A covid alatt indultak el az első kampányok a Tőkeportálon, tavaly megkaptátok a máltai felügyelettől az uniós működési engedélyt. Sokat vagy Máltán?Nagyon. Múlt héten is voltam, jövő héten is megyek, most épp egy filmforgatásra, mert a máltai pénzügyi szolgáltatók szövetségének nagyon tetszik a sztorink. Hogy végre nő a cégalapító, és valaki azért jön Máltára, hogy ott nyújtson szolgáltatást. Nem gurítják azért […]
A covid alatt indultak el az első kampányok a Tőkeportálon, tavaly megkaptátok a máltai felügyelettől az uniós működési engedélyt. Sokat vagy Máltán? Nagyon. Múlt héten is voltam, jövő héten is megyek, most épp egy filmforgatásra, mert a máltai pénzügyi szolgáltatók szövetségének nagyon tetszik a sztorink. Hogy végre nő a cégalapító, és valaki azért jön Máltára, hogy ott nyújtson szolgáltatást. Nem gurítják azért elénk a vörös szőnyeget, és óriási ugrás a mély vízbe, főleg egy ilyen kis cégtől, mint mi, akik húszmillió forintból kezdtük.
Kívülről is komoly szintlépésnek látszik, már egész Európában szervezhettek közösségi finanszírozásra kampányokat, összehozhatjátok a platformotokon a befektetőket és a startupokat. Fut már máltai és bolgár kampányotok is. Ahhoz képest, hogy nulla pénzünk volt marketingre, nagyon erős az érdeklődés, de a kritikus tömeg elérése még távoli. Eddig tizenegyezer befektető regisztrált a Tőkeportálon, harminc–ötvenezerrel lennénk méretgazdaságosak. Így is szépen összeállnak a kampányok, de általában három hónap, hogy a kért tőke, fél-, egymillió euró összejöjjön. Minél többen követik az adott kampánygazdát és minél több aktív befektető figyeli a platformot, annál gyorsabb lehet.
Két éve azt mondtad, hogy tizenhárom lezárt kampányból nyolc volt sikeres. Most mi a mérleg? Huszonhat lezárt kampányunk van, és az európai licenc óta az összes sikeres volt, a kampánygazda megkapta a kért tőkét, és a befektetők a részvényeket. Eddig körülbelül kétmilliárd forintot közvetítettünk ki.
Ahogy a Botaniq Golfklub mellett Hatvanpuszta elterül, szinte ránehezedik a környékre, úgy telepedett rá a NER is a magyar gazdaságra. A rendszer kiépült, az uradalom szépül. Amikor egy politikus kézzel nyúl bele a termékek árazásába, közszolgának vagy vezérigazgatónak gondolja-e magát? NER I. Magántőkealap, Magyarország Zrt. Mi lesz ezzel a konglomerátummal és a kapcsolt vállalkozásaival, ha áprilisban a részvényesek elküldik a vezérigazgatót? Talán ez most a legizgalmasabb […]
Ahogy a Botaniq Golfklub mellett Hatvanpuszta elterül, szinte ránehezedik a környékre, úgy telepedett rá a NER is a magyar gazdaságra. A rendszer kiépült, az uradalom szépül. Amikor egy politikus kézzel nyúl bele a termékek árazásába, közszolgának vagy vezérigazgatónak gondolja-e magát?
NER I. Magántőkealap, Magyarország Zrt. Mi lesz ezzel a konglomerátummal és a kapcsolt vállalkozásaival, ha áprilisban a részvényesek elküldik a vezérigazgatót? Talán ez most a legizgalmasabb kérdés, a leggazdagabb magyarokat rangsoroló listánkról sokaknak sorsfordító. Azt már láttuk, hogy a politika, amilyen gyorsan képes odaadni, olyan gyorsan el is tudja venni – és ha a hatalmi logika úgy diktálja, vissza is veszi – azt, amit a magáénak gondol. Azt viszont ebben a rendszerben még nem láttuk, hogy akkor mi van, ha a választók (vö. részvényesek) veszik vissza azt, ami amúgy valójában tényleg őket illeti: az országukat. A NER két szereplőjét is bejuttatta a globális ultragazdagok közé. Nemcsak mi mondjuk – bár mi számoltuk ki –, hanem amerikai anyalapunk is így látja. A világ dollármilliárdosai között már ketten is vannak, akik már nem is kurzus-, hanem inkább rendszermilliárdosok. Nem a karakterük, hanem a szerepük miatt kerültek oda, ahova.
Az ötven leggazdagabb magyar listája mindig az országról mutat tükröt. Akkor is így tett, amikor a Hell-tulajdonos Barabásék miatt a magazint vissza kellett vonni a standokról, akkor is, amikor megmutatja, hogy vannak selfmade milliárdosok is Magyarországon. Mert vannak. Nem szükségszerű kényelmetlen kompromisszumokat kötni a NER funkcionáriusaival.
A lista körüli beszélgetések is sokat mesélnek arról az országról, amiben élünk, és amit szerény eszközeinkkel a maga teljességében igyekszünk bemutatni. Az egyik tipikus felvetés, hogy „nézze meg a listát, ki akar ezek között szerepelni?” Nem először kaptam ezt meg, ahogy azt sem, hogy egyes szereplők nem szeretik a listával járó nyilvánosságot, mert majd „eljönnek értük is”. Sok döntésen át vezetett ide az út. Meg tudjuk ítélni, milyen döntések voltak ezek? A világ nem fekete-fehér.
Ítélkezhetünk-e a milliárdosaink felett azért, mert hol tettel, hol csenddel kiegyeznek a jogállami kereteket szisztematikusan lebontó hatalommal? Ez sokszor eszembe jut. Rossz ember-e, aki egy kis nyomásgyakorlás után a cégét – jó pénzért – eladja a NER-nek? Amíg szabadon működünk, fontos, hogy fel tudjuk tenni ezeket a kérdéseket.
A NER nem csak a zsebekben van ott, vagyis főleg nem ott van, noha kitermelt két dollármilliárdost is. A NER elsősorban a fejekben és a szívekben él. Meghatározza, mekkora játéktérben gondolkozunk, irányítja félelmeinket. Nem nemzeti, hanem irányított együttműködés. Sőt, annyira együttműködés ez, amennyire Hatvanpuszta majorság. Az egyértelmű, hogy a vezérigazgató mit nyert ezzel, ahogy az is, mit bukhat.
Míg a globális ellátási láncok válsága számos vállalatot térdre kényszerített a világjárvány idején, a HelloParks éppen e káosz közepette kezdett ipari és logisztikai megaparkok fejlesztésébe Budapest körül. A csapat mindössze néhány lelkes szakemberrel indult 2020-ban, mára pedig a világ legnagyobb raktárfejlesztőivel versenyez a magyar piacon. A pandémia idején felborultak az ellátási láncok, aminek következtében az […]
Írta: Bagi LászlóKözreműködött: Fekete Emese és Gólya Ági A város, ahol a járókelők kezéhez elviteles kávéspohár vagy poroltó méretű termosz tapad. Gőzölgő csatornafedők, sárga közlekedési lámpák, piros exit feliratok. Sisakos ablaktisztító munkások, retró tűzoltóautók és iskolabuszok. A NYPD egyenruhái. Itt minden képkocka ismerős, és mégis minden változik. Egy sűrű hét rövid története. A kontraszt az első szó, ami […]
Várhatóan a jövő év elején jön a magyar mozikba a Csendes barát, Enyedi Ildikó új filmje. A velencei és torontói premierek után itthon először a sellyei arborétumba hozták el, és a címszereplőnek, az ottani ginkgo bilobának is megmutatták. Ennek apropóján kérdeztük a rendezőt. Lassan negyven éve kutatod filmjeiddel: mi kell ahhoz, hogy megértsük egymást?Kis jóindulat. Ha sok minden titokban marad, az […]
Új lendületet ad a Demján Sándor Tőkeprogram A finanszírozási szerkezet átalakulása a magyar gazdaság egyik kulcskérdése. A kis- és középvállalatok versenyképessége nem tartható fenn pusztán hitelalapú megoldásokkal: szükség van olyan eszközökre, amelyek hosszabb távon, rugalmasabb keretek között segítik a fejlődést. A Demján Sándor Tőkeprogram ennek a szemléletváltásnak a zászlóshajója, amely a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara […]