Két fővárosi étterem, akik eddig nem szállítottak házhoz, a social distancing idejére most kényszerből belevágtak. Kiderült, hogy az Igennek és a Kiosknak is jól áll.
Az egészségügyi dolgozók emberszámba vételétől az országon belüli látnivalók újrafelfedezéséig sok mindent köszönhetünk majd a koronavírusnak, ha egyszer az akut veszély elég távoli emlékké válik ahhoz, hogy dolgokat köszönjünk neki. Rövid távon meg az lehet felemás örömforrás, hogy a kvázi karanténban egy rakás olyan étterem keres átmeneti pótbevételt házhoz szállítással, akik a kötelező délutáni zárva tartás nélkül nem vágtak volna ebbe bele – vagy mert jól megvoltak nélküle is, vagy mert a termék nem annyira kínálja fel magát annak, hogy legalább harminc percet zötykölődjön egy Suzuki Swift hátsó ülésén.
Az Igen arra biztatja a megrendelőket, otthon még dobják egy kicsit a sütőbe a pizzát, az étteremben mintha kicsit a szokásos alá is sütnék (Fotók: Pál Zsombor)
Segíts a pizzának, hogy értelme legyen!
Ilyen új érkező a nápolyi stílusú pizzák fővárosi áttörésének egyik éke, az Igen. A nagyon gyorsan, tűzforró kemencében sülő, kívül-belül puha tésztájú, a széleken hólyagosra puffadó tészták csak frissen, melegen jók. Pont az Igenből vittem már haza még a koronátlan időkben tekintélyes mennyiségű maradékot, és pár órával később azért közel sem ugyanaz az élmény: leheletvékony tészta és sajtréteg is simán gumivá tud dermedni, ha megy néhány megállót a 6-os villamossal.
A helyzet komolyságáról annyit, hogy a magyar gazdaglistán hosszú évek óta helyezéssel rendelkező, Videoton-társtulajdonos Lakatos Péter, aki általában a „kérsz egy kávét” kérdésre is valamilyen stratégiai választ ad, most kivár, figyel és közben ahol kell leállít – ez derül ki az interjúból, amit G. Tóth Ildának adott. A legbátrabb, amit most mondhatunk, hogy még nem tudjuk mi lesz. És ezt a legnehezebb elfogadni.
A helyzet komolyságáról annyit, hogy a magyar gazdaglistán hosszú évek óta helyezéssel rendelkező, Videoton-társtulajdonos Lakatos Péter, aki általában a „kérsz egy kávét” kérdésre is valamilyen stratégiai választ ad, most kivár, figyel és közben ahol kell leállít – ez derül ki az interjúból, amit G. Tóth Ildának adott.
A legbátrabb, amit most mondhatunk, hogy még nem tudjuk mi lesz. És ezt a legnehezebb elfogadni.
Otthonlét, bezártság, videókonferenciák? Nekem nehezen megy, a kapcsolódásokban, beszélgetésekben töltődök fel. Alaptermészetem szerint nem egy gép előtt ülő típus vagyok, na. De hogy nem tudom milyen híreket kapok holnap, milyen helyzettel nézünk szembe a kiadóban négy hét múlva, sőt, hogy kimehetünk-e a hétvégi házunkba a családdal, azt nehéz feldolgozni. A 2008-as válság hasonló lehetett az akkori döntéshozóknak (én boldog újságíró voltam akkoriban), de nem ennyire éles és szakadékszerű. Most egyik napról a másikra… De ezt ti is tudjátok.
Nekem akkor kezdett összeállni a kép, amikor lezárták Olaszországot. Magam elé képzeltem, mit jelent, ha egy ekkora nemzetgazdaságban lekapcsolják (jó, halványra állítják) a villanyt pár hétre. És azóta történt még egy-két dolog a világgazdaságban. Nem véletlenül mondja Zsiday Viktor – aki szinte egyedül látta meg itthon a vírus gazdagási kockázatát időben, és interjút is adott nekünk –, hogy most nem kell az állami eladósodással foglalkoznii. Nem is foglalkoznak vele, olyan simán törölte el az Európai Bizottság a költségvetési hiányra vonatkozó szabályokat, mint a sicc! Még csak nagy hír sem lett belőle.
És újra itt vannak a rég nem hallott szavak és kifejezések: megszorítások, munkahelyek megőrzése, munkanélküliség és észak-déli ellentét az Európai Unión belül. Eh, de jó volt ez a hét-nyolc év itt Magyarországon (máshol több) nélkülük.
Mi lesz a Forbesszal, ami éppen egyidős a legfrissebb kori magyar gazdasági növekedéssel, mindkettő 2013-ban indult? Mostantól mi is a megszorításokkal foglalkozunk? Azt azért nem. A válság, a szükséges intézkedések, a piaci zsugorodás meg nem kerülhető témák, kár ezt finomítani, a pofánkba fogjuk kapni. De mi mindig a lehetőséget fogjuk keresni, a növekedés irányát, az újraindítás mikéntjét. Tesszük ezt már most is, mert akármilyen hirtelen jött a szakadék, nincs más lehetőségünk, mint hogy csökkentsük a károkat, és elkezdjük magunk alá pakolni a köveket. A kihívás mértékét jobb nem alábecsülni.
Az ikonikus pandalogó nem, de a WWF tevékenysége sokat változott az elmúlt évtizedekben. A cél most is a Föld egészségének megmentése – például ökológiai beruházásokkal.
Nagy Brigitta az összes magyar Michelin-csillagos étteremnek szállított mikrozöldségeket és ehető virágokkat. Most, hogy vevői bezártak, pihen egy picit, és tartósítással kísérletezget.
Abbahagyták a szántást, hogy jobb legyen a termés, kintről harminc éve nem jött be új tehén az állományba, mégsem belterjesek – a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. a szocializmus alatt lepusztított termelőszövetkezetből családias cég lett.
