Egy életrajzi könyv az örök Audrey Hepburnről, egy kordokumentum Putyin országáról, japán szépirodalom, egy krimi, egy hangoskönyv, a friss közgazdasági Nobel-díjasok elméletei és egy váratlanul hiperaktuálissá váló történelmi bestseller. Hét könyvet ajánlunk.
Fotók: Orbital Strangers
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák. A társadalmak fátumai (2019, Akkord Könyvkiadó, 5990 forint)
Miről szól? Az amerikai földrajzprofesszor Pulitzer-díjas történelemkönyve először 1997-ben jelent meg, az ötödik kiadásnál jár, de magyarul csak tavaly adták ki, igazán aktuálissá pedig az elmúlt hetekben vált. Egyik fejezetét (A jószág végzetes ajándéka – A baktériumok evolúciója címűt) mintha kifejezetten a koronavírus ihlette volna, holott erről nem lehet szó. A szerző nagyvonalakban végigveszi a történelem legnagyobb hóhérait (himlő, malária, pestis, kolera, tüdőbaj, kanyaró, influenza), és mivel ezek mindegyike állati eredetű és a világ nagy népsűrűségű területeiről indult el, végső soron a járványok elemzése is illeszkedik az egész könyv alapkérdéseihez.
Miért van az, hogy egyes országok gazdagok, mások meg szegények? Miért különböznek annyira napjaink társadalmai? Miért az eurázsiai népek hódították meg a világ nagy részét, és nem az őslakos amerikaiak, afrikaiak vagy ausztrálok gyarmatosították a többi kontinenst? A nehéz és komplex kérdésekre meglepően izgalmas és meggyőző válaszokat kapunk. (Fekete Emese)
A helyzet komolyságáról annyit, hogy a magyar gazdaglistán hosszú évek óta helyezéssel rendelkező, Videoton-társtulajdonos Lakatos Péter, aki általában a „kérsz egy kávét” kérdésre is valamilyen stratégiai választ ad, most kivár, figyel és közben ahol kell leállít – ez derül ki az interjúból, amit G. Tóth Ildának adott. A legbátrabb, amit most mondhatunk, hogy még nem tudjuk mi lesz. És ezt a legnehezebb elfogadni.
A helyzet komolyságáról annyit, hogy a magyar gazdaglistán hosszú évek óta helyezéssel rendelkező, Videoton-társtulajdonos Lakatos Péter, aki általában a „kérsz egy kávét” kérdésre is valamilyen stratégiai választ ad, most kivár, figyel és közben ahol kell leállít – ez derül ki az interjúból, amit G. Tóth Ildának adott.
A legbátrabb, amit most mondhatunk, hogy még nem tudjuk mi lesz. És ezt a legnehezebb elfogadni.
Otthonlét, bezártság, videókonferenciák? Nekem nehezen megy, a kapcsolódásokban, beszélgetésekben töltődök fel. Alaptermészetem szerint nem egy gép előtt ülő típus vagyok, na. De hogy nem tudom milyen híreket kapok holnap, milyen helyzettel nézünk szembe a kiadóban négy hét múlva, sőt, hogy kimehetünk-e a hétvégi házunkba a családdal, azt nehéz feldolgozni. A 2008-as válság hasonló lehetett az akkori döntéshozóknak (én boldog újságíró voltam akkoriban), de nem ennyire éles és szakadékszerű. Most egyik napról a másikra… De ezt ti is tudjátok.
Nekem akkor kezdett összeállni a kép, amikor lezárták Olaszországot. Magam elé képzeltem, mit jelent, ha egy ekkora nemzetgazdaságban lekapcsolják (jó, halványra állítják) a villanyt pár hétre. És azóta történt még egy-két dolog a világgazdaságban. Nem véletlenül mondja Zsiday Viktor – aki szinte egyedül látta meg itthon a vírus gazdagási kockázatát időben, és interjút is adott nekünk –, hogy most nem kell az állami eladósodással foglalkoznii. Nem is foglalkoznak vele, olyan simán törölte el az Európai Bizottság a költségvetési hiányra vonatkozó szabályokat, mint a sicc! Még csak nagy hír sem lett belőle.
És újra itt vannak a rég nem hallott szavak és kifejezések: megszorítások, munkahelyek megőrzése, munkanélküliség és észak-déli ellentét az Európai Unión belül. Eh, de jó volt ez a hét-nyolc év itt Magyarországon (máshol több) nélkülük.
Mi lesz a Forbesszal, ami éppen egyidős a legfrissebb kori magyar gazdasági növekedéssel, mindkettő 2013-ban indult? Mostantól mi is a megszorításokkal foglalkozunk? Azt azért nem. A válság, a szükséges intézkedések, a piaci zsugorodás meg nem kerülhető témák, kár ezt finomítani, a pofánkba fogjuk kapni. De mi mindig a lehetőséget fogjuk keresni, a növekedés irányát, az újraindítás mikéntjét. Tesszük ezt már most is, mert akármilyen hirtelen jött a szakadék, nincs más lehetőségünk, mint hogy csökkentsük a károkat, és elkezdjük magunk alá pakolni a köveket. A kihívás mértékét jobb nem alábecsülni.
Makai Szabolcs, a Talentis Agro vezérigazgatója szerint digitalizációs megoldásokkal tudunk felzárkózni Európához, és ebben ők az igazi szakértőnek számítanak. A vállalatcsoport Magyarország legnagyobb élelmiszer- és takarmányalapanyag-gyártóvá szeretne válni a korszerű technológiák és a digitális megoldások alkalmazásával.
Ha valaki egy magyarországi szupermarketben gombát vesz, jó esélye van, hogy azt a Bio-Fungi termesztette. A cég hosszú éveken át több milliárd forintot fektetett beruházásokba, és meg is lett az eredménye: ma a Bio-Fungi az ország legnagyobb gombatermesztője és gombakomposztgyártója. Mutsy Árpádnak azonban csak az egyik szeme nevet – és csak részben a koronavírus okozta bevételkiesés miatt.
Sok mindentől omlott már recesszióba a világgazdaság a második világháború óta eltelt nyolcvan évben, de világjárványtól még nem. Most ezt is kipipáljuk. Magyarországon a hurráoptimista jegybank még növekedést remél idénre, a piac súlyos visszaesést. Rendhagyó negyedéves makrojelentés.
Nézz a visszapillantó tükrödbe, Tesla! A Rivian hárommilliárd dollárt kapott az Amazontól, a Fordtól és a szaúdiaktól, hogy felpörgesse az elektromos SUV-ok és teherautók gyártását. Most már csak annyi dolga van, hogy elkerülje azokat az útakadályokat, amikbe a Tesla is kis híján belerohant. A ritkán nyilatkozó 37 éves alapító, R. J. Scaringe interjút adott az amerikai Forbesnak.
