Írta: Cseke Eszter és S. Takács András

A piros ajtó titkai, avagy firenzei pillanatfelvétel Olaszország legöregebb szállodájából.

Tikkasztó hőség és hömpölygő turistahordák elől menekülünk Firenze belvárosában a Via Porta Rossán megadott cím felé. Még gurulnak a bőröndjeink, amikor egy körszakállas, kerek szemüveges, kalapos ajtónálló széles mosollyal még szélesebbre tárja a Porta Rossa Hotel kapuját. A Fellini-filmbe illő figura ellentmondást nem tűrő heves mozdulatokkal tessékeli be családunkat a döglesztően száraz kánikulából a reneszánsz palota hűs előcsarnokába. Mintha Dante poklából rántott volna ki a piros ajtón át.

Még sosem esett ilyen jól megérkezni egy hotellobbiba. Deus ex machina: a hőségriadó sújtotta firenzei forgatag után ez maga a mennyország. Az épület belső falait amúgy is törtfehér vakolat borítja, helyenként antik fa díszítő­elemek és freskók törik meg. Megmentőnk, az ajtónálló bizonyára látja az arcunkon az elragadtatást, és az ég felé mutat. De mihelyst felemeljük a tekintetünket, rájövünk, hogy miért.

A könnyed reneszánsz oszlopok és boltívek mind egy irányba vezetik a szemet: a polikróm kazettás üvegmennyezeten át angyali szűrt fény ömlik be a lobbiba, ami valaha a palota belső udvara lehetett. Az üvegplafon évszázados ikonográfiai utalásait kémlelve kétségkívül megérkezünk Firenzébe. Középen ott az a bizonyos piros ajtó, a hotel és az utca névadója, a selyemszövőcéh, az Arte della Seta középkori szimbóluma.

Nem véletlenül: a 13–15. században Firenze volt Európa egyik legfontosabb selyemszövő központja. Az itt készülő brokát, damaszt, arany- és ezüstszálas szövetek a kontinens legelőkelőbb udvaraiban kötöttek ki, a vatikáni levéltárban őrzött levelezések szerint például Mátyás idején Budára és Visegrádra is érkeztek firenzei selyemszállítmányok.

A piros ajtóra a mennyezet négy sarkából a legendás firenzei kereskedődinasztia, a Bartolini Salimbeni família címere vigyáz. Arany pajzson három mákgubó, alatta három szó: „Per non dormire”. „Csak el ne aludj” – ironizál a szálloda mennyezete. De ha nagyon le szeretnénk fordítani a Bartolini család mottóját magyarra, inkább az lenne a legtalálóbb, hogy „ki korán kel, aranyat lel”.

A 14. században Giovanni di Bartolomeo Bartolini Salimbeni hírét vette egy észak felől közeledő mesés szállítmánynak. Fényűző bankettet adott a rivális firenzei kereskedőknek, akik itt is töltötték az éjszakát – ezért tartják a Porta Rossa Hotelt Olaszország első szálláshelyének. A legenda szerint Salimbeni ópiumot kevert a vendégek borába, így mindenki édes, hosszan tartó álomba szenderült, kivéve őt, és kora reggel egyedül kaparinthatta meg az egész szállítmányt.

Hát ezt a hétszáz éves történetet meséli a címer és az üvegmennyezet, a látványba az erős déli ellenfényben szinte beleszédülünk. A történet egyetlen finom kézműves szövetté folyna össze, ha az üveget nem tagolná fémrácsozás nagyvárosi passzázsok hangulatát idézve. De így, az acél- és öntöttvas szerkezet geometriája már-már modern keretet ad a kézműves céhes sztorinak – és ez már tulajdonképpen maga a liberty, az olasz art nouveau a századfordulóról.

Nem véletlenül: az egész napos fényjáték színpada a fejünk fölött Ulisse De Matteis műhelyéből származik. Az üvegesmester a 19. század második felében fontos szerepet játszott a város legkiemelkedőbb épületeinek restaurálásában, amikor megpróbálták visszahozni Firenze régi fényét. A firenzei dóm és az innen két perc sétára álló testőrpalota ólomüvegeit is Matteis műhelyében fújták.

Akkoriban, már az egységes Olaszország idején szándékosan keverték a történelmi múltat modern szerkezeti megoldásokkal, így aztán a Porta Rossa belsőépítészeti motívumai is egyszerre tisztelegnek az ipari forradalom hozta modernizáció és a reneszánsz előtt, és pont ettől a kettősségtől lesz ez az előcsarnok sokkal több mint hotellobbi: firenzei utazásunk nulladik kulturális kilométerköve. És még be sem csekkoltunk a szállodába.

Mesélő falak
A Monaldi család középkori tornyát emeletről emeletre vásárolta fel a legendás Bartolini família. A torony és az azt övező reneszánsz palazzo lehetett az első vendégház Firenzében, sőt egész Olaszországban. Később testőrpalota lett belőle, majd a Bartolinik a 16. század közepén túladtak rajta, és azóta is ugyanaz az olasz család a tulajdonosa, már fél évezrede. Mégis a Bartolini család legendáiról mesélnek a hétszáz éves falak az NH Collection hetvenszobás luxushoteljében, ahol a különböző rétegeket mesterien restaurálták a firenzei műemlékvédelmi hivatal szigorú felügyelete mellett.

Mennyibe kerül?
Az ötcsillagos Porta Rossa Hotel legkisebb szobái éjszakánként 160 euróért kelnek el szezonon kívül, a 13. századi középkori toronyban kialakított háromemeletes elnöki lakosztály, a Torre Monalda az eredeti fafödémekkel és gerendákkal, illetve a káprázatos 360 fokos kilátással Firenzére 600 euróba kerül per éj. Csúcsszezonban a számla kétszer ennyi is lehet. Cikkünk szerzői a szálloda vendégei voltak.

Mikor ne?
A klímaválság hatására előbb-utóbb biztosan átalakulnak majd az utazási szokások, és Amerikától Japánig rájönnek, hogy Firenzébe utazni az európai nyárban kifejezetten kellemetlen, de ma még ez itt a csúcsszezon. Minden hotel kétszer annyiba kerül, mint bármikor máskor, és minden étterem dugig van turistával. Csak a helyiek tűnnek el a városból, amilyen gyorsan csak lehet.