok voltak, amikor 2006-ban otthagyta a céget.
A maguk módján próbálták megtartani, de ha kétszázalékos béremelés ígérete áll szemben az egyik ügyfelétől jövő igazi piaci ajánlattal, könnyű dönteni. „Majdnem annyit kaptam onnantól naponta, mint amennyi addig a havi fizetésem volt” – mondja, mivel hívta át az OTP. Ő csinálta korábban a banknál a rendszer bevezetését, onnantól pedig az SAP-támogatásért felelt mint külső IT-tanácsadó.

Egy idő után viszont inkább azon dolgozott, hogy mivel lehetne a drága, erőforrásigényes és szerinte nem is mindig olyan stabil rendszereket kiváltani, és szemmel látható költségcsökkentést elérni. „Nyílt forráskóddal lefejlesztek egy hasonló rendszert” – mondta (és csinálta) többször is, miáltal az SAP-nél patás ördöggé vált, az OTP-nél meg egyre jobban bedolgozta magát.

Kissé lázadó, nagyon határozott igazságkereső mérnök, mondják róla ezt is. Bántotta a szemét az is, hogy háromévente többmilliárd forintot költöttek gépbeszerzésekre, hogy rendesen fussanak a bankban az SAP rendszerei.

„Mindig a költségcsökkentés embere voltam” – mondja tömören, holott azt is látta, milyen az, amikor neki is kijut a jóból. „Ha a drága csúcseszközöket használod, elvisz a cég Vegasba, limuzinozunk, folyik a kétszáz éves whiskey.” A beszállítók nagy becsben tartják a jó ügyfeleket.

Egy alkalommal rávette akkori főnökét (Dobos Istvánt – ma a Mol csoportnál informatikai vezető), hogy hadd bizonyítsa be: otthoni Apple-jén gyorsabban fog futni a rendszer, mint a több milliárd forintos Oracle hardveren. Elvégezték a kísérletet, a csendes asztali munkaállomás megverte az öt ruhásszekrénynyi gépet a gépteremben. Nem tíz százalékkal volt gyorsabb, hanem háromszor. Ezek után megbízták, hogy tervezzen a rendszer alá vasat. „Milliárdok helyett egy nagyságrenddel kisebb összegből cseréltem le a gépeket” – mondja. Hét évig futottak rajtuk a banküzem alapjainak rendszerei (számla főkönyv, vállalatirányítás, beszerzés, HR-információs rendszerek stb.).

Már-már forradalmi hozzáállás volt ez egy amúgy példásan megújuló és profin működtetett, de mégiscsak a rendszerváltás előtti állami mamutok karakterjegyeit is magán cipelő nagyvállalat keretei között. Nem mindenkinek tetszett az OTP-nél. Ahogy László egy volt fiatal beosztottja fogalmaz: „Popi (közeli munkatársai így hívták) nem fért bele az akkori OTP-s cégkultúrába.”

Másik (ma is a bank felsővezetését erősítő) exkolléga szerint: „Talán az OTP cégkultúrája nem fért bele az ő világképébe.” Megint más – távolabbi volt kolléga – amolyan meg nem értett zseninek látta. „Akivel mindig jó lett volna meginni egy kávét, de sose került rá sor.” Akárhogy is, hozta az eredményeket, és például Csányi Sándor bizalma is nőttön nőtt.

Ugrunk egyet 2018 áprilisáig. László magától Csányi Sándortól kap megbízást arra, hogy felépítsen egy speciális alakulatot, zöldmezős szervezetet a bankon belül. Ez később a regényes Elosztott Rendszerek Fejlesztési Igazgatósága (ERFI) nevet kapja, ma is működik, már László nélkül, 140 emberrel. Ahogy neve is sugallja, a csapat – nagy monolit banki rendszer helyett – elosztott rendszereket tervezett, hogy ha például jön egy leállás, ne fagyjon le egytől egyig minden. Elosztott rendszerekben hiába romlik el egy rész, a többi megy tovább, ahogy ez később élesben is sokszor bebizonyosodott.

Első feladatuk az azonnali fizetési rendszer (AFR) előkészítéséhez kötődött, létre kellett hozniuk egy folyamatosan elérhető egyenlegközlő rendszert, amely mellékhatásként orvosolt egy legalább tíz éve megoldatlan belső informatikai problémát. A számlaegyenlegek ugyanis a számlavezető és a kártyarendszer között időben szétcsúsztak, így többször megesett, hogy hiába jött értesítés egy jóváírásról, a pénzt csak később lehetett felvenni a bankkártyával.

Lászlóék csapata megoldotta a problémát az új rendszerrel, ez elengedhetetlen volt, hogy aztán 2020 tavaszán élesedjen az ARF, és a hét minden napjának minden órájában öt másodperc alatt minden alrendszer szinkronba kerüljön, és pontos egyenlegeket mutasson. „Volt egy iszonyatos leállás, egyedül minket nem érintett – mondja elégedettséggel a hangjában. – Két évet láttam a működéséből, negyven verzióváltást, nulla lassulást, nulla kiesést.”

Érdekes feladat volt ez menedzsmentoldalról is. László nem végezte el a főiskolát, már akkor is az SAP-nál dolgozott, a diplomát nem volt ideje megszerezni. Egy matekvizsga reggelén például azon tipródott, hogy elinduljon-e vizsgázni, vagy befejezze a Vivendi (később Invitel néven működő telekom cég) éles számlázási rendszerének költöztetését, amin amúgy egész éjjel dolgozott. Nem nagyon volt opció, a vizsga elúszott, és még vagy négy-öt hasonlóképpen.

Amúgy is úgy érezte, hogy az iskola inkább viszi a pénzt, de nem ad sok tudást, és később is feltette a kérdést: mi a fontosabb, a papír, vagy hogy megszűnjön a probléma? Emiatt kellett néha magyarázkodnia, az OTP-nél is gond volt egy darabig, hogy a belső szabályok és a pénzintézeti törvény szerint nem lehet vezető diploma nélkül. Ezt aztán a Bankárképző Központ kétéves képzésével ki tudták pipálni, ő meg, ahogy szokta, mindent felszívott a legfrissebb könyvekből.

Az integrál pszichológiát és a TEAL módszert tette magáévá, ezt alkalmazta egyre bővülő csapatában. Az ő fordításában: a szervezetben teljes autonómia van, a vezető csak támogat, nem szól bele emberek felvételébe, kirúgásába sem, ugrál a szervezeti egységek között, belenéz a problémákba, villámhárítóként működik, a legszükségesebb esetben tart csak mítingeket, és mindenkit hagy kibontakozni. A  csapat egyik akkori tagja szerint: „Popi bátorította a vitákat, és tudta csökkenteni a stresszt, jól éreztük magunkat.” Kívülről is jött visszajelzés: három évvel a csapat felállása után, 2021-ben már mint „ERFI módszer” elnyerték a HR Best aranyérmét „Jövőálló szervezet az OTP Banknál” címen.

A sors fintora, hogy ugyanebben az évben jutott el odáig, hogy azt érezze, ötletei egyre a fiókjában maradnak. A fejvadászok ütemérzékét dicséri, hogy nigériai, mongóliai, jamaikai megkeresések után megtalálta egy hozzá hasonló csodabogár, Jean Chalopin ajánlata. A különc francia úgy bankár – a karib-tengeri Bahamákon székelő Deltec Bank tulajdonosa –, hogy kreatív művész is, az Inspector Gadget (magyarul Gógyi felügyelő) című rajzfilm kitalálója és producere.

László igent mondott a kétszáz fős privátbank digitális vezetői pozíciójára, benyújtotta felmondását az OTP akkori digitális vezetőjének, Csányi Péternek, majd felesége és kedvenc agara társaságában repülőre ült, hogy a világ egyik legdrágább városába, Nassauba költözzön.

Bitcoinból nyaralni, bányászgéppel fűteni
Vizionárius. A másik jelző, amit többen említenek Popovics László leírására, esetleg azzal megtoldva, hogy kompromisszumokat nem tűrő, gyakorlatias álmodozó, aki harminc évre előre látja a jövőt, de néha hátranéz, és kérdez. Valóban több példát lehet hozni arra, hogy korán ráérzett a nagy tudományos, pénzügyi, társadalmi jelenségekre.

A bitcoinnal 2012-ben ismerkedett meg, az első árfolyam, amire emlékszik, 70 dollár (most 113 ezer dollár, 37 millió forint). Be is dobta az OTP vezetésének, hogy akár bevásárolhatnának egymilliárd forintért. Nem vásároltak. „Később mondtam Csányi úrnak is, ha vettünk volna, nem is 70 dolláron, de 170-en, az is mit jelentene ma. Többet hozna, mint akármelyik leánybank, úgy, hogy nincs is vele munka” – mondja mosolyogva.

Egy időben viszonylag aktívan bányászott is otthon, és bár azt állítja, hogy nem lett kriptomilliárdos, voltak mesés idők. „Amikor reggel kereskedtem negyedórát, és utána egész nap abból a pénzből nyaraltunk Cannes-ban. És ez ment egész nyáron. Volt bankkártya, simán lehúztam a bitcoint, amit reggel megkerestem.” Összesen 127 bitcoinja volt (ha mind meglenne, ma 4,7 milliárd forintot érne),
de nem sajnálja, hogy részben elnyaralta a Riviérán. Azt mondja, sose a pénz érdekelte igazán, inkább a rendszer egésze és a problémák megoldása.

Informatikusi elszántságának mókás mellékszála volt, hogy fűtésre fogta otthoni gépeit. Először csak adta magát, hogy ha már annyi hőt ad le saját kezűleg összerakott vízhűtéses számítógépe, abba a szobába vigyék, ahol télen jól jön. Nagyon nagy számítási teljesítménnyel bírt, és azzal a potenciállal, hogy a Berkeley Egyetem fontos kutatásai is futhassanak rajta. A BOINC (Berkeley Open Infrastructure for Network Computing) projektjeihez bárki csatlakozhat, akinek nagy szabad számítógépes kapacitásai vannak, és felajánlja a rák ellenszerét, a legnagyobb prímszámot vagy épp egy ufót kereső kutatáshoz.

„Volt olyan pillanat, amikor az egy gépben található számítási teljesítményben az én gépem volt a leggyorsabb a világon – mondja László büszkén –, azt hiszem, éppen rákkutatási projektek futottak rajta.”
Volt egy OTP-s fejlesztése is, amitől sokat várt, de végül nem lett belőle semmi. Még csak egy maroknyi k+f csapatot irányított a bankban, velük rakott össze egy telepresence megoldást: holografikus szemüveggel valós időben lehetett megjeleníteni 3D személyeket. 2017-ben még meghaladta korát (sőt ma sincs ilyen banki alkalmazás), és például arra lett volna jó, hogy a Dél-Spanyolországban nyaraló ügyfél a medence partjára maga mellé vetítheti jól ismert privátbankárát (nem egy random avatárt) ügyes-bajos pénzügyei intézéséhez. Odáig jutottak vele, hogy a Brain Baron bemutatták, ki lehetett próbálni, aztán lekerült a napirendről, László pedig csalódottan nézte, hogy 2019-ben a Vodafone hatalmas show-val kihozta hasonló megoldását mint az első ilyet a világon.

Mielőtt kiköltözött a Bahamákra, felszámolta gépparkját (köztük a nappalijában helyet foglaló DNS-szekvenáló és a hozzávaló laborberendezését is, amivel időről időre szervezetének állapotát, például a stressz hatását vizsgálta), de amikor tavaly télen a spanyolországi Esteponába tette át életterét, megint vett egy bányászgépet.

Kétszáz dollárba került, havi tízezer forintot vitt el rezsiben, és annyi hőt adott le, mint egy kisebb radiátor, épp elég volt az ott szükséges minimális fűtéshez. „Inkább ezt üzemeltetem, mint hogy lottószelvényt vegyek – mondja. – Ha egyszer kibányász egy blokkot, kapok három bitcoint (kb. 120 millió forint), és nem kell minden héten lottószámokat ikszelgetnem.”

Mint egy jó mátrix
Másfél éve nincs folyó bevétele. Felmondta a bahamai munkát, véget ért eddigi életének legegészségesebb, legkényelmesebb időszaka. Tengerparti lakás, home office, délután ötkor úszás cápák és ráják között (száz dollárért beszerezhető cápariasztó karpereccel), rendszeres jégfürdő a teraszon (maga építette jégkádban), pálmafák és kétnapra elég, óriás homárok marhahúsnál jobb áron. Pihenés és útkeresés is volt, közben ott is igyekezett persze lefaragni vagy négymillió dollárt évente a bank költségvetéséből.

Aztán kicsit megcsömörlött. Átköltözött előbb Spanyolországba, majd haza jött, közben könyvet írt a mesterséges intelligenciáról (pár hete jelent meg), most az MI-cégén dolgozik, minden anyagi erőforrását és tudását ebbe fekteti bele. „Hiszek benne, hogy nagyon nagy dolog lesz, csak nehéz még a világgal megértetni, mint bármi újdonságot, ami eddig nem létezett” – mondja az AIvantGuardról. Csak a pitch deckje (a kockatőkebefektetőknek készült tömör prezentáció) hatvanoldalas.

Induljunk onnan, hogy 2016 óta foglalkozik az MI-vel, akkor elvégzett a Stanford Egyetemen egy képzést, és első MI-cégét (inkább ötletét) Moneta Platformnak hívta. Nagyon leegyszerűsítve személyes pénzügyi MI-asszisztenseket kreált, akiknek bármilyen kérdést fel lehet tenni a pénzügyekről, segítenek. Ugyanezt munkahelyi környezetre átültetve, az MI-asszisztensek minden vezetőt és csapattagot segítenek a maguk területén problémamegoldásban, egymás közötti kommunikációban.

A The Entity már ennek továbbfejlesztett verziója volt: ha vannak MI-ügynökök, a legkülönbözőbb tudással és készségekkel bíró perszónák, legyen networkjük is, tudjanak egymással tapasztalatot, tudást cserélni, miáltal hálózatban fejlődik az MI-közösség. Erre a két ötletre épült rá az AIvantGuard AG. Ez a cég már nemcsak proof of concept, vagyis kvázi prototípus, hanem egy – az ottani jogrendszer, jogbiztonság és MI-szabályozás miatt – Svájcban bejegyzett vállalkozás üzleti célokkal és nagy vízióval.

A víziót László cégtársa, Antal Áron így foglalja össze: „Ne az AI uraljon minket, hanem mi uraljuk a technológiát!” Lenne tehát egy mindenki által elérhető hardveren futó biztonságos környezet, „mint egy jó mátrix”, ahol mindenkinek van egy MI-ügynöke. Vigyáz rád a digitális világban, veled él, ismer téged, tudja a szokásaidat, az igényeidet, támogat banki, orvosi, jogi ügyekben, de akár munkahelyi konfliktusokban is, segít megvédeni a csalók ellen, és olyan keretrendszerben mozog, hogy nem lehet meghekkelni, és nem kelhet életre ellened.

„A fő termék a web 4.0 infrastruktúra lesz – mondja László –, kifordítottam az egész rendszert.” Szerinte ugyanis a mai internet nem tudja megoldani a ma problémáit, és ő mindig azt vallja, hogy „ahol a problémát alkotod, ott nem fogod tudni kijavítani”. A legerősebb fókuszt a maximális adatbiztonságra teszi, például arra keres megoldást, ami hétköznapi ChatGPT-használók fejében is megfordulhatott már: „Rengeteg adatot odaadsz a ChatGPT-nek, beszélgetsz vele, de nincs titkosítva. Mi történik ezekkel az adatokkal?”
Biztató, hogy neki van már válasza – kvantumbiztos indítókulcs, biometrikus azonosítás, feltörhetetlen személyes tárcák –, olyan rendszer, amiben az MI a titkosítottan átadott adatokon futtatja le a feldolgozást, és a választ egyedül a kérdező tudja visszafordítani.

„Átütő dolog lesz” – állítja, és ebben tanácsadó testületének tagjai is hisznek. Például az egykori oracle-ös, most szintén startupper (SambaNova-alapító) Marshall Choy a Szilícium-völgyből, Hegedűs Judit innovációs és szervezetmenedzsment szakember, vagy Ábrahám Endre, alias Silur. A Herédről induló srácról (Forbes 30/30-as listatag is volt 2023-ban) korábban azt írtuk, rablóból lett pandúr, ma minden nagyobb hazai kriptoprojekthez köze van, és a világ egyik legjobb etikus hackere. Mind azon dolgoznak, hogy a történet vége happy end legyen: átköltözhetünk egy szép tiszta digitális világba, ahol minden biztonságos, egyszerű, és mindenki boldog.