Idősebb Sánta János harminc éve még egyetlen magyarként birkózott a multikkal a piszkos lobbival tarkított dohánypiacon. A „nemzeti nagytőke” felértékelődésével aztán lejteni kezdett a pálya cégének, a Continentalnak, és Sántáék ma már háromgenerációs dohánybizniszükkel ott vannak a leggazdagabb magyarok között. Mennyit adott hozzá a sikerükhöz a sajátos magyar kapitalizmus? Tíz év alatt felgyűlt kérdéseinket tettük fel a céget jelenleg vezető ifj. Sánta Jánosnak és […]
Idősebb Sánta János harminc éve még egyetlen magyarként birkózott a multikkal a piszkos lobbival tarkított dohánypiacon. A „nemzeti nagytőke” felértékelődésével aztán lejteni kezdett a pálya cégének, a Continentalnak, és Sántáék ma már háromgenerációs dohánybizniszükkel ott vannak a leggazdagabb magyarok között. Mennyit adott hozzá a sikerükhöz a sajátos magyar kapitalizmus? Tíz év alatt felgyűlt kérdéseinket tettük fel a céget jelenleg vezető ifj. Sánta Jánosnak és fiának. Sánta Ábel agykutatást tanult a kaliforniai USC-n, és most koffeinpárnával hódítaná meg Amerikát.
Ábel, te agykutatást tanultál a kaliforniai USC-n, érdekes váltás erről a dohánybiznisz. Mi vonz benne? Sánta Ábel (S. Á.): Alapvetően az alternatív dohánytermékek fejlesztése érdekel. Teljesen antidohányos vagyok, sosem cigiztem.
Nem mondod, hogy sosem adtak a kezedbe egy szivarkát, hogy próbáld ki, mit gyárt a család? S. Á.: Pedig nem. Alkoholt sem iszom. Még az egyetemen láttam, hogy sok sportoló ismerősöm használja a nikotin- és koffeinpárnákat teljesítményfokozónak versenyek előtt. A hokisok a lábujjukon ejtenek egy kis bemetszést, és oda tolják föl ezt a kis teafilterszerű párnát, mert ugye a szájukban nem lehet semmi. Ennek a trendnek a mentén kezdtünk el a barátommal egy új terméket fejleszteni, nikotin helyett első körben még csak koffeinnel dolgozunk. Ez lett az én első projektem.
Új hónap, új fúziós rámenező – ahogy elnézem, ez most már egy ilyen év lesz Budapesten. A Monokini Kantin a néhai Finomító Kantin helyén nyílt meg a budai Varsányi utcában, utóbbi hely akkor kezdte el fújni a passzátszelet a burgerforradalom hullámaihoz, amikor a magyar Forbes is indult, és még el lehetett dobni a városban egy kétezrest úgy, hogy ne valamelyik magyar […]
Új hónap, új fúziós rámenező – ahogy elnézem, ez most már egy ilyen év lesz Budapesten.
A Monokini Kantin a néhai Finomító Kantin helyén nyílt meg a budai Varsányi utcában, utóbbi hely akkor kezdte el fújni a passzátszelet a burgerforradalom hullámaihoz, amikor a magyar Forbes is indult, és még el lehetett dobni a városban egy kétezrest úgy, hogy ne valamelyik magyar alapítású burgerlánc egységére essen. Kézenfekvő volt tisztelegni a neve meg az emléke előtt, amikor a Padron és az Arquitecto Pitpit tulajai lecsaptak a helyre, hogy elszabadulhasson benne az exolimpiás, azóta Japánban is pallérozódó Garai Ádám spanyol–japán… nos, teljesen adekvát szó, hogy kantinja.
A berendezés minimál, kilátszik a nyersbeton, a nagyjából húszfős beltér fiatalosan kényelmetlen – a nyár végi rövid szünetről árulkodó bejegyzés azt mutatja, hogy ebből a hely gazdái sem a „fiatalos” szót húzták alá, és szeptember közepén emelkedik a komfortfokozat. Addigra variálódik a nyári próbaüzem utáni étlap is, így inkább a filozófiáját igyekszem átadni.
2025.08.24 Monokini Kantin
2025.08.24 Monokini Kantin
A koncepció egyik oszlopa a déli rámen, napi negyven adag, tart, ameddig tart. Az első hetek utcai sorai után nyár vége felé már spontán is be lehetett sétálni értük. A saját udon tészta bitang, a meleg rámen a legmogyorósabb, amit valaha kóstoltam. Beszédesebb volt a hideg párja, amit alaposan feldobott a kovászolt karalábé.
Este pedig spanyol–japán tapaszok meg a tulajok előző helyein már kipróbált vermutos-cavás italkínálat. A Monokini hírét először a Gourmet Fesztiválon a Cheerost vitte körbe, ezt nyári ottlétünk estéjén is minden asztalon láttuk. Borítékolható, hogy a füstölt paprikás aiolival meglocsolt manchego sajtrudak őszre is átvándorolnak: egyszerre nyúlósak és légiesek, utóbbi amiatt fontos, hogy a rakás sajt után még maradjon hely másnak.
Például a cevichének, ami aranydurbincsból és barackból készül, és bár az étlapon szójásként szerepel, egyáltalán nem olyan a hatása. Szerintem nem baj, a szója a saját ízén kívül elég jól tud minden mást elrejteni, amiért én nem rajongok, itt a jó ízlés mellett általam ismeretlen minőségű szójaszószra gyanakszom. A halfilé szeletekben jön, nem a megszokott kockákban, és édesebb a baracknál, miközben az étel decensen csíp, én ezért meg egy caváért bármelyik estémen be tudnék ugrani.
Ceviche
Ceviche
Churros
Churros
Káposztácska
Káposztácska
A krokettben lime és nagyon puha császárhús szerepelnek, és a minden második ételhez utat találó aioli fekete fokhagymás kiadása (ez a színkeverés szabályainak megfelelően, a névvel ellentétben: szürke). Azzal előzetesen nem számolok, hogy vega fogás lesz a legnagyobb az aznapi asztalon. A némiképp túlzó mennyiségű kukoricapehellyel leborított, de alatta példásan pirult negyed káposzta révén mégis így történik, és ami Oszakában omlettbe hajtva olcsó éjszakai kaja, az a Széna tér mellett egyszerre lecsupaszítva és felmagasztalva is működik.
A végén citrussal főzött meggyszósszal kínált tormás tonkababfagyit eszünk ostyaszendvicsben. Két dolgon gondolkodunk: lehet-e ezen a kínálaton eleget variálni ahhoz, hogy visszatérős hely legyen (a beígért étlapváltással alighanem igen a válasz), és hogy a variálás után is minden vicc befelé pattan-e – az ősszel kiderül.
A fizetőssé tett tartalmak nemcsak bevételi források, hanem közösségépítő eszközök is. A 24.hu digitális és üzletfejlesztési igazgatója, Petr Bednar újfajta olvasói elköteleződésről beszélt a Forbesnak. De kikhez szólnak valójában, mit jelent számukra a The New York Timesszal kötött megállapodás, és miért tartja fontosnak, hogy a független újságírás fontos fenntartói legyenek a tartalmat megvásárló előfizetők? Interjú. […]
Sokkal többen alszunk rosszul, mint ahányan ezt tudjuk is magunkról. Ráadásul a magyarok többet stresszelnek még éjszaka is az európai átlagnál. Pedig a napi teljesítményünk, sőt az egészségünk alapja az alvás minősége, ezért nem mindegy, milyen fontosságot tulajdonítunk neki, mondja Kun Zoltán alváskutató, fenntarthatóteljesítmény-mentor, a Magyar Alvásszövetség szakértője. Egyik előadásodban arról beszéltél, hogy az emberek kétharmada rosszul tudja, […]
A K&H családi vállalatok klub tízéves tapasztalatai A magyar családi vállalatok adják a GDP felét, és náluk dolgozik a foglalkoztatottak 75%-a. A K&H családi vállalatok klubnak több mint 700 tagja van. Átlagosan többmilliárdos éves árbevételű cégek. Miről beszélgetnek zárt ajtók mögött? Tíz évvel ezelőtt a K&H vállalati divízióvezetője egy családi vállalatnál járt – gazdálkodásról akartak […]
