Lukács József és Lukács Réka mindig is vállalkoztak, és ami nem jött össze a csoda ablakmosó szerkezettel és a garázsbolttal, azt sikerre vitték a játszótéri elemekkel. A Nádland cégcsoport egymilliárdos bevételével ma a piac meghatározó szereplője, a házaspár nemrég mégis úgy döntött, hogy átadja a vezetést.
Nem gondolom, hogy egy diplomás teológus ne tudna felépíteni egy több mint egymilliárd forint árbevételű cégcsoportot, de ahhoz sem kell statisztikusnak lenni, hogy belássuk, a magyar vállalkozók között nem tolonganak a hittudósok. Pedig a Nádlandnél rögtön kettő is van: az alapító-tulajdonosok, Lukács József és Lukács Réka mindketten teológia szakon diplomáztak, noha első közös vállalkozásuk kudarca után József elvégezte a vállalatirányítás szakot is a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Ezzel valószínűleg ő az egyetlen ember Magyarországon, akinek a diplomájába a következő van írva: MBA szakos teológus. „Ez sok mindent el is mond rólunk” – mondja.
Beszélgetésünk helyszíne a Nádland kőbányai telephelye. A távolságtartás jegyében abban maradunk, hogy a szabadban leszünk, és bár egy szóval sem tiltakoztam volna, ha a mászókáknál vagy a hintáknál verünk tábort, végül az irodaépület melletti, szintén saját gyártású szaletliben ülünk le. Egy közeli fán az interjú alatt végig egy poszáta mondja a magáét, legalább olyan hangosan, ahogy a házaspár is beszél. Az idilli csivitelés minket nem zavar, de az egyik alkalmazottnak már a mentális egészségét veszélyezteti a hetek óta tartó éles, ritmikus, bőven magas C feletti éles csipogás – az illető rá is kapott újabban a fülhallgatóra. „Ez a madarászat sötét oldala” – mondja nevetve József.
Trellay Levente az élet elrontójának a fast dolgokat tartja, szerinte a rövid távra szóló gyors és olcsó megoldások többet ártanak, mint használnak. Ruhaválasztásai is ezt tükrözik.
Karrier Építészcsaládba született, valószínűleg csak ezért nem lett belőle építész. Trellay Levente dacból más irányba indult: etológiát és tájépítészetet tanult. Bár tinédzserkorában elvágyódott itthonról (Németországban fejezte be a gimnáziumot, és kezdte el az egyetemet, majd egy rövidebb svájci kitérő után Bécsbe költözött), végül a budapesti élet egyik kikerülhetetlen alakjává vált.
A nevéhez kötődik – jobbára alapítóként – a Telep-Art Galéria, a Konyha étterem, a Budapest Bagel üzletek, az Iron & Wind, a 100 Szikra motoros társulás, az Einfach Berlin közösségi projekt, valamint az ország legpozitívabb kezdeményezéseit összegyűjtő Highlights of Hungary, utóbbinak több éve aktív kurátora.
Rengeteg dolgot csinál, és mindent maximális erőbedobással, de csak addig, amíg az nem megy valami más rovására. „Az időmet nem cserélem pénzre. Ha munkáról van szó, nekem fontosabb az egészséges egyensúly, mint az, hogy a lehető legtöbb pénzt keressem” – mondja, hozzátéve, hogy sosem egyedül állt, áll egy-egy projekt mögött, hanem mindig mindent többedmagával csinál. „Egy ember nem érthet mindenhez, viszont csapatban nagyon jó dolgokat lehet összehozni.”
Stílus Levente otthonról hozza a stílusérzékét. Szülei megjelenése is karakteres, a nagymamája pedig – akinek rendszeresen segít egy-egy fuvarral – már volt, hogy háromszor is megkérte rá, forduljanak vissza, mert az indulás után mégsem érezte a szettjét az igazinak. A család stílusérzéke valószínűleg nem véletlen, Levi szerint az építészet és a divat szorosan összefüggnek.
„Mindkettőben ugyanazok az alapszabályok érvényesek. Vannak korszakok és stílusok, de a harmonikus, örökérvényű széphez mindkét területen megfelelő arányok kellenek. Persze, vannak dolgok, amik attól izgalmasok, hogy eltérnek a szabályoktól, de ezek rövid életűek, és a végén mindig visszatérünk az alapokhoz.”
A lakásrenoválás minden folyamatát saját kezűleg végezte
Példaként az extra széles trapéznadrágot hozza fel, ami a 70-es években új és izgalmas volt, de később nevetségessé vált. Ahogy trapéznadrágot, úgy lábra cuppanó skinny farmert sem venne fel soha. A straight farmerben hisz, ami korszaktól függetlenül mindig jól állt a férfiaknak. „Az aktuális divat nem mindenkinek szól” – indokolja, és mint kiderül, ez a gondolat a nagyitól van. Gardróbjában csak időtálló, jó minőségű és szükséges holmik sorakoznak.
„Fiatalabb koromban egyszer Németországban stoppoltam, és felvett egy diplomata pasas – vagy legalábbis valaki egy Mercivel, aki diplomatának mondta magát –, és felajánlotta, hogy elvisz, ha nem gond, hogy útközben megáll egy üzletsornál. Amikor kiderült, hogy a pasi minden évben megáll ugyanott, és megvesz egy adott fazonú nadrágot, pár inget és cipőt, hogy ezzel letudja az egész éves ruhavásárlást, nagyon furán néztem rá. Azt mondta, higgyem el, idősebb koromra bennem is le fog tisztulni, hogy mire van szükségem, és mire nincs. Így lett.”
Levinél ez néhány klasszikus szabású farmert, pólót, inget, zakót, sport- és bőrcipőt jelent, ha ezek megvannak, minden élethelyzetre felkészültnek érzi magát. Ruháit sokszor másodkézből szerzi be, mert egyrészt a ruhaipar gazdasági és etikai hátterét problémásnak, másrészt a régen gyártott ruhákat a maiaknál jobb minőségűnek tartja.
„Egy dolgot utálok, az a gagyi. Értem, hogy a gazdaságot mozgatja, ha két hétre csinálnak dolgokat, de nem tudom megérteni, miért gyártunk bóvlit, miközben ugyanannyi idővel és energiával minőséget is elő lehetne állítani. Aki nem így gondolkodik, az pazarol” – mondja, és ennek szellemében, ha valamije mégis szétmegy, tűt és cérnát vesz a kezébe. Ez is a családból jön, a nagypapája még a zoknikat is megstoppolta.
Relax Városi arcnak tartja magát, szereti a nyüzsgést, de ha teheti, szabad idejében túrázik, hegyet mászik, snowboardozik, úszik vagy motorozik. Ha csak ki akarja szellőztetni a fejét, egy sima aszfaltút is megteszi, ha adrenalinra vágyik, a motokrosszpálya felé veszi az irányt. A mozgás mellett a kultúra a másik szenvedélye: képzőművészet, színház, könyvek. Három évvel ezelőtt búcsút intett az okostelefonjának és az otthoni internetnek, azóta még hangsúlyosabbá vált életében az offline kikapcsolódás.
Trellay Levente KEDVENCEI 1. Jegyzetfüzet és ceruza: Moleskin és Stabilo. Minden projektje papírról indul, mindig magánál hordja, és jegyzeteket készít vagy rajzol. 2. Telefon: Samsung. Akkor intett búcsút az okostelefonjának, amikor észrevette, hogy túl sokat nyomkodja. Nem bánta meg a döntést. 3. Parfüm: Montblanc. Régóta ezt az illatot használja. 4. Mérőszalag és bicska: Stanley és Victorinox. Mindig nála vannak, sok problémát meg tud velük oldani. 5. Napszemüveg: Ray Ban. Szívesebben venne Tiptont, de úgy érzi, még nem érett meg rá, fél, hogy bármikor ráülhet. 6. Kesztyű: Icon. A motorozás egyik elengedhetetlen kelléke.
Az elmúlt egy évnek is vannak új, a korábbi alacsony ismertségből egy nagy ugrással a nagyok közelébe felreppenő csillagjai, de ahhoz, hogy a top 20-ba kerüljön valaki, pár év munkája kevés. Míg a feltörekvők akár tíz–húsz szponzorral is szerződnek, listánk szereplői már gondosan megválogatják, mihez adják énmárkájukat. Évtizedes celebmúlttal maguk mögött egyre többen saját cégek és termékek felépítésére törekednek, újabb bevételi források kialakításán dolgoznak. Az ötletelésre adott nekik időt a koronakarantén.
Tavaly az ötven legjobb magyar borász közé választották, amit kezdetben annyira képtelenségnek tartott, hogy az erről szóló mailt is kapásból törölte. Csetvei Krisztina alig harmincévesen, városi, multis menedzserből lett talpraesett móri borász.
A bődületes biznisszé vált top futballból Gulácsi Péter kiszedné, amit ki lehet – az európai foci krémjéhez tartozó edzők mind azt emelték ki róla a Forbesnak, hogy mindig tanulni akart, ezért jutott oda, ahol most tart. Az, hogy egy élcsapat első számú kapusa lett, ott dőlt el, ahol a jövő futballja is el fog: fejben.
Legfontosabb borvidékünk elsőszámú női arca lett még azelőtt, hogy nők a szakmában csoportosan megjelentek volna – ráadásul külföldi létére. Berecz Stéphanie előtt bőven álltak akadályok, de franciás eleganciával vette őket szépen sorra.
